A darab a pesti színházbajáró közönség néputálatát szolgálja ki. Mindez persze teljesen legitim rendezői választás. De a dráma azt is megmutathatná, hogy a "csőcselékdemokrácia" nem ok, csupán egy funkció.  

Ha már a Heti Válasz is felfedezte magának a színházat, mondjuk szigorúan annak Orbán-ellenessége miatt, lássuk, milyen egy igazán politikai darab - a Katonában.

Henrik Ibsen: A nép ellensége – Katona József Színház

A sztori: az orvos (Stockmann), aki a kisváros fürdőjét tervezte, rájön, hogy a gyógyvíz mérgező, mert a csővezetéket (spórolásból) alacsonyan építették meg, így szennyvíz is kerül bele. És közeledik a szezon. A lakosság, élén a polgármesterrel, aki mellesleg Stockmann bátyja, el akarja kerülni a fürdő átalakítását vagy bezárását és nem akar szembesülni az igazsággal. Lassan az egész város a pénz hatalmával és a hivatali korrupcióval is küzdő doktor ellen fordul…

De igaza van-e a kisebbik Stockmannak?

Polgári társadalom, demokrácia

Nem arról van szó, hogy a korrupt városi elitnek és a népnek volna inkább igaza, hanem hogy Stockmann doktor ellenállása mindezzel szemben értelmetlen és saját magát elszigetelő és sarokba szorító. A darab így nem is szólhat arról, hogy a két Stockmann közül melyiknek van igaza.

A darab egy társadalmi szerkezetet és a többség uralmát (demokrácia), de az ettől megundorodó értelmiségi elvonulásának a klasszikus hibáit is ábrázolná.

Kapitalizmus

A darab egy kisváros polgári (tehát végső soron kapitalista) viszonyain keresztül ábrázolja a modern polgári (tehát kapitalista) társadalomban működő húzóerőket. Ennek a modern polgári (tehát kapitalista) működésnek szerves része, ahogyan az a politikai funkciókat ellátja (a különböző függőségű térségekben hol így, hol úgy). Ennek a polgári (tehát kapitalista) működésnek a tőkései a politikai hatalom megszerzése útján (egy demokráciában a „néphatalom” és a „közérdek”) fedezetével viszik végbe saját projektjüket.

De emiatt a néphatalomra kell haragudnunk?

A polgármester azzal fordítja a népet Stockmann doktor ellen, hogy a doktor felfedezése nyomán a fürdő átalakításának költségeit a városi polgároknak kellene állniuk. Pedig (Stockmann apósa miatt is) tudjuk: a fürdőnek részvényesei, tulajdonosai vannak, helyi tőkések. A bezárás elsősorban az ő érdekeiket veszélyezteti, a beruházás pedig az ő érdeküket szolgálná…

A dramaturgiai csúcspont kétségkívül a népgyűlési jelenet: itt Stockmann már nem csupán a tudomány nevében vádolja az igazságot eltitkolni igyekvő városi vezetést. De az egyén igazsága nevében az egész ellene forduló közösséget, a demokráciát, az „ostobák uralmát” is. Az elszigetelődött Stockmann értelmiségi gőgje itt téved, mert…

A kapitalizmusban a tőkeképződés és a tőkés működés feltétele, hogy közösségi erőforrások is időről időre be legyenek vonva - mindig a tőkének kedvező módon. A kapitalista működés ezért a politikai kontrollal szimbiózisban működik. Egy olyan kapitalizmusban, ahol „demokrácia” van, a „néphatalom” és a „közérdek” lesz a tőkések projektjének a fedezete és látszata. De ez a néphatalom nem maga a rendszer.

A buta nép hatalma az okos értelmiségi fölött

Jól látszik, hogy Stockmann és a kisváros ellentéte egybevág az Orbán-rendszer liberális ábrázolásával. A darab a pesti színházba járó közönség néputálatát szolgálja ki. A pesti színházi hagyománynak megfelelően analfabéta csőcseléknek ábrázolja a „népet”, a néphatalom alanyát. Az ábrázolás aktuális és jól fókuszál: tüntetésekről ismerős dudákat fújkodnak, hazaárulóznak a kamerával közvetített, tv-adás szerűvé lényegített arcok. Ez a kép megfelel a balliberális diskurzusnak, amely a 2006-os helyzet vagy „fülkeforradalom” ill. „Békemenet” jelenségének magyarázataként is egyedül a „csőcseléket” találja meg. Ez a vélemény akkor egyre agresszívabb és verbálisan lekezelőbb, amikor a pesti értelmiség által támogatott progresszív politika úgynevezett „reformjai” ellenállásba ütköztek.

A rendezés üzenete azért itt a leggyengébb, mert kritika nélkül fölmondja az elmúlt húsz évben annyiszor hallott néputáló leckét. Sőt. Mivel a liberális értelmiség hányattatásainak és közérzetének oka a nép (hatalma?), a darab - Ibsennel egyetértésben - a demokráciát is elveti. A rendezés nép- és demokráciaellenes pesti értelmiségi érzelemvilágát közvetíti bele Stockmann doktor figurájába. Mindez persze teljesen legitim rendezői választás.

A dráma azt is megmutathatná, hogy a csőcselékdemokrácia nem ok, csupán egy funkció. A polgári, tőkés társadalom működése az ok. Ebben a szerkezetben a tőketulajdonosok (mifelénk oligarchának kell hívni, ki tudja miért) gyakorolják valójában a politikai hatalmat is, csakhogy a demokrácia ékszíján keresztül. Rivális tőkésérdekeiket, versengő burzsoáziáik harcát jelenítik meg a politikai formációk.

Ezek a politikai formák kénytelenek „lefelé” a néppel aktuális szövetségeket, osztálykoalíciókat kötni…legalább négyévente.

Extra priceless: a mögöttem lévő sorban ülő Ujhelyi István arca, amikor a darabban a kiábrándultságot megszólaltató „nincs kire szavazni” tételmondat elhangzik, pedig van kire.