Vasárnap este érdekes üzenet landolt a postaládámban a Nagyítás című folyóirat főszerkesztőhelyettesétől, amelyben bejelenti, hogy "a Nagyítás leállt, több szám nem jelenik meg. Ha közöltünk írást, köszönjük, ha még nem, akkor szomorúan le kell mondanunk az elfogadott kéziratokról is." A hír valószínűleg nem fogja megrázni a magyar közvéleményt, ugyanis a legutóbbi hírek szerint Csontos János főszerkesztő éppen a kevés eladott példány miatt mondott le öt nappal ezelőtt - amiről nem vesznek tudomást, annak a megszűnése sem okoz különösebb visszhangot. De talán éppen ez a visszhangtalanság, a kudarc az, ami mégis tanulságos.

A Nagyítás Tavaly decemberben nagy csinnadrattával indult útjára, amely a szerkesztői szándék szerint egyfajta jobboldali Élet és Irodalomként (vagy Magyar Narancsként) kívánt funkcionálni, hátszélként nyíltan a közeljövőben megváltozó politikai környezetet használva (a lap megjelenését támogatta: Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány, Barankovics István Alapítvány, Polgári Kultúráért Alapítvány). Nyilvánvaló volt, hogy az ún. "polgári jobboldal" a politikai médiumok (Heti Válasz, HírTv) után létre kíván hozni egy erős kulturális hetilapot is - szándék, erő és lendület mind összeállt, a madarak mesés szerkesztői fizetésekről csiripeltek; nem tudom, hogy igaz-e, de egyébiránt mélységesen helyeslem a magas szerkesztői fizetéseket, kiváló motiváló tényező a jó munkára. Elindult tehát az "új világ" kulturális hetilapja. Amellett, hogy a vezérszerzők első számban keményen meghatározták a világnézeti irányvonalat, szokás szerint a kultúra különböző rétegei közötti "valódi párbeszédet" is szorgalmazták - kevés sikerrel.

Kilenc hónapig tudta magát tartani a folyóirat. Lehet károgni és szomorkodni azon, hogy manapság az embereket nem érdekli a kultúra, de a Nagyítás megszűnésének elsődleges oka az volt, hogy nem vették meg elegen, tehát nem volt elég érdekes. Hatalmi támogatás megvolt, pénz volt, óriásplakát a Blaha Lujza téren volt, olvasó, az nem volt. Így aztán nem sikerült a kísérlet arra, hogy legyen egy erős jobbos kulturális folyóirat, és ezt már nem lehet a gonosz balliberális értelmiség bomlasztására fogni, elvégre a gonosz balliberális értelmiség jelenleg az árokparton fetreng, miután önmagát herélte ki morálisan. Sokkal egyszerűbb oka van ennek: az írások színvonala.

Úgy tűnik, Orbán Viktor mégsem csak a levegőbe beszél mostanában, amikor a realitás és valóság világáról értekezik: a Nagyítás esetének fényében bukott hazugságnak az tűnik, hogy létezik és valahol a háttérben kitart egy olyan konzervatív irodalom, ami csupán azért nem népszerű, mert elnyomják. A valóság pedig az, hogy bizony a minőséget még meg kell termelni, és lehetőleg úgy, hogy a közönséghez is eljusson, ami bizony kemény munka, mind intellektuálisan, mind szervezési szempontból, és nem elég hozzá a sápitozás korunk dekandenciájáról.