Miből fakad a közbeszerzési korrupció és hogy lehet elejét venni? Tényleg a tisztességes verseny az alternatívája, mint ahogyan a CBA bojkottjára felhívók hirdetik? Rendszerszinten mi annak a vagyonnak a szerepe, aminek a felhalmozását elősegíti most a Fidesz kormány? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ a posztban.

A napokban olvasom a Kettős Mérce Bojkottáld a CBA-t! című újabb felhívását, mondván, hogy

 „a kormány egy olyan törvénytervezetet nyújtott be, amely a vele sok szálon összefonódó CBA-nak ad megengedhetetlen piaci előnyt. Hosszú távon egy olyan piacot teremt, ahol nagyrészt csak a CBA-ban tudsz vásárolni, és ezzel, a saját elnyomásodat teremted meg.”

Ha nem állsz ki a CBA bojkottja mellett, mondják a szerzők, akkor olyan

„intézkedéseket támogatsz, amelyek a CBA versenytársainak ellehetetlenítésével munkahelyeket, beruházásokat szüntetnek meg.”

Sajnos tényleg egyre durvább az az elnyomás, ami ellen a bojkott hirdetői fellépnének. De az általuk kínált megoldás, a tisztességes verseny nem egy valódi alternatíva. Miért is jobb, ha a Tesco vagy az Aldi zsákmányol ki, mintha a CBA teszi ugyanezt? Persze ettől még a kormány holdudvarának jogtalan vagyoni és versenyelőnyhöz juttatása óriási probléma, de ahhoz, hogy valódi alternatívát találhassunk rá, ahhoz detektálnunk kell, miből fakad, mi a jelenség strukturális oka? Meglátásom szerint a jogtalan vagyoni előnyhöz jutás (nevezzük ezt korrupciónak) nem kezelhető külön attól a ténytől, hogy a gazdasági rendszer alapvetően felhalmozott vagyonok és az ezek által alkalmazott munkaerő viszonyrendszerére épül. 

Elmúlt 24 év

Az elmúlt 24 év során az állami tulajdon jövedelmező részének egy nagyon jelentős hányadának magánkézbe juttatásával alakult ki egy szűk vagyonos osztály és egy szélesebb bérből és fizetésből élő, illetve egy jelentős inaktív réteg. A rendszerváltás és azt követő korszak első fázisában a hazai menedzserréteg és a hazai piacra belépni vágyó külföldi vállalatok felhalmozását tette lehetővé a kormányzat, 1998-2002 között, illetve 2010-től napjainkig pedig a konzervatív kormánypártokhoz közel álló vállalkozói réteget tőkésíti fel az adminisztráció a vállalkozók szisztematikus versenyelőnyhöz juttatásával a közbeszerzési pályázatok során. A kormányzat holdudvarának vagyonhoz juttatása legnagyobb részt állami és az állam révén elosztott európai uniós forrásokból, illetve a rájuk szabott versenyelőnnyel történik, mint ahogy most a CBA esetében. Ez pedig nem más, mint az állami újraelosztás révén a köz vagyonának kisajátítása: eredeti tőkefelhalmozás.

A szűkös állami forrásokhoz (támogatáshoz és megrendelésekhez) való hozzáférés viszont nem egy személytelen versenyben zajlik. Hanem egy olyan viszonyrendszerben, ahol egyik részről (piaci szereplők) a kormányzati döntéshozatalra való hatás igénye találkozik a döntéshozó pártok kampányainak, hatalmon maradásához/hatalomra jutásához szükséges erőforrások bevonzásának igényével. Ez a viszonyrendszer eredményezi a közbeszerzési pályázatok esetében a kormányközeli piaci szereplőkre szabott pályázatokat és pályázatok révén forráshoz jutásért cserébe a kormány-közeli, illetve pártalapítványok, intézetek stb támogatását.

A kormányközeli cégek vagyonhoz juttatásának ára

A limitált vagyonos osztály kialakulásától pedig nem elválasztható a termelésből részét a másik oldalon kivevő, bérből és fizetésből élő rétegek és a munkanélküliek. Ez utóbbi kettő kárára juttatja vagyonhoz a holdudvarát a kormány, ugyanis úgy osztja újra az állami forrásokat, hogy azzal egy szűk réteget privilegizál. A holdudvar holdudvarának még csurran-cseppen, de lényegében a maradékot elszegényíti. Persze, árnyalja a képet, hogy a szolgáltató és termelő szektort a kormány bizonyos szinten eltérően kezeli. Míg a nem termelő szektorban megrendelések révén gazdagsághoz juttatja és szabályozással kiszorítja a holdudvara versenytársait, addig a termelő szektorba - bár kétségtelen ide is rengeteg közpénzt folyat, ld. Közgép - minél több szereplőt be akar vonzani. Az olcsó, sok esetben képzetlen munkaerővel, adókedvezményekkel, az oktatásban a szakképzésre való jóval nagyobb hangsúly fektetésével szinte mindent megtesz a nagyrészt külföldi vállalatok idecsábítása érdekében. És ennek a szektornak az oldaláról is érkezik a komolyabb nyomás a munkaerő kizsákmányolhatóságára – minél gyengébbek a munkavállalói jogok, a foglalkoztató magára nézve annál kedvezőbb feltételekkel veszi igénybe a munkaerőt. Az elnyomás tehát kettős: egyrészt a saját holdudvara feltőkésítésével a kormány az újraelosztás csatornáit lefele beszűkíti, felfele pedig kinyitja, másrészt a tőkében szegény ország tőkéért folytatott versenye miatt visszaszorulnak a munkavállalói jogok, tág teret adva a kizsákmányolásnak.

A közbeszerzési korrupció funkciója a rendszerben

Az itthoni folyamatok nem függetleníthetők a Nyugattal való viszonyrendszerünktől. Történetileg Közép-Kelet-Európa (félperiféria) és a Nyugat közös, egyenlőtlen fejlődéséről beszélhetünk és a két régióban egymással összefüggő és egymásra kölcsönösen ható, de eltérő kimenetű fejlődés következett be. A félperiférián, így Magyarországon most zajlik az az eredeti tőkefelhalmozás a közpénzek, az állami vagyon kisajátításával, ami tőlünk Nyugatra máskor, másképp, pl. földterületek kisajátítással zajlott le, szintén a nagy tömegek kárára. A közbeszerzési korrupció ebbe a rendszerbe ágyazódik. Vagyis, ha a kizsákmányolás a kritika tárgya, és a saját elnyomásunk megakadályozása a cél, akkor érdemes a tőkés rendszert és abban az ideologikus tisztességes versenyt is összetűz alá venni az orbáni pofátlan és igazságtalan uram-bátyám osztogatása mellett. Legelső lépésként a kritikának konstruktív része az lehetne, hogy

1. a közpénzek újraelosztása azt célozza, hogy az erőforrásokhoz való hozzáférés lehetősége azonos legyen minden állampolgár számára, akárhova születik a társadalmi ranglétrán,

2. a kormány az oktatást NE az iparpolitikának vesse alá.