A 444-en, amely a netadó-, Vida- és később, a bármi-ellenes tüntetések egyik fő népszerűsítője a fővárosi, fiatal középosztály felé, napvilágot lát Uj Péter írása, amely gondolattalannak, erőtlennek és perspektívátlannak mutatja be a tüntetéseket.

Uj cikke eddig is elmondható evidenciákat ír az „új ellenzék” ürességéről. Így a tüntetések média-fölépítésében fontos szerepet játszó oldal főszerkesztői állásfoglalása nem valószínű, hogy a véleményszabadság véletlen műve.

A netadó és a középosztály lázadása  // Miért zuhant be a Fidesz?

Mi magyarázhatja a nyugatos médium viszonyának megváltozását?

Mielőtt tartalmas vitába merülnénk a gyíkemberekről, elárulom, hogy ezt nem úgy kell elképzelni, hogy egy csendes amerikai leszól telefonon a főszerknek. Bár ez sem volna teljesen példátlan. Ugyanúgy, mint más sajtótermékek politikai irányvonala - általában és konkrét kérdések kapcsán - az, az újságírók, szerkesztők és tulajdonosok közötti többirányú információáramlás útján jön létre. Így jobboldali a Magyar Nemzet, így ballib az ATV, és így atlantista a 444.

Lehetséges, hogy a vonakodó kelet-európai szövetségeseket (köztük Orbánt) megregulázó washingtoni politika most úgy látja, hogy a tüntetések nem töltik be a nekik szánt szerepet (a nyomás fokozása a kormányon). Ugyanígy az is lehetséges, hogy a tüntetések valójában már elérték a céljukat: a kormány igazodást hajtott végre. Az ilyenfajta korrekciót amúgy sem szokás a nép orrára kötni.

De figyelemreméltó, hogy miközben a médiában eljelentéktelenednek a tüntetések, ezzel párhuzamosan Pokorni Zoltán az urizálás, Németh Zsolt a külpolitika, most pedig más fideszesek az útdíjtarifa kapcsán eddig szokatlan kibeszélései nagy nyilvánosságot kapnak. Lehetségessé vált egy parlamenten belüli fordulat, a kormánypárti többség megroppantása?  A Pokorni és Németh ügyek nyilvánossága legalábbis alkalmas az erre való hajlandóság tesztelésére.