A Költségvetési Felelősségi Intézet és az Energiaklub a közelmúltban készült el azzal a tanulmánnyal, amelyben részletesen elemzik és modellezik egy új atomerőmű költségvetési és gazdasági hatásait. A tanulmány készítőinek célja rábírni a kormányt arra, hogy mutassa meg saját számításait – ha vannak – és reagáljon a tanulmány megállapításaira.

A szerzők először is azt a kormány által kommunikált tévhitet oszlatják el, miszerint az új atomerőmű költségeit majd csak az építés befejezése után, 2026-tól érzékelnénk. A valóság az, hogy az orosz hitelmegállapodás értelmében már 2016-ban évi 8 milliárd forintot kellene kifizetnie Magyarországnak az ún. rendelkezésre-állási díj miatt. A későbbi években pedig évi 700-800 millió eurót (mai árakon 210-250 milliárd forintot) is ki kell majd köhögnünk a törlesztőrészletekre. Az orosz kormányközi hitel éves törlesztőrészleteit az alábbi ábra mutatja, azt feltételezve, hogy a teljes 10 milliárd eurós hitelkeretet az állam igénybe veszi, és a beruházás 2026-ra elkészül:

A tanulmány legerősebb állítása az a kormányzati kommunikációban eddig nem megjelenő megállapítás, hogy Paks II megépítése miatt már 2018-ban többszázmilliárdos megszorító csomagot kellene bevezetni, amelyet az építkezés éveiben végig fenn kellene tartani.

A projekt, illetve a finanszírozására felvett hitelek hatással lesznek az államadósságra és a költségvetési egyenlegre. Az uniós statisztikai szabályok gondos tanulmányozása után a tanulmány szerzői arra az álláspontra jutottak, hogy a beruházást – statisztikailag – mindenképpen az állami szektorban kell majd elszámolni, vagyis költségvetési kiadásnak fog számítani. (Az uniós besorolás alapvetően attól függ, hogy ki viseli a projekt kockázatait - ez pedig ebben az esetben egyértelműen a magyar állam.)

Eszerint tehát Paks II hatással lesz az állam eladósodottságának alakulására és a költségvetés egyenlegére. (Kivétel persze, ha az Eurostat enged majd az esetleges politikai nyomásnak, azaz kozmetikázásnak.) Ez azért lényeges kérdés, mert ezek tekintetében mindenféle uniós és magyar korlátozás és szabályozás van érvényben.

A maastrichti kritériumok értelmében az országok éves költségvetési hiánya nem haladhatja meg a GDP 3%-át, a bruttó államadósság pedig nem lépheti túl a GDP 60%-át - illetve 60% feletti adósságráta esetén az adósságrátában folyamatos és jelentős csökkenést kell felmutatni. Magyarországon az államháztartás GDP-arányos hiánya 2013-ban 2,2% volt, az államadósság pedig az elmúlt 4 évben kismértékben csökkent (jelenleg 80% körül mozog). Ennek hatására 9 év után, 2013-ban sikerült kikerülnünk a túlzottdeficit eljárás alól, de azért annyira nem ugrálhatunk.

Ráadásul 2016-tól Magyarországra is kötelező lesz az az uniós előírás, amely szerint a GDP-arányos államadósságnak olyan ütemben kell csökkennie, hogy az adósságráta 60% feletti része évente 1/20-dal csökkenjen. 80 százalékos adósságráta esetén tehát (80-60)/20=1 százalékponttal kell csökkennie az adósságrátának évente.

Továbbá, Magyarország alaptörvénye kimondja, hogy „mindaddig, amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja, a központi költségvetés végrehajtása során nem vehető fel olyan kölcsön, és nem vállalható olyan pénzügyi kötelezettség, amelynek következtében az államadósságnak a teljes hazai össztermékhez viszonyított aránya a megelőző évben fennállóhoz képest növekedne.”

