A P+R parkolók létesítésére mindenki a budapesti közlekedés javításának eszközeként tekint. Ezt az első hallásra evidens alapvetést szeretném megkérdőjelezni költségbecslésemmel és következtetéseimmel.

Egy P+R parkolót mindenki értékes budapesti közlekedési csomópontban képzel el. Egy ilyen telek értéke nagyságrendileg 150 ezer forint négyzetméterenként. Egy parkoló autó úgy 12 négyzetméternyi helyet igényel, és ugyanennyi szükséges a ki- és beálláshoz illetve bekötőutakhoz. Összesen 24 m2, azaz 3,6 millió forint autóhelyenként. Költség még a dózerolás, sittszállítás, tervezés, aszfaltozás, csatornázás, szegélykövezés, elkerítés, fásítás, zöldítés, beléptető kapuk, őrház, útjelfestés, táblázás, jelzőlámpák, kukák, stb.. Legyen a vége 4 millió forint az átadás napjára. Erre jön az éves üzemeltetés, ami világításból, őrzésből, takarításból, kertészetből, hókotrásból, felújításból  és hasonlókból áll. Legyen az éves költség autóhelyenként 100.000 Ft. Egy P+R parkolóra tehát az első évben 4 milliót, az első tíz évben pedig 5 milliót költünk. Ebből egy friss diplomás a nyugdíjba vonulásáig vásárolhat bérletet. 50.000 autóférőhely árából pedig a naponta több mint 500.000 utast szállító, teljes budapesti buszpark újra cserélhető.

Biztos hogy a városi P+R valódi alternatívája a mindennapos, már az agglomerációs településekig érő dugóknak?  Az autóterhelésre válaszul nem az autóhasználatot kell dotálni. Csak újabb forrásokat vonnánk el az egyéni autózás térnyerése miatt is egyre gazdaságtalanabb agglomerációs tömegközlekedéstől (újabb rejtett költség). A végcélt tekintve ennek fejlesztésében sokkal jobban hasznosulna ez a sok milliárd forint. Rossz megoldás hőszigetként működő autó- és aszfalttengerré változtatni a legértékesebb városi csomópontokat. Pazarlás ingyen adni valamit egy autótulajdonosnak, aminek értéke az autója árának többszöröse (a fenti adatok alapján 10 évig havi 40.000 Ft az ajándék). A városig autózás kényelmessé tételével az elővárosi tömegközlekedés versenyhátrányát és veszteségét betonozzuk be. Öngól az adófizetőknek mérhetetlen anyagi, egészségi, életviteli károkat okozó város-szétfolyást adóforintokból erősíteni.

Ha mégis ragaszkodunk a P+R-hez, érdemesebb az agglomerációs települések közötti, vasút- és HÉV-menti olcsó telkeken kialakítani, minél jobban rövidítve a párhuzamos közlekedést. De azt javaslom, ne ragaszkodjunk az ingyenes P+R modelljéhez. Merjük megkérdőjelezni a szükségességét, vagy legalább költségalapúvá tenni. Merjük végre a mindenkori fontossági sorrend hátuljáról a sor elejére emelni a tömegközlekedés fejlesztését, csökkentve az autós ingázás iránt igényt. Ez az igazi megoldás, ettől valóban fellélegezne a város.