A "gazdasági szabadságharcnak" vannak polgári áldozatai. Amikor a kormány ostoba és előkészítetlen lépést tesz, a mellékes polgári áldozat a magyar nép. Amikor az IMF vagy az EU akarja helyreállítani presztízsét és zsarolja meg a kormányt (mert ugye azt csak a magyar sajtó gondolja, hogy ők, a sokkal civilizáltabb, konstruktív és megegyezést kereső nyugati tárgyalópartnereink mentesek ezektől az indítékoktól), akkor is a magyar nép veszít rajta.

Nagyon úgy tűnik, hogy az IMF ma terrorbombázást alkalmazott a védtelen civilek ellen. Előre eldöntötték, hogy hazautazásukkal küldenek egy olyan hírt a piacoknak, amitől a forint szabadesik egy kicsit. Puhítani a kormányt persze. De a klopfolójuk alatt az összes magyar fizetőeszközt használó állampolgár húscafatjai vannak. Csak úgy mellékesen. Ahogyan a nyugat többi „sebészeti pontosságú” háborúinak híradós szlengje szokott erről beszélni: collateral damage.

A tárgyalódelegáció hazautazik a tárgyalások informális szakaszában, és csupán órákkal a hazautazás előzetes időpontja előtt. A tárgyalódelegációt az az Olli Rehn vezeti haza, aki tagja az európai kormányfők megbuktatására és diktátumokkal és zsarolással való irányításra szakosodott frankfurti csoportnak. Orbán a célkeresztjükben van, ez világosan látszik. De vajon akik szövetséges ejtőernyősöket várnak bokrétával, vagy egy politikai légicsapásról töprengenek, tudják azt, mi az ára mindennek? Vagy elvakult önutálatukban és kétségbeesésükben ezt is boldogan vállalják?

Az elkúrt szabadságharc egyik évekkel később érzékelhető bűne a "polgári áldozatok mellett" éppen az lesz, hogy a kétségbeesés, a tehetetlenség és az önutálat elharapózó érzései miatt eleve lejáratottnak tűnik majd minden alternatív út, kitörési kísérlet.