A közösségi szervező Alinsky egy rendhagyó akcióról mesél:

Alinsky: A leghatékonyabb taktikáink nem csak hogy teljesen erőszakmentesek, de gyakran a puszta fenyegetés elég ahhoz, hogy térde kényszerítse az ellenséget. Hadd mondjak egy példát. 1964-ben, ami választási év volt, Daley polgármester kezdett kihátrálni néhány korábbi ígérete mögül, abban a hitben, hogy a mozgalmunknak elfogyott a lendülete, és többé nem jelentünk valós politikai fenyegetést számára. Be kellett bizonyítanunk Daley-nek, hogy téved, viszont az ellenfelét sem tudtuk támogatni, ami politikailag sarokba szorított minket. Úgy döntöttünk, elhagyjuk a hagyományos politikai küzdőteret, és személyesen Daley-re sújtunk le. A leghatékonyabb módja ennek nem valamilyen nyilvános tiltakozás volt, hanem ha országos nevetség tárgyává tesszük.

Namármost az O’Hare repülőtér volt Chicagoban Daley polgármester büszkesége és öröme, egyszerre volt a saját kis játékszere és a városa státuszának és fontosságának a szimbóluma. Ha a legkisebb probléma volt az O’Hare-en, és Daley fülébe jutott, őrjöngött, és égtek a telefonvonalak, amíg az ügy meg nem oldódott. Tudtuk, hogy itt tudjuk őt megfogni. De hogyan? Ha nagyszámú tiltakozót vinnénk is oda, elvesznének a terminálokban hömpölygő utasok ezrei között. Új taktikát eszeltünk ki.

Egy pillanatra képzeld magad egy tipikus belföldi járatra. A stewardess már felszolgálta az italokat és a vacsorát, és te úgy érzed, hogy ki kell menned. Ez elég kellemetlen, ugyanis a melletted ülők asztalai még le vannak hajtva, meg kell várnod, amíg végeznek. Addigra viszont a vécéhez legközelebb ülők már kimentek, és ég a FOGLALT jelzés. Vársz tovább, de többnyire mire felszabadul a vécé, már ki is gyullad a biztonsági öveket bekötni jelzés. Ekkor úgy döntesz, majd a repülőtér mosdóit veszed igénybe. Ezt a folyamatot a valóságban is megfigyelheted bármelyik érkező belföldi járatnál. Az utasoknak majdnem a fele a mosdók felé indul el.

Itt jövünk mi a képbe. Néhány emberünk kiment a reptérre, és alapos felderítést végzett, hány vécéfülke és piszoár van az egész O’Hare komplexumban, illetve hogy hány férfira és nőre lesz szükségünk az ország első szarósztrájkhoz. Kiderült, hogy 2500 főre, ami nem jelentett problémát a szervezetünk számára.

A fülkékbe csak be kell zárkóznia az embereinknek. Leszervezzük számukra, hogy legyen náluk előre csomagolt élelem és olvasnivaló, hogy gyorsabban teljen az idő. Mit tehetnének a kétségbeesett utasok? – rájuk törik az ajtót, és materiális bizonyítékot követelnek arra, hogy legitim volt az üldögélés? Szóval a női mosdókat könnyedén megszállhatjuk, a férfi vécékben ugyanígy elfoglaljuk a fülkéket, és csoportok váltják egymást a piszoároknál. Mindegyik piszoárnál 4-5 fős sorokat hoznak létre. Az elöl lévő férfi 4-5 percig áll ott, mielőtt váltja egy másik összeesküvő, ő pedig átmegy egy másik mosdóba. Mit tehet ez ellen egy szegény fickó a sor végén, odakiált, hogy „Hé öreg, nem megy a pisálás?”

Most egy percre képzeld magad elé ennek a módszernek a katasztrofális következményeit. Székrekedéses és feszülő húgyhólyagú, elkínzott utasok kavarognának a folyosókon, valami helyet keresve, ahol könnyíthetnének magukon. Az O’Hare egy kuplerájjá válna! Képzelheted az országos és nemzetközi gúnykacajt, amit a sztori kiváltana.

Playboy: Miért nem került sor végül a szarósztrájkra?

Mert kiszivárogtattuk a tervet egy informátorunknak a polgármesteri hivatalban. A reakció azonnali volt. Másnap Daley segédei tárgyalni hívták a szervezetünk képviselőit, és biztosítottak minket, hogy abszolút szándékukban áll teljesíteni az ígéreteiket, és nem is értik, hogy juthatott eszébe bárkinek, hogy Daley polgármester valaha is megszegné egy ígéretét. Meleg kézszorítások, a város betartotta a szavát, és ezzel véget ért a szarósztrájkunk története.

Playboy: Senki sem vádolhat azzal, hogy ódivatúak lennének a módszereid.

A sikeres taktika lényege az eredetiség. Egyrészt segít, hogy ne unják el magukat az embereid, mert minden módszer, amit túl hosszan alkalmazol, teherré válik. Nem számít, mennyire dühítő az igazságtalanság, mennyire militánsak a támogatóid, az emberek le fognak morzsolódni az ismétlődő és konvencionális taktika miatt. Az ellenfeleid szintén ki fogják tanulni, mire számítsanak és hogy hogyan semlegesítsenek, hacsak nem eszelsz ki folyamatosan új stratégiákat.

Egyre újabb és jobb módszereket kell kifejlesztened, ha valamire akarsz jutni. Amikor az egyik fekete közösségben nem tudtuk elérni, hogy rendes szemétszállítás legyen – a város azt mondta, nincs rá pénze – besegítettünk a városnak azzal, hogy teherautókra gyűjtöttük mi a szemetet, aztán a körzet elöljárójának a pázsitjára öntöttük. A rendszeres szemétszállítás 48 órán belül megindult.

Részlet az 1972-es interjúból

Folyt. köv

A sorozat többi része:

Mindennapi Alinsky-nk X. - A középosztály boríthatja lángba az országot

Mindennapi Alinsky-nk IX. - "Szerettem fogdában lenni"

Mindennapi Alinsky-nk VIII. - "Nem találtak el, és én sem őket, amikor visszalőttem, bazmeg"

Mindennapi Alinsky-nk VII. - Hogyan győzz meg egy papot

Mindennapi Alinsky-nk VI. - Az elit haragja segít

Mindennapi Alinsky-nk V. - A radikálisok 12 szabálya

Mindennapi Alinsky-nk IV. - Ne félj a konfliktustól

Mindennapi Alinsky-nk II. - Az meg ki?

Mindennapi Alinsky-nk I. - A 4K! és Alinsky