Új szerb baloldal: egyetemisták, munkások, aktivisták
Vendégszerzőnk, classenemyfreddie írása
A szerbiai ‘újbaloldal’ (mely általánosságban, de ritkán teljes mértékben antikapitalista és anti-nacionalista), bár ugyanolyan tagolt, mint bármely más baloldal, mégis Kelet-Európa legígéretesebb kritikai színterei közé tartozik. Ebben a posztban négy olyan, helyben alakult, Belgrádból irányított szervezetet (nem politikai pártot) mutatok be, melyek a legfontosabbak a mai kapitalizmusellenes küzdelemben. A terjedelmi korlátok miatt inkább a régebb óta létező szervezetekre koncentrálok, a belgrádi diákok fontos és aktuális küzdelmeit és néhány érdekes, anti-autoritárius és antikapitalista civil szervezet bemutatását egy későbbi posztra hagyom. Rövid pillantás a szerb munkásmozgalom helyzetére, mely 2012-ben eddig tízezer dolgozót mozgatott meg mintegy harminc sztrájk során.
A Pokret za Slobodu (“Szabadságharc”) egy viszonylag szerény méretű csoport, amely mégis komoly eredményeket ért el a munkások érdekében Szerbiában, elsősorban Zrenjaninban (Nagybecskerek). A Pokret za Slobodu a Jugoremedija gyógyszergyár legendás 2004-es elfoglalása, a gyár munkásrészvényeseinek akciója után szerveződött annak érdekében, hogy a külvilágot informálja, és hogy weboldalukon és kiadványaikon keresztül más hasonló szerveződésekkel is kapcsolatot tartson Szerbián belül - így egyszerre a harcoló munkások szószólója és hírügynöksége is. Míg tagjaik többé-kevésbé antikapitalistának vallják magukat, maga a szervezet nem határozza meg magát ideológiailag, ehelyett a munkások taktikai előnyszerzésére és ily módon (Kropotkintól kölcsönzött kifejezéssel élve) ‘a forradalom szellemének’ életben tartására törekszik a munkások Szerbiájában. Talán a legizgalmasabb kísérletük ez ügyben egy vezető nélküli szolidaritási hálózat, a Szerb Munkásszervezetek Koordinációs Bizottságának felállítása volt, melyhez elsősorban olyan gyárakból csatlakoztak munkások, ahol éppen sztrájk vagy gyárfoglalás zajlott. A Pokret za Slobodu a többi baloldali szervezet körében több okból ellentmondásos megítélésű szervezet: egyrészt a hagyományos szakszervezeti mozgalommal való ambivalens viszonya, másrészt a Ravnopravnost nevű alulról szerveződő munkáspárttal való szoros kapcsolatai miatt, mely párt az egészen közeli múltig a Szociáldemokrata Párthoz kötődött. A Pokret za Slobodu az utóbbi időben workshopokat tart, melyen diákokat, újságírókat és aktivistákat ültet egy asztalhoz paraszt- és munkásszervezetekkel, akikkel egy széles értelemben vett szolidaritási mozgalom lehetőségeit kutatják.
A Marks 21 a Szocialista Munkáspárt szerb változatának tekinthető, és a Balkáni Szocialista Föderáció szószólója – politikai marxisták élénk és viszonylag fiatal csoportja belgrádi központtal, akik a polgárok ‘hitelgazdaság’ általi rabszolgasorba taszítása ellen egy, a nacionalizmus hullámaival szembenálló, rendszerszintű kritikai szemléletmódból kiinduló, az elégedetlenséget népszerű módon megjelenítő és demokratikusan kifejező formákat támogató módszerekkel harcolnak. Ez – a többi baloldali szervezet által ‘urbánus marxista hippiknek’ csúfolt – diákszervezet nagy létszámú tagsággal rendelkezik (a szervezet ugyanakkor nem közöl hivatalos számot). A Marks21 és alapítója, Matija Medenica komoly ismertsége, nagy társadalmi láthatósága egyszerre áldás és átok a szervezet számára: míg egyfelől a honlapjuk, valamint újságjuk, a Solidarnost is komoly olvasottsággal bír, és demonstrációik sok résztvevővel zajlanak, éppen ezáltal könnyű célpontjai a reakciós jobboldali szervezeteknek és csatlósaiknak; maga Medenica ma is arcán viseli a nyomait a legutóbbi utcai támadásoknak és közeli fegyvertársai is jogos feszültséggel telve tekintgetnek a hátuk mögé köztereken. A Marks21 tagjai, bár nem hivatalos minőségükben és nem is mindenki legnagyobb megelégedésére látható figurái voltak a legutóbbi belgrádi egyetemfoglalásnak, jelenleg pedig a rendőrségnek a belgrádi tüntetéseket akadályozó fellépései ellen kampányolnak. A Marks21 kritizálói általában annak trockista tájékozódását és ezzel összhangban a mozgalom autoriter hajlamait emlegetik fel, Medenicát pedig politikai opportunistának állítják be. Nem nehéz megérteni azt az irányt, ahonnan ez a kritika érkezik, és személyes tapasztalatom a csoporttal és annak alapítójával tovább árnyalja ezt. Magánszemélyekként igen bizalmatlanok a politikai autoritást és annak gyakorlatát illetően, és mind az aktivistáik, mind azon csoportok jóléte nagyon fontos számukra, akikkel szolidárisak – még akkor is, ha azokkal esetleg elvi síkon nem mindenben értenek egyet (erre jó példák azok a legutóbbi akciók, amiket a letartóztatott Anonymous-tagok támogatására szerveztek).
