Hogyhogy, volt egyáltalán háború? Igen volt, sőt miközben a nyugat minden erejével az Irán-barát Assad rezsim megdöntésén dolgozott, a legfélrevezetőbb sajtókampányt folytatta az iraki háború előkészítése óta. Ennek nyomán most Szíriát a legbarbárabb közel-keleti országként tartjuk számon. Pedig térségbeli társainál nem elnyomóbb, a londoni szemészeti praxisából elnöknek hazahívott fiatalabbik Assad pedig messze nem Mubarak, vagy Ghaddafi. Legalábbis azon nyugati alternatív hírforrások szerint, amelyek hagyományosan szkeptikusak az USA háborús vállalkozásaival – de tegyük hozzá, hogy öt éves távlatból visszatekintve elemzéseik közelebb is vannak a valósághoz. