Az M1 indulásakor végigviharzó bénázás és bakiparádé olyan, az egykori sajtót leváltó online platformokon került kihangosításra, amelyek napi szinten bakiznak el címeket, neveket, évszámokat, idegen és nem idegen szavakat. Magnuk sme vagyunk kivételek. És mind a kettőn nagyon jól lehet szórakozni.

A dolog a leegyszerűsítő politikai értelmezésen túl már izgalmasabb: nem kormánypárti sajtó-analfabetizmus van meg ellenzéki sajtó-analfabetizmus, hanem egyre kevesebb emberi tőkével és egyre több automatizmussal működik a tömegvélemény legyártása. Egyre olcsóbban. Tisztára, mintha kapitalizmus lenne…

A közvéleményt kialakító professzionális infrastruktúrák, amelyeket 19. századi romantikából kifolyólag sajtónak vagy médiának nevezünk, gyökeresen átalakultak.

Vannak persze ősöreg trükkök, amelyek a Pulitzer-Hearst háború „Yellow journalism”-a óta változatlan formában működnek el. A 444 például pont ugyanolyan szentimentális propagandafogásokkal koverelte az ukrán krízist, ahogy Pulitzer lapjai az amerikai-spanyol- (meg az I-II.világ- és hideg) háborút.

A véleményipari művek legújabb (online) generációi azonban egyre kevesebb és egyre olcsóbb humántőkével is elműködtethetőek.

Megmondó hajlamú, ingyen elírogató bloggerek viszik a vállukon a rájuk épülő portálok "politikai rovatait”. Szándékosan fölhergelt ingyen kommentelők vihara tart fenn a biliben bulvárpolitikai online "híroldalakat". Az ingyen, vagy jelképes összegért, másodállásban "tartalmat generáló" gyakornokok, blogszerzők, politikai kopirájterek munkája már nem közvetlenül szövegek előállítására irányul, mint hajdanában. Leginkább ctrl+v-zett, leginkább másodközölt (nem hírügynökségi és nem saját) hírek/álhírek politikailag megfelelő, érzelmi-részrehajló címmel való ellátása, tumblerezők sasjózsefi értelemben vett viccei, gifjei, mémjeinek dúsítása, majd a hírfolyamokba való visszalökése.

Politikai célból. Olyannyira, hogy tájékozódni vágyó fogyasztónak ezeken az oldalakon semmi keresnivalója. Ide az jár, aki betegesen vonzódik mások, vagy a saját politikai hisztériáihoz.

Fapados

A szerző és szerkesztő lassú és drága együttműködése helyett ma már maga a fogyasztó állítja elő és terjeszti (facebook) az online tartalom meghatározó részét. A médiaipar alján tartalmat generálóknak annyi sem jut a „reklámtorta” hasznaiból, mint a régi újságíró bérmunkásnak. Ez az új tartalomelőállító kubikos hálás, mint a lelkes önkéntes a nyári tábor konyhájában, azért, mert fontos feladatot lát el.

A dezintegrált, vagy nem létező szerkesztés, a másolt tartalom, az eredeti tények felkutatásának és ellenőrzésének teljes hiánya szétesett, hibás tartalmakat produkál. Ennek még mindig jobban koordinált formája a kereskedelmi televízió/hírtelevízió stb., - emez dögunalmas, önismétlő, önmagára hivatkozó, önmagát reklámozó adat-/reklám folyam. Ennek inputokkal való ellátása szintén egyre kevesebb emberi energiát igényel.

Félreértés ne essék, nem nosztalgikus siránkozás ez, hiszen látszik, hogy a régi sajtó éppúgy az emberek átbaszására épült ki. És az is látszik, hogy az új véleményipari művek így is működnek és hatóképesek, hiszen fogyasztói és politikai magatartást hoznak létre.

A március 15-én elindult M1-ben csupán annyi történt, hogy a kortárs média tartalmi szétesettsége, mint egy posztmodern műalkotás, a képernyőn materializálódott. Magyarországon megszületett az első tévé, amely az online média összes haladó vonását magába építette - azzal az úttörő újítással együtt, hogy egy "gyakornoki" minőségben odahányt közszolgálati hírfolyam sok milliárd magyar (khmm) forintból valósult meg.