A mai belgrádi újbaloldal talán legellentmondásosabb aktív csoportja az Anarchoszindikalista Iniciatíva, ismertebb nevén az ASI, az Első Internacionálé által alapított Nemzetközi Munkásszövetség szerbiai inkarnációja. Bár a csoportot sokan inkább legfontosabb tagjainak egyéni polgárpukkasztó és megosztó akcióihoz kötik (ilyen például a ‘belgrádi hatok’ most is zajló története), magát az ASI-jelenséget inkább ingyenes kiadványvából, a Direktna akcijából és annak a belgrádi baloldal különféle köreiben való magas ismertségéből érthetjük meg. Legutóbbi hozzájárulásaik közé tartozik Sergej Strepnjak orosz nihilizmusról szóló, Nihilistkinja című könyvének és Francisco Ferrar Modern School-könyvének fordítása - továbbá céljuk, hogy egy független oktatási intézményt alapítsanak Belgrádban. Az ASI-t nem tartják “csapatjátékos” szervezetnek, és több ASI-s sztori terjeng a belgrádi közéletben, amely tagságtól függetlenül bőszíti fel az összes, egyébként egymással nem feltétlenül egyetértő csoportot – az nem teljesen világos, hogy ez a magatartás az ASI-sok politikai elköteleződésének, vagy inkább szervezeti korlátaik jele-e.
Végül, de semmiképp sem utolsósorban a belgrádi anarchista szcéna egy olyan képződmény, amelyről nehéz szervezetként beszélni, hiszen nincs semmiféle ilyen vonása. Ennek ellenére karakteresen jelen van a belgrádi baloldali közéletben, és az ASI munkásközpontú szemléletmódjához képest egy tág értelemben vett antikapitalista és antiautoritárius alternatívát nyújt, amellett, hogy kifejezetten antifasiszta.
Egy belgrádi infoshopban történt tűzeset után nagyjából egy tucat anarchista kötelezte el magát egy új közösségi tér és könyvtár létrehozására, hogy folytassák az aktivisták összekötése, az információáramoltatás és az antikapitalista és tekintélyelvűség-ellenes aktivitás megkezdett munkáját. Bár ennek a törekvésnek az előzőleg említett csoportokkal szemben nincsenek se reprezentatív hangjai, se vezetői, mégis jól körülírhatóak a Zrenjanini Antifasiszta Fesztivál (ZAF) szervezői csoportjával, melynek az egész Balkán anarchista közösségeiben meglévő sikere további reményeket ad a belgrádi anarchista szerveződéseknek. Míg a ZAF és az infoshop munkacsoportját néha kritizálják “elszigetelt anarcho-punk” mivoltuk miatt, a helyzet az, hogy a csoportnak szoros kapcsolatai vannak mind a a szomszédos balkáni országok anarchista/antifasiszta szerveződéseivel, mind a belgrádi egyetemfoglaló mozgalommal, és a szerb munkások küzdelmeivel is.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
New Serbian Left - students, workers and activists
New Serbian left (generally anti-capitalist and anti-nationalist though rarely fully either), though as fractured as any other, is among the most promising critical scenes in Eastern Europe. In this text I will focus on four home-grown organizations (not political parties) operating from Belgrade that have the most relevance to the struggles of life under contemporary capitalism. Sadly, due to space restrictions I've decided to focus only on durable organizations and will introduce the truly significant student struggle in Belgrade as well some interesting NGOs with anti-authoritarian/capitalistic tendencies in possible later posts. Moreover, this article offers only a brief glance at the state of the worker movement in Serbia which already since the start of 2012 has seen about 30 strikes totaling 10,000 workers.