Ahhoz, hogy teljesíteni tudjuk a fenti előírásokat, a Paks II miatti kiadásokat máshol meg kellene spórolni a költségvetésben. A tanulmány eredményei szerint mindez mai (2014-es ) értéken 400-450 milliárd forintnak megfelelő kiigazító csomagot tenne szükségessé már az építkezés megkezdésének évében, és onnantól nyolc éven keresztül. Ez az összeg nagyságrendileg megfelel az összes családi pótlék, gyes, gyed, tgyás összegének a költségvetésben, vagy az ÁFA mértékének 27-ről 35%-ra történő emelésének. A jóléti transzferek csökkentése és az adóemelés mellett a megszorító intézkedések irányulhatnak az állami fogyasztás és beruházások visszafogására, valamint a magánberuházások ösztönzésének mérséklésére is.

Mintha nyolc évig szobrokat állítanánk

A megszorítások jelentősen visszavetnék Magyarország gazdasági növekedését. A tanulmányban vizsgált négy intézkedés közül leginkább a beruházások visszafogását célzó lépések károsak, méghozzá hosszú távon is - viszont tény, hogy ezt nem éreznék azonnal és közvetlenül bőrükön a választók, tehát esélyes, hogy a kormány ezt választaná. Mivel a tanulmány alapesetben, tehát a paksi beruházást figyelmen kívül hagyva, évi 1,7%-os GDP-növekedéssel számol, mindez azt jelenti, hogy ehhez képest az atomerőmű-projekt az építés éveiben nemhogy nem növelné a GDP-t, hanem egyenesen csökkentené.

Ahhoz, hogy a visszaesést később, az építkezés után kompenzálni lehessen a magyar gazdaság és a társadalom számára, az új atomerőműben termelt áramot – a választott kiigazító csomagtól függően – 48-206 euró/MWh áron kellene értékesíteni. A paksi atomerőmű jelenleg 45 EUR/MWh áron adja el az áramot az MVM-nek, az európai átlagár 35-36 euró. Távol van a realitásoktól tehát a kormányfő azon állítása, miszerint 4-5 éven belül nálunk lesz a legolcsóbb az áram, és ennek feltétele az új atomerőmű.

Akárhogyan is dönt a kormány a kiigazító intézkedések kérdésében, jogos marad a kérdés, hogy ha sikerülhet tartósan ekkora mértékű költségvetési mozgásteret teremteni, akkor azt valóban erre a beruházásra érdemes-e felhasználni. Ez ugyanis egy olyan beruházás, amely az építés évei alatt csak beruházásként jelenik meg a gazdaságban, azaz gazdasági hatása ebben a 8 évben ugyanolyan, mintha szobrokat állítanánk (90 százalékban importból), és későbbi megtérülése messze az átlag felett kockázatos - a kockázatok vállalója pedig egyoldalúan a magyar állam és az állampolgárok.

A legjobb eset

A tanulmány készítőit nem érheti az a vád, hogy rosszindulatúan számoltak, sőt: mindenben a legkedvezőbb körülményeket tették fel. Vagyis: 

- az építkezés során nem merül fel csúszás sem időben, sem a költségekben. Ez a 4-es metró országában igen nehezen képzelhető el, de más országokban (pl. Finnországban) is igen komoly csúszások és költségtúllépések történnek;

- a 3800 milliárd forintos beruházási összeg minden felmerülő költséget tartalmaz;

- a paksi egyes és az új atomerőmű 7 évig együtt, magas kihasználtsággal fog termelni, és a termelés egészét el tudják majd adni. Ennek feltételeként Európában addigra megvalósul a hálózatok jobb integrációja, vagyis nem lesz fizikai korlátja az exportnak. Így Paks II nem fog más erőműveket kiszorítani a rendszerből: a magyar piacon feleslegessé váló áram korlátlanul exportálható lesz az európai piaci áron;

- az áram ára a jelenlegi szinten marad. A jelenlegi 35-36 EUR/MWh-s európai piaci átlagár várható alakulása rendkívül bizonytalan, de legalább annyi érv szól a csökkenés, mint a növekedés mellett. A mai magyar piaci ár ennél most lényegesen magasabb, mivel a villamos energia külkereskedelmének még technikai korlátai vannak;

- a beruházásból részesülnek magyar beszállítók is – igaz, a beruházás értékéből reálisan mindössze 13% származhat majd hazai forrásokból, beszállítóktól, az ígért „akár” 40% helyett.