Még jó, hogy vannak a németek, különben teljes kudarc lenne az idei Európa Kulturális Fővárosa rendezvénysorozat Magyarországra nézve.

A 2010-es évben az egyébként piszok ronda Ruhr-vidék Essenje, a sokkal szebb Isztambul és Pécs lehet Európa kulturális fővárosa. Hogy Isztambulban mit hoztak össze ennek örömére, nem tudjuk, de olyan sokat nem kellett – mennek anélkül is oda turisták. Igazi tétje a dolognak tehát Pécs és Essen esetében van csak.

Pécs egy dél-magyar város, kedves olvasó. Nincs reptere, nem vezet oda autópálya, van egyeteme, elég szegényes éjszakai élete, és kulturális kínálatáért sem irigyeljük annyira. Najó, a Lovasi néha tart ilyen egyszálgitáros esteket, az talán jó – bár a külföldiek számára azért a Kispál sem mond sokat. Pécsnek ezen kívül – ezt sokszor el szokták mondani – mediterrán hangulata van. Jelentsen ez bármit is. Gondoljuk, arra akarnak ezzel utalni, hogy nyaranta meleg van, a lányok nem nagykabátban járnak, és a terekre némi széket is kikúrnak a vendéglátósok. Itthon ettől lesz valami nagyon délies. Jó, hogy nem rögtön karibi szigetként akarják eladni Pécset.

Igaz, most már az sem segítene. A kulturális fővárosság olyan trének ígérkezik, hogy azon imádkozhatunk csak: túl sokan ne tévedjenek Baranyába, s akkor talán nagyobb föltűnés nélkül megúszhatjuk azt, hogy mennyire sikerült elbasznunk ezt is. Azaz dehogy többes szám első személy, dehogy. Mert azért mégsem a Fent és Lent blogközössége tehet arról, hogy a pécsi megnyitó egyetlen szenzációja annyi, hogy sikerült útburkolattal lefedni a Széchenyi teret. Nem is szegény Páva Zsolt a gonosz. Ő legfeljebb csak azért lehet felelős, hogy fideszes telefonkönyvében – nem éppen jó előjelként a majdani közbeszerzésekre – Káel Csabát találta meg, illetve – szintén nem éppen jó előjelként a majdani új kormány kultúrpolitikájára – Demjén Rózsit tudták nyújtani mint  nemzetközi szenzációt. Az egész olyan gáz lett tehát, hogy még Lovasi is visszamondta a fellépést, pedig ő sem a londoni deszkákhoz szokott.

Magyarokat nézni Essenbe menjetek

Essenben ezzel szemben valahogy összejött. Egy egyébként baszott ronda iparvidéket a németek nem hagytak magára a gyárbezárások után – amint itthon történt Ózddal és az egész Borsoddal –, hanem kultúrát vittek oda. A teljesen jellegtelen, szürke Bochum – nevezzük úgy: a német Kazincbarcika – színháza ezért Németország-szerte ismert. Külföldi rendezők próbálhatják ki magukat ott. A modernség és a munkásosztály pedig elég szépen találkozik is egymással. 120 színház van egyébként az egész Ruhr-vidéken, amely – a maga egybefüggő öt és fél milliós lakosságával – joggal nevezi magát Európa harmadik metropoliszának. (Igaz, a nagy igyekezet ellenére mi még mindig inkább sétafikálnánk Párizsban, mint Gelsenkirchenben vagy Dortmundban.)

És az esseniek tán azt is elintézik nekünk, hogy azért ne maradjon egészen magyar kultúra nélkül a 2010-es év. Mivel az, hogy ide, Pécsre bármely épeszű külföldi levonatozna, voltaképp kizárható lehetőség – de legalábbis a lapok érdekesség, s nem kulturális rovatának híre lenne az ilyesmi –, így ha meg akarjuk mutatni magunkat, akkor Essenbe kell mennünk. Ám persze ez a menetel sem jönne össze nekünk egykönnyen – az esseniek így meghívtak bennünket.

2010 áprilisától nyaráig számos magyar művész fog fellépni, szerepelni, rendezni Essenben. Yonderboiról, Schilling Árpádról vagy Frenák Pálékról hallani.

Aki tehát kíváncsi ránk, az szíveskedjék Essenbe menni.

Azaz pontosítok: ha nem akarjuk, hogy a külföld tényleg megtudja, mit is tudunk mi önerőből összehozni, annak Essent javasoljuk. Pécsről pedig hallgassunk nagyon mélyen.

Ezt kívánja az országimázs.

(Psszt!)

Kép: mkkp.hu