Bizton állíthatjuk, egy dolgot megmutatott Bayer Zsolt, a 005-ös ügynök által szervezett békemenet, mégpedig azt, hogy a kormány szabadságharcos retorikája a törzsbázist meggyőzte. Nagyon sokan voltak, sokkal többen, mint azt bárki várta volna.

Felmerül a kérdés, hogy vajon a kormány teljesítményének szólt-e a tömeges részvétel, vagy az alternatíva hiányának. Tény, hogy a Fidesz, és hű társa, a KDNP (hehe…) felépített egy brandet, mely mintegy másfél milliónyi szavazót képes maga mellé állítani, ha esik, ha fúj. Matolcsy nem követhet el olyan sorozatos hibákat, Lázár nem lehet olyan arrogáns, Schmitt akár kiadhatja saját néven a Háború és békét, nem számít, megkockáztatjuk: még egy esetleges államcsőd esetén sem bomlik meg a kötelék kormány és rajongótábora között, maximum szent meggyőződéssel mindenféle utalásokat tesznek bizonyos külső erők támadására.

Az összetartó erő

Lehet-e rájuk haragudni? Meggyőződéssel állítom, hogy nem. Lényeges azonban megvizsgálni, mi lehet az erős kapocs, a kormány és eltántoríthatatlan támogatói között. Az erőskezű vezető romantikája? Jobbos elkötelezettség? Klerikális összetartás? Viktor személyes sármja? Valószínűleg mindegyikből valamennyi. Viszont nem szabad figyelmen kívül hagyni az ősi összetartó erőt, ami nem más, mint a közös ellenségkép, mely ott lebeg a háttérben a nyáj minden egyes tagjának periférikus mezejében. Jelen esetben homályos alakja egy szemüvegben materializálódik, egy sovány, magas férfi árnyképében, és még felsejlik egy név is: valami Feri.

Ez a Feri igencsak nagy hóhányó. Sikerült elérnie, hogy nem csak a Fideszhez hű tömegek utálták meg őt, a pártját és gyakorlatilag egy teljes politikai oldalt, hanem úgy ánblokk azok a rétegek is, akik akár opcionálisan szavazhatnának a baloldalra, vagyis nem elkötelezett jobboldaliak. Azok, akik 2010-ben jobb híján a Fideszre szavaztak, mert küldték volna Feriéket a picsába. Azok, akik miatt meglett a kétharmad. Azok, akik azóta ugyanúgy elfordultak Viktortól, mint Feritől anno. Azok, akik akkor sem masíroztak volna a békemenetben, ha megmaradt volna szimpátiájuk a kormány iránt. Azok, akik most a bizonytalanok táborát adják, mely jelenleg a legnagyobb választói réteg az országban.

Két rossz közül, vagy...

A jövőnk szempontjából döntő kérdés, hogy mi lesz velük. Találnak-e választható alternatívát maguknak 2014-ben? Milliós tömegekről van szó, akiknek Feri nem, de már Viktor sem. Nyilván egy részüket, az arra nyitott elégedetlenkedőket magába szippantja a Jobbik, mint méretes orr-űrtartalommal bíró, eltévelyedett rabbi a kokain-csíkot.

A többiek pedig, úgy tűnik, választhatnak majd két rossz  között. Hisz lesz a Fidesz, és valószínűleg lesz egy ellenzéki koalíció. Most még nem látni, hogy ebben mely baloldali pártok vennének részt, az biztos, hogy Gyurcsány szerepvállalása az ellenzéki koalícióban egyben annak a politikai halálát is jelentené. Az új választási törvény és a politikai racionalitás készteti együttműködésre ezeket az erőket. Nagy dilemma, hogy tényleg ennek kell-e lennie a legfőbb preferenciának? Azt gondolom, hogy nem. Mégpedig azért nem, mert magam is inkább törném le a saját kezem, mint hogy oda tegyem az ikszet, ahol például Feri is kolbászol. Azt gondolom, vagyunk így jó néhányan. A fiatal pártkezdeményezéseknek kell határozottan elhatárolódnia Feritől, és volt tettestársaitól, magától az MSZP-től is.

Kompromisszumok nélkül

Az LMP-vel még várjunk, a jelek szerint maguk sem tudják, mit akarnak. Biztató volt a teljes elkülönülés mind a múlt, mind a jelen árnyaitól, de hamar ki fog derülni, hogy bírják-e a nyomást, vagy ők is be fognak tagozódni abba a beteg politikai struktúrába, ami nem engedi, hogy a közélet ledobja magáról ezeket az árnyakat.

Nem tudni, mi lesz 2014-ben, hisz rengeteg idő van még addig. Személy szerint nagyon várok egy olyan friss erőt, amely demokrata és nem megy bele kompromisszumokba semmilyen szinten. Vállalja, hogy a közélet és a politika megújítása nem mehet olyan bukott politikusok bevonásával, akik nagyrészt felelősek a rendszerváltás utáni 20 év összes sikertelenségének. A lényeget tekintve mindegy lesz, hogy ezt a pártot úgy hívják majd, hogy LMP, 4K!, vagy egy, a Millából kinőtt mozgalom - a lényeg, hogy a tiszta lappal indulók ne sározzák be magukat mindjárt a startnál.

Képek forrásai: olajfa, kézfogás