Migránskvóta=röghöz kötés
Behódolás?
A migrációs válságot a jobboldaltól a liberálisokig kultúrák összeütközéseként látják. Persze, eltérő kultúrák lépnek érintkezésbe, ám ez az értelmezés mégiscsak politikai értelmezés. Ennek egyik változatában a migrációt ellenző kelet-európai országokat buta fasisztáknak mutatják be, miközben a fejlett Nyugat képes felismerni a bevándorlásban rejlő gazdasági érdekeit.
Csakhogy az európai központ és a peremvidék gazdasági érdeke eltérő.
A migrációs válságnak fontos oldala, hogy munkaerőként is számba jöhető populáció települ be Európába. A huszadik században – mutatis mutandis – már volt ilyen. Az ötvenes-hatvanas évek „fordi”, „jóléti”, „keyenesi”, „teljes foglalkoztatáson alapuló” kapitalizmusa (tőkéscsoportjai és politikai vezetői) vonzotta be a dél-európai, maghrebi munkaerőt. Ez akkor a tőke és munka harcában a tőke győzelmét jelentette, hiszen a szakszervezetekkel védett észak-európai munkaerő leértékelését hozta el a betelepülő versenytársak megjelenése.
A hetvenes évektől ez a munkaerővonzás lehanyatlik, hiszen az olajválságot és a Volcker-sokkot követően a tőkés felhalmozás következő szakaszában a termelés harmadik világba (később kis részben Kelet-Európába) történő kitelepítése a meghatározó.
Az 1990-2004-es integrációs folyamatban Kelet-Európa a világgazdaságba maga is olcsó munkaerejével integrálódik. Egyrészt saját munkaereje migrál Nyugat-Európába, ez inkább Lengyelországra vagy Romániára jellemző, másrészt a tőke települ be termelni (a térség eladósodását követően a működőtőke-beáramlásra építő modell), részben a privatizált kapacitások átvételével, részben „zöldmezős” beruházások keretében (Szlovákia, Magyarország).
A modell a betelepült tőke exportképességére támaszkodva a külkereskedelmi mérleg többletére épül, másrészt pedig függ a nyugatról hazautalt jövedelmektől. A rendszer a munkaerő tudatos alulértékelését nevezi versenyképességnek. Ott, ahol az alacsony bérek miatt a munkaerő elvándorol, Nyugat-Európa és az onnan idetelepült munkaadó akár versenyezhet is a munkaerőért (lásd "hiányszakmák", "munkaerőhiány", "túl alacsonyak a bérek").
Verseny és röghöz kötés
A most Európába érkező populáció egy része azokban a szektorokban lenne foglalkoztatható, melyekre Kelet-Európa gazdasági profilja épül.
A migránspopuláció akár Nyugat-Európában, akár a kvóták útján a kelet-európai munkaerővel helyben versenyezve nyomná le a béreket. Mindezt korlátozza, hogy a betelepült populáció egy jelentős hányada számára a termelést máshova kitelepítő Nyugat-Európa nem tud mit kínálni. Ők lesznek a szokásos „ipari tartaléksereg” utánpótlása, amelyet az állam szociális, vagy erőszak eszközeivel pacifikálnak (segély, vagy Tusk javaslata) Ennek funkciója a munkabér lenttartása érdekében a lappangó munkaerőkínálat biztosítása.
A kvóta
A kvótarendszer a munkaerő népesség területi kontrollját biztosító eszköz lehet. A tőkés rendszert megelőző rendszerek alapvetően így szervezték meg a termelést (rabszolgaság, röghöz kötött jobbágy), de az elvileg szabad bérmunkára épülő kapitalizmus is él vele.
Mivel az európai polgár "szabadon mozog" az Unió területén, a helyi béregyenetlenségek fenntartásához a szabad mozgás jogával majd nem rendelkező migráns jön szóba. A kvóta ellenzői az Uniós alapszerződéssel látják összeegyeztethetetlennek a kötelező kvótát, pedig a migránsok által eddig gyakorolt mozgás szabadságával sem fér össze.
A munkabérek leveréséből származó társadalmi konfliktusok pedig a dolog természeténél fogva majd etnikai, vallási konfliktusokként jelennek meg.
Fasiszta, kommunista Kelet?
Jól látszik, hogy a migrációt és a kvótákat övező vita egy olyan hatalmi átrendeződés egyik szelete, amely veszélyezteti Kelet-Európa jelenlegi betagozódását a világgazdaságba. A V4 összefogása, hogy az európai politikai elit szándékait befolyásolja, alapvetően ebben a keretben érthető meg. Tehát nem annak köszönhető, hogy Kelet-Európa a kommunizmus miatt tradicionálisabb, monokulturális, vagy elmaradott társadalmak otthona lenne. Ez csupán a hegemónia és helyi képviselőinek (liberalizmus) ideológiája, amely a Nyugat és Kelet közötti hatalmi különbségeket a Kelet alsóbbrendűségének elméletével igazolja.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Bár könnyen lehet, hogy volt/van ilyen bérletörő stb. szándék az egészben, csakhogy ennél a migráns tömegnél kb. 80%-ot tesz ki az a "jelentős hányad" amelyik a gazdaság számára használhatatlan! Az írástudatlanok, érettségizetlenek tömege mellett ott van még az európai mércével értékelhetetlen, tudásmentes "diplomákkal" rendelkezők nagy száma is. És ott vannak azok is, akik nem is tudják igazolni semmivel az állítólagos végzettségüket. Német gazdasági vezetők és politikusok már kifejtették, hogy ha a most érkezők 30%-át képesek lesznek pár éven belül bevezetni a munkaerőpiacra, az már sikernek lesz tekinthető! Ami egyúttal azt is jelenti, hogy legalább 70% tartósan szociális ellátásra szorul majd.
Ilyen arányok mellett egyszerűen hiányzik a gazdasági racionalitás abból az elképzelésből, hogy majd a migráncsok hú de jót tesznek a GDP-nek. Még ha úgy is lenne, hogy mondjuk a centrum országaiban maradnak a használható egyedek, a perifériára pedig kikvótázzák a "selejtet", akkor is egyszerűen túl sokan tartoznak az utóbbi kategóriába ahhoz, hogy bármelyik gazdaságnak megérje ez a fajta bevándorlás. Fordított arányok mellett - vagyis ha legalább kétharmaduk valóban hasznot hajtana - talán megérné, de így aligha.
Arról már nem is beszélve, hogy családegyesítés által egy újabb eltartandó tömeg érkezik majd. Ráadásul a mostani másodgenerációsok munkanélküliségi arányszámait véve alapul (mert miért is lenne ezúttal sikeresebb a munkaerőpiaci integráció, mint az elmúlt 20-40 évben volt?), plusz a természetes szaporulatot figyelembe véve, 20 év múlva legalább (legalább!) ugyanannyi inaktív terheli majd a szociális ellátórendszereket, ahány bevándorló most beérkezik.
Szóval, a munkabérek letörése egy elképzelhető narratíva, de szerintem inkább arról van szó, hogy a liberális dogmák foglyai lettek az európai politikusaink.
De nem arról van szó, hogy ilyen v. olyan szándékokat lehetne azonosítani, hanem, hogy az amúgy előállt (okokról lásd egyéb posztokban) migrációs helyzet egyik elcsatornázásanak stratégiája (kvóta) azzal az eredménnyel jár, hogy az a munakerő kereslet kínálat játékában egy erős eszköz. Ez az összefüggés pedig annyira nyilvánvaló, hogy nem valószinű, hogy a döntéshozók ne kalkuláltak volna vele.
Már csak azért is mert pl, a Wilkommenskultur ideologikus állításainak érvényesítésére a nyilvánosságban a német tőkés és politikai elitblokk együttes ereje kellett.
Ahogyan az általad is említett dilemmák pont most láthatóvá válnak a nyilvánosságban is, az azt is jelzi, hogy ez a tőkés és politikus elitblokk is éppen vitázik ezen, egyes csoprtjainak érdekeit ugyanis eltérően érintik az eddigi migrációs politikából következő várható eredméynek
vö. mondjuk ezzel: www.jacobinmag.com/2015/09/refugee-crisis-merkel-europe-germany/
Bármikor visszaküldheti őket a muslim negyedbe, ha épp nem kell a munkaerejük. Amikor nem dolgoznak, meg tartsa el őket (szoc segély) az a rohadt állam.
