Állami giccs és családi művészetbiznisz Brüsszelben
A brüsszeli magyar bál - ami nélkülözhetetlen, hogy reprezentálja a faszogányos elnökségünket - tele van giccsel. Diszkófényben palotás. Meg a kötelező jellegtelenség: Pick szalámi (miről csúszott le szegény Bakács), tokaji, herendi, satöbbi.
Ez eddig rendben van. Alig van expo, művészeti vásár, gasztroesemény, amin ne égetnénk le magunkat valami elképesztően provinciális igénytelen szarral.
Itt csupán annyi az újdonság, hogy haveri alapon az állami giccsbemutatót összekötötték egy egész család felvirágoztatásával.
Gáll Gregor készítette a poszt-transz-szecessziós, delfin a naplementében hangvételű asztali plasztikákat (fenti kép). Azért is mert ha Gáll művészúr történetesen szobrász, akkor szoborjon már oda az asztalra, nehogy virág kerüljön rá, ami szokott. Azt legalább tudjuk Gáll Gregorról, hogy:
Központi téma az van, azért ez megnyugtató.
Ugyanezen a bálon, tizenegy éves kislánya, Isis pedig kelta hárfán imprózott. Biztos jó volt az is.
Kik ezek a csodálatosan tehetséges Gállék, akik a magyar szobrászművészetet meg a kelta hárfát mutatják be Odakinn?
Egy félig belga ("Arielle Gál-Bidoul 30-órás zongoratanfolyama meglepően sokat nyújtott") brüsszeli és/vagy budapesti élőhelyű művészfamília, akik biztos összekoktéloztak pár döntéshozóval és - ha már helyben vannak - beugrottak megmutatni minket.
Sajtótörténetileg lényeges lenne, hogy a bombasztikus és seggnyaló képaláírásokat a HVG, melyik ötvenes évekbeli pártlapból ollózta össze a bálról szóló híreihez.
Gyönyörködni lehet még a Gáll család remekműveiben alant:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
"Az asztalokat Gáll Gregor bronz szobrai díszítették. A kiállítás darabjait meg is lehetett vásárolni - a befolyt összeg karitatív célokat szolgál. Tavaly többek között egy fogyatékkal élők megsegítését szolgáló debreceni szervezetet, idén pedig a Batthyány-Strattmann Alapítvány és Otthon gyermekeit támogatták."
Ez így azért más színezetet ad a dolognak nem? Ez a Gáll Gregor felajánlott karitatív célokra egy halom -- jó vagy rossz, ezt nem tudom megítélni -- bronzszobrot, neki meg gondolom jó reklám az illusztris körökben. Virág helyett jótékonykodás. Biztos én vagyok a hülye, de hol van a probléma ezzel?
fogalmunk sincsen, hogy a művész mennyi pénzt kapott érte, lehet, - bár valószínűtlen -, hogy semmit. Ami ebben jellegzetes, hogy minden érdemi kiválasztási szempont nélkül egyesek családilag behaverkodják magukat egy eseményre és nyomatják a keresztanyjuktól elkezdve minden rokonukat. Ráadásul ilyen nippekkel. járási székhelyek önkormányzati batyúsbáljain szerveződik ilyen elvek szerint a műsor. Pista tud szintizni, majd beugrik.
a Hvg aláírások, hol ironikusak (CSÍPKELŐDŐEK?) a legrosszabb suliújságban vannak ilyen olvasóval bizalmaskodó modorosságok
"Az első bizonytalan lépések. A táncparkett még reménykedett, "hogy megússza.
azt el, hogy XY művész megérdemli-e ezt a nyilvánosságot vagy sem? Inkább elutasítjuk a karitatív felajánlását? A fene se tudja mi van a háttérben
Sajnos az olvasóval bizalmaskodó képaláírás stílus egyre terjed, nem meglepő módon főleg az interneten. Te ezt seggnyalásnak értetted, mások meg úgy tűnik nem. Nem vagyunk egyformák. Szerintem ha seggnyalás, akkor hízelegnek, itt azonban inkább éreztem a szerkesztők részéről kis kifigurázási szándékot, amit nem mellesleg maguk a képek kompozíciója is sugall helyenként.
Szerintem pont az volt az ironikus, hogy ilyen stílusban írták. Az irónia legkésőbb ott bukik ki, amikor az áthúzott kottarészlet alá beírták, hogy "harmonikus részletek". Szóval szerintem a képaláírások nagyon jól visszaadják az esemény "emelkedett hangulatát". Ahogy egy ottani komment fogalmaz "remélem, legalább a ruhákból sikerült a naftalinszagot kiszellőztetni".:-)
az evidens - ezért le sem írtam, hogy a műalkotás értékéról szóló diskurzusban nincsenek mindent vivő tekintélyek. De egy rendezvény szempontjából, ha mindenáron műalkotásokat kell odabaszni, akkor VAN olyan kánon és szempont (és csak fejből négy galéria) akik ilyen tévedést és színvonaltalanságot nem tartanak és a kortárs magyar képzőművészet valamilyeit oda lehetett volna rakni - ha már muszáj. Az is kockázat, abban is vannak tévedések, de legalább nem ez az infantilis valami.
ez például mi a fasz?
hvg.hu/image.aspx?id=b5778f4c-2983-46f8-9b6d-f9f3d79d96ab&view=77b35f82-3c9f-4f85-88fe-7bbfe9f7ce2c
hvg.hu/image.aspx?id=45c8b24a-ea26-43b6-9a0e-e6b1d77aee9d&view=77b35f82-3c9f-4f85-88fe-7bbfe9f7ce2c
de most már egy identitás és magyarságkép - plusz megjelenés amit muszáj országimázsnak hívni - poszt is nagyon érik.
Brüsszelt egy "l"-el írják:Brüsszel.
Ilyenkor van az hogy a külföldi kínosan mosolyog és gyorsan szedi a sátorfáját.
Miért nem lehet elfelejteni a huszárokat meg a hasonló bohóckodást? mindenki ezerszer látta és elsőre is nagyon fárasztó.
Nehogy már egy magyar delegáció ennyire beszűkült legyen hogy a saját országáról nem tud valami változatosabb, naprakészebb dolgot nyújtani... SZÁNALOM...
Az esemény a jelek szerint bevett szokás, és az éppen "elnöklő" állam rendezi. Nyilván olyasmit mutatnak be rajta, amiről egy külföldinek Magyarország jut eszébe.
Ami a szobrokat illeti, nem értek a magas művészetekhez, de szerintem nem rondábbak mint a hasonló alkotások, és különben is karitatív célra mentek.
kösz a linket, igen Gáll Gregor szcientológus, ami egy rettenetes ciki babona, de vallási meggyőződés felemlegetése ebben a kontextusban ad hominem genyóság lett volna.
Az "országimázs" maga az esszenciális közhely és intézményesített sztereotípia-gyűjtemény, mert különben csak az maradna minden országnál, hogy "nagyon vidám és kedves emberek szép tájakon".
látom ez ilyen központi topikká nőtte ki magát. Nos akkor humorról egészen mást gondolunk, én nem ezt a cimbizős, erőltetett jópofizást értem alatta.
"Az utolsó pillanatban sem szégyen tanulni."
haha
"Áder János és az utolsó simítások"
haha (ez olyan Blikkes mintha Orbán pörit főzne és oda írnák, hogy "rotyog már a gulyás" nonszensz)
"A segítség mindig jókor jön: a nemzeti szalagok feltűzése."
hahaha. Fantasztikus irónia.