Pokret za Slobodu, or 'Freedom Fight' (FF), is a relatively small-scale operation that has produced impressive results in the worker's struggle in Serbia, most particularly in Zrenjanin. Following the now legendary occupation of the Jugoremedjia pharmaceutical plant in 2004 by its worker-shareholders, Pokret za Slobodu formed as a way to connect that struggle both to the outside world and to similar struggles within Serbia by acting as a loudspeaker for fighting workers and a sort of news agency through their website and publications. While individually its members claim to be anti-capitalist (to one degree or another), as an organization it eschews ideological affiliations and instead focuses on tactical advances for immediate worker struggles and on keeping the 'spirit of revolt', to borrow a phrase from Kropotkin, alive in laboring Serbia. Perhaps their most interesting effort on this front has been the formation of the Coordinating Committee for Worker's Organization in Serbia, a leaderless solidarity network formed primarily of workers who joined while their factories were in some sort of strike or occupation. Pokret za Slobodu remains a controversial organization amongst other left groups due to its ambivalence towards traditional tripartite unionism as well as its close ties to the grassroots worker's party Ravnopravnost which until quite recently was tied to the Social Democratic Party. Recently FF has hosted a couple of workshops that brought students, journalists, activists to the same table with 'peasant' and worker organizers to discuss the potential for broad solidarity.
Marks21, the Serbian incarnation of the Socialist Workers Party and proponent of the Balkan Socialist Federation, is a vibrant and relatively youthful organization of political Marxists operating out of Belgrade who aims to combat the enslavement of citizens to the 'debt-economy' by encouraging the popular democratic expression of discontent from a critical systemic perspective against the tides of nationalism. Often playfully chided as “hip urban Marxists” by other left groups, this student-based organization boasts an impressive number of members (though they do not make that number public). The high visibility of Marks21 and its founder, Matija Medenica has proven to be both a boon and bane to the organization. While on the one hand their slick website and their publication 'Solidarnost' are widely read and their demonstrations are quite well attended, they are also an easy target for reactionary right wing groups and their affiliated thugs; Medenica himself still bears the scars of past street attacks and his close cohort finds themselves looking over their shoulder in public with some well-justified tension. The members of Marks21, in an unofficial capacity and not without some controversy were visible figures in the organization of the last student occupation of Belgrade University and are currently spearheading a campaign against police repression of protest in Belgrade. Critiques of Marks21 are usually directed at its Trotskyist orientation and the inclinations towards authoritarianism invariably associated with that ideology and Medenica himself is regularly singled out as being politically opportunistic. While it is not hard to understand where this criticism stems from, my personal experience with this group and its founder complicate this appraisal; I have found them as private individuals to be quite wary of political authority and its exercise and genuinely concerned for the welfare of both their activists and those they work in solidarity with even when they disagree with them on principle (actions in support of arrested Anonymous members being the most recent example of this).
Perhaps the most controversial group active in the Belgrade left today is the Anarcho-syndicalist Initiative known more commonly as ASI, the Serbian incarnation of the International Worker Association founded by the First International. While often conflated with the sometimes flamboyant and divisive individual acts of some of its key members (for example the ongoing saga of the 'Belgrade Six'), ASI is better understood through its free publication, “Direktna akcija”, as well as its relatively high level of visibility on various 'left' fronts in Belgrade. Among their recent contributions to the scene are the translated publishing of Sergej Stepnjak's book on Russian nihilism, Nihilistkinja, Francisco Ferrar's book on the Modern School, and preliminary efforts to found a free education resource in Belgrade. ASI is not locally considered a group that 'plays well with others', so-to-speak, and more than one ASI story floating around the Belgrade left involves some measure of ecumenical violence; whether this is a sign of their political furor or their organizational limitations is not wholly clear.
Last but most certainly not least, the general anarchist scene in Belgrade, is difficult to write about as an organization for the simple fact that it isn't one in any typical sense of the word. It is nonetheless a vital presence in the Belgrade left scene in that it provides an anti-capitalist and anti-authoritarian alternative from a broad perspective beyond the worker-ist focus of ASI as well as being explicitly anti-fascist. Following a recent fire at a Belgrade infoshop, about a dozen or so anarchists have committed to the construction of a new social space and library to continue the ongoing project of connecting activists, disseminating information, and providing a safe space for anti-capitalistic and anti-authoritarian activites. Having no leaders nor representative voices, in contra-distinction to the above-mentioned groups, this effort should nonetheless be underscored by the inclusion of several organizers from the Zrenjanin Anti-Fascist Festival (ZAF) whose solid reputation in the Balkan anarchist scene lend an added promise to the future of anarchist organizing in Belgrade. While sometimes criticized for being “insular anarcho-punks” by their left-colleagues, the ZAF / new infoshop working group is in fact strongly connected to neighboring Balkan anarchist/anti-facsist organizations as well as the Belgrade student occupation movement and Serbian labor struggle.
Relevant links:
Pokret za Slobodu: freedomfight.net
Marks21: www.marks21.info
ASI: www.inicijativa.org
ZAF: zaf.anarhija.org/
