Cikkünk első részében közreadtunk egy történetet egy fiatal anyáról, aki elmondása szerint évekig bántalmazó kapcsolatban élt, és – a gyámhivatal asszisztálása mellett - elvette tőle a gyerekeket a férje. Az ügy kapcsán megkérdeztük Spronz Júliát, a PATENT Jogvédő Egyesület munkatársát.

(Szerettük volna az Eszter Alapítványt is megszólaltatni, de sajnos a cikk megjelenéséig sem e-mailes, sem telefonos úton nem sikerült. Az alapítvány telefonszámán egy üzenetrögzítő jelentkezik, amely visszahívást ígér. Nálam nem jelentkeztek - remélhetőleg a bajba jutottak nagyobb sikerrel járnak. - Update: azóta visszahívtak. A szerző.)

Az esetet elolvasva szerinted hibázott-e a gyámhivatal az eljárás során?

Igen, több kérdés és aggály is felmerül az eljárás illetve a döntés kapcsán.

Egyrészt nyilván hibáztak abban, hogy csak az egyik fél bemondására alapozták az ítéletet. Be lehet azonosítani azokat a jeleket, elemeket, amelyek alapján nagy biztonsággal megállapítható, hogy ki az igazi elkövető, és ki az áldozat.

Ezen kívül, jogi véleményem szerint a gyámhatóság túl is ment a hatáskörén, amikor a gyerekek elhelyezését és a kapcsolattartást akarta szabályozni. Az ügyben született gyámhivatali határozat ugyanis ún. „védelembe vétel”-ről szól, ennek keretében pedig nem lehet a gyerekek elhelyezéséről dönteni. Amíg bíróság nem dönt a gyerekek nevelése és gondozása felől, addig mindkét szülőnek ugyanannyi joga van a gyerekeket magánál tartani!

És van még egy probléma: a gyámhivatal nem is járhatott volna el az ügyben, hiszen ekkor már folyamatban volt a bírósági válóper.

Akkor ez azt jelenti, hogy nincs jogi akadálya annak, hogy Kati a határozatban előírt időtartamon túl is láthassa gyerekeit?

Így van, Kati akár haza is vihetné a gyerekeit magához. Azt is el kell itt azonban mondani, hogy a gyámhivatal ún. ideiglenes hatályú elhelyezés tárgyában viszont már dönthet arról, hogy súlyos veszélyhelyzetre hivatkozással átmenetileg kivegye a gyerekeket egy szülő neveléséből. Vagyis a gyermekek hazavitele ebben az esetben rizikós lehet. Kati fellebbezett a gyámhivatali döntés ellen, vagyis a másodfok még hatályon kívül helyezheti ezt a határozatot.

Véleményed szerint miért volt partner mindebben a gyámhivatal?

A gyámhivatal, mint minden hivatalos intézmény, része a fennálló társadalmi rendnek, és mint ilyen, ennek további fenntartásában érdekelt. Azaz elsősorban az intézményt létrehozó és fenntartó társadalmi rendszer érdekeit szolgálja ki. Ez a társadalmi rend pedig még mindig igen patriarchális, férfiközpontú, az intézményrendszer pedig abban partner, hogy ez a felállás ne sérüljön. A rendszer tehát nem bünteti, ítéli el ennek az erőszakfajtának a létezését, vagyis a nők elleni erőszak ún. strukturális erőszak.

Tévhit egyébként, hogy a bíróságok anyapártiak: csak azokban a perekben ítélik a gyerekeket „automatikusan” a nőknek, ahol a szülők ezt kérik - ahol vita van az elhelyezésről, ott közel fele-fele arányban dönt a bíróság az egyik, vagy a másik szülő mellett.

A bántalmazóknak mi a jó ebben?

A bántalmazókat általában nem a gyerekek érdekei motiválják, hanem hogy hatalmat gyakoroljanak a családtagok felett: az történjen, amit ők akarnak, illetve megtorolják a lázadást. Ebben a konkrét esetben, mivel Kati erősödött, kezdett kikerülni a férje hatalma alól, a régi módszereket már valószínűleg kevésnek ítélte a férj, és elővette az aduászt: megregulázta engedetlen feleségét azzal, ami a legjobban fáj neki - elvette tőle a gyerekeit.

Mennyire jellemző ez az eset a bántalmazó kapcsolatokra?

A bántalmazott ép elmeállapotának megkérdőjelezése és állítólagos pszichés problémáinak elterjesztése egy széles körben alkalmazott, ismert bántalmazó taktika. Az erőszak gyakori szélsőséges megnyilvánulása a kényszer-beszállíttatás is, ami által az erőszakos fél izolálja áldozatát, leválasztja róla a potenciális támogatókat, és persze ez világos fenyegetést jelent a gyerekek elvesztése irányába is. Gyakori vád az alkoholizmus is, és az is igen jellemző, hogy a bántalmazó megfordítja a szerepeket: saját magát áldozatként, partnerét pedig az erőszak elkövetőjeként próbálja beállítani - általában sikerrel.