Vállalj felelősséget!
Senki nem csinál semmit, az a biztos, úgy nem lehet elrontani - ez a filozófia érvényesül a mai Magyarországon. Ha valaki bármit tesz, az gyanús. Miért akar ez jót? Mi a mögöttes szándék? Elképzelhetetlen ebben az országban, hogy egyszerűen csak jót akar az ember. Nem akar meggazdagodni, nem akar kárt tenni. Azt akarja, hogy a társadalom gazdagodjon, a szomszédság szépet lásson. Elképzelhetetlen, hogy hivatal vagy egy cég egy ügy mellé álljon. Ugyanígy, ha egy (ön)kormányzat valami mellé áll, egyből a politikai haszonszerzést, mint célt látják mögötte. Így nagy zavar támad a fejekben, ha például Tarlós mester egy buszsávot épít, és nem érti senki, hogy ezzel mit nyer. Ő semmit (sőt, rövidtávon támogatást veszít), viszont a budapestiek nagyot nyerhetnek, ha egy ilyen apró lökés után elindul egy folyamat és autósimogatóból embersimogató néppé válik a magyar. Ugyanez a jelenség a nagy cégeknél is megfigyelhető, ez az úgynevezett CSR, magyarul vállalati felelősségvállalás. Ha a Coca Cola Duna-napot támogat vagy szigetet ment, a mosolygós raszta lány is gyanakodva csóválja a fejét. Úgy gondoljuk, ez az érdeke, és miközben a szemetét árulja, a jó üggyel reklámozza magát, hogy leplezze gonoszságát. Ennél azonban jóval árnyaltabb a kép. Ha nem tetszik, nem muszáj megvenned a terméket. Viszont az ügy, az jó. Win-win-win. Jó a cégnek, mert persze reklám. Jó az ügynek, mert megmenekül a sziget. És jó a társadalomnak, mert kiheverhet a szigetre, aztán, hogy ott kólát iszik-e, az már az ő dolga. Egy tökéletes világban a politikusoknak alap, hogy a közért tesznek, mégis mindenki kételkedik. Korunkban a cégeknek már irány, hogy a közért tesznek, mégis kételkedve nézik. Ma Magyarországon egy embert, aki a közért tesz, egyszerűen hülyének nézik.
A minap, amikor bementem egy engedélyért az V. kerületi önkormányzathoz, az ember az asztal mögött ezt kérdezte: ez meg mire jó? A projekten két és fél hónapja dolgozom negyedmagammal. Csak azért, hogy neki jó legyen, ha kilép az irodájából. Nehéz megértetni, hogy jót akarunk - ez a legnehezebb jótevésben. Ez egy generációs reflex, melyet 30 év felett mindenkibe belekódólt a rendszer. A most felnőtté váló Y-ok meg értetlenül állnak a dolog előtt. Rossz esetben elkeserednek és átveszik a gyanakvó attitűdöt, jó esetben tesznek tovább az ügyükért és megpróbálják meggyőzni szüleiket, hogy nem haszontalan dolog az, amivel nem jár pénz. Megtérül érzésekben!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
A CSR az PR. Ez azért van így, mert a externális költségeket egyik cég sem fizeti meg. Ha megfizetné, nem lehetne nyereséges. Ha ki kéne fizetni bármely cégnek az általa fogyasztott termékek és szolgáltatások valós társadalmi, és ökológiai árát, azonnal versenyképtelenné válna.
Elég belegondolni abba, hogy a kőolaj helyettesítési ára mekkora lenne, amikor 300.000 x gyorsabban használjuk fel, mint ahogyan megújul.
Erre általában az a válasz, hogy a CSR lehetőséget ad arra, hogy szépen lassan közeledjünk a fenntarthatósághoz. Ezt viszont semmi nem támasztja alá. Azt viszont kamionnyi irat, hogy a fenntarthatóságtól rohamosan távolodunk, és pont azért, mert az alapvető rendszerhibákkal nem kezd semmit a tisztelt civil, céges és állami vezetőség.
Ha ugyanis kezdene, az aláásná a legitimitását az általa irányított rendszernek. Magyarán kiderülne, hogy a kapitalizmus nem rendszer konform, és nem kompatibilis a természettel.
Azt meg nem kell sokat magyarázni, hogy a természethez (rendszer) kell az emberi társadalomnak (alrendszer) igazodni, és nem fordítva.
Amit ma környezetvédelemnek hívünk, az csak a környezet pusztítása más eszközökkel. A CSR is egy új eszköz erre.
Ezt imádom. Én nem jótékonykodom a környezetemmel, és néha szégyellem is magam érte, de gyorsan elmúlik. De legalább nem találok ki ilyen hülyeségeket, amivel megmagyarázom, hogy miért nem csinálom. "Szeretem" azokat, akik megideologizálják a dolgokat, és "ökológiai árról" meg "társadalomszolgálatról" beszélnek, közben csak lusták!
Több mint tíz évig voltam a zöld mozgalomban, és nem csak egyéni tapasztalat az amit leírtam. Ha valaki már a természetet védeni szeretné, nem árt ha tájékozódik arról mi is az, és hogyan lehet védeni. Nincs ebben semmi ideológia, csak sok sok ember összegyűjtött tapasztalata, hogy mi működik, és mi nem.
Ha valaki tájékozódik ezekben a kérdésekben (ami tényleg nem könnyű ezt belátom), és megérti az alapproblémák lényegét, akkor kell eldöntenie, hogy tovább marad a ámogatott, intézményesült "környezetvédeltemnél", vagy nem egy valóságtól elrugaszkodott ideológiát hajt végre lustaságból.
Ezzel nem azt mondom hogy lusta vagy és ezt megideologizálod, csak azt, hogy aki rájön arra hogy ez nem frankó, és tovább csinálja, annak nem marad más mint az ideológia, mert már nem hisz az egészben.
Ezt például nekem hasznos volt, hogy sok mindent megértsek:
www.ecolinst.hu/letoltok/kiadvanyok/a_fenntarthato_fejlodes.pdf
