A becsődölt brókercégek nem működhettek volna évtizedeken át politikai hátszél nélkül. Az általuk működtetett piramisjáték a magyar gazdaság szerkezetéből adódó, nem offshore-okba rejtett illegális pénzek felszívását is szolgálta.

Amelynek az elnevezése maga is a politikai propaganda terméke (vö.: fideszes, szocialista, jobbikos jelzők). Ám a politikai értelmezések alatt megdöbbentően kevés szikár tény áll rendelkezésre.

Mit csináltak a brókercégek?

A Hungária Értékpapír, a Buda Cash és Quaestor értékpapír-kezelő társaságok egyszercsak nem tudják kifizetni a befektetőiknek ígért hozamokat. Ezt a jelenséget okozhatja rossz befektetetési politika, drámaian megváltozó piaci környezet és pánikszerű kötvényvisszaváltás is. Persze az is okozhatja, hogy valaki bűncselekményt követ el (sajátjaként kezeli a befektetők vagyonát, csal, megsérti a pénz- és hitelintézeti törvény rendelkezéseit). Ám ez korántsem szükségszerű. A gyanú az, hogy az érintett cégek régi kötvényeik hozamait az új belépők kötvényvásárlásából fizették ki. Tehát egy folyamatos terjeszkedésre kényszerülő piramisjátékot menedzseltek, nem pedig megtérülő befektetéseket. Azoknak a befektetőknek a kockázatai, akik a magasabb hozamokért az érintett szereplőket választották, a BEVA-n és OBA-n keresztül biztosított. További privilegizált helyzetben vannak a Quaestor „károsultjai": őket 30 millió forintig külön kárrendezési alap elégíti ki.

Hogyan működhettek?

Az érintett cégek rendhagyó működése aligha valószínű, hogy a felügyelet és a piaci szereplők számára nem tűnt föl. A versenytársakhoz képest magas hozamok, a KELER-ben hozzáférhető tranzakciók arra utalnak, hogy a piacot ismerők, a versenytársak, a gazdasági újságírás és a felügyelet rendelkezhetett elég információval, hogy a működést gyanúsnak tartsa. Az érintett cégek azonban háborítatlanul és a szükséges engedélyek birtokában működtek és ez minden további szereplőt is megnyugtatott.

Miért pont most dőltek be?

Az, hogy befektetőik pénzét piramisjáték-szerűen használták föl, nem magyarázza meg azt, hogy miért pont most buktak be, hiszen üzleti gyakorlatuk több évtizede, az első orosz válság, 1998 óta ilyen volt. Üzelmeiket politikai rendszerektől és gazdasági ciklusokon átívelően is sikeresen folytathatták.

A fizetésképtelenséget elindító egyik ok lehetett a svájci frank pozícióik, amiket a CHF váratlan januári "elengedése" és megerősödése súlyosan megzavarhatott. Ám a lyukak betömködésére akár működhettek volna a korábbi gyakorlatok és erőforrások is. Más feltételezések szerint a Buda-Cash bankjai kimaradtak a takarékszövetkezeti államosításból, erre válaszként érkezett az MNB felügyeleti szervétől a felülvizsgálat majd a működési engedély visszavonása, míg mások szerint a BC jó kormányzati kapcsolatait bizonyítja az, hogy egyáltalán kimaradhattak az államosításból. Érdekes szál a Quaestor közeledése a győri származású külügyminiszterhez, és részvétele több minisztérium értékpapír-kezelésében. Ám a Quaestor ilyen vagy olyan úton minden kormánnyal jó kapcsolatokat ápolt, lásd MFB által folyósított hitelei 2005-ből. Összességében a szereplők kötödése olyannyira közeli a politikához, a tevékenység olyannyira a felügyeleti engedélyezés függvénye, hogy életszerűtlen azt feltételezni, hogy csődjük csupán egy gazdasági esemény. A csődök és annak kormányzati kezelése a mélyben illeszkedhet a jelenlegi politikai harcba (a keleti nyitás és az Orbán-Simicska relációba), míg a kormány felminősítést célzó erőfeszítéseit is kedvezőtlenül érinti.

Honnan van és hova lett a pénz?

Ez elvezet a következő kérdéshez. Hogy lehet, hogy ezeknek a brókercégeknek a működése kormányoktól függetlenül bírta a pénzügyi felügyelet bizalmát? Ezzel kapcsolatos feltételezés, hogy a piramisozó brókercégek egyik funkciója a pártfinanszírozás sötét fejezeteihez kapcsolódhat. A piramisozó brókercégek ezen túl is vetnek föl kérdéseket. A nagy mennyiségű (kész)pénzállomány (200 milliárd forint), amely a Quaestor-nál forgott, származhatott a szürke és fekete gazdaságból is. A Fortess 2014-es csődjét követően is felmerült, hogy egyes „károsultak” azért nem jelentkeztek, mert nem tudtak volna elszámolni a pénz eredetével. Ez arra utal, hogy a magyar gazdaság szerkezete miatt nagy mennyiségű féllegális (kész)pénz halmozódik fel a párnacihákban, amelyet ha nem off-shore-oznak ki, akkor jobb híján ilyen piramisszerkezetek szívnak föl.

Nyertesek és vesztesek

1993-ban Romániában a Caritas, az egyik legnagyobbszabású piramisjáték, amelynek egyes becslések szerint 8 millió érintettje volt, a román posztszocialista eredeti tőkefelhalmozás egyik motorja volt. A politikai szféra támogatásával működő piramis a második gazdaságban felhalmozott féllegális jövedelmek fölfelé koncentrálását végezte el. A jelenlegi hazai esetben részben a féllegális jövedelmek ilyen megcsapolásáról lehetett szó, elismerve persze azt, hogy tisztességes emberek is bízták a brókerekre a pénzüket. És nem csak a brókerekre. A felügyelet minapi aktivitása azt is kimutatta, hogy nem csak utazási irodák (Kun-Mediátor) utazott ezekre a pénzekre, de tiltott kölcsönügyletek egyik bevett leplezése a pénz „ügyvédi letétként” történő elhelyezése. Ma még nem tudjuk, hogy mennyi rendszer rejt a brókerbotrányhoz hasonló gyakorlatokat.

Ami nem az emberek „pénzügyi kultúrájának” a hiányából fakad. Éppen ellenkezőleg. A piramisjátékok a kapitalizmus metaforáit - „hozam”, „befektetés” stb. - használják föl egy éppenolyan fenntarthatatlan játékba való bevonáshoz, mint amely maga a kapitalizmus is.

A témában blogunk és a Gólya Presszó beszélgetést is szervezett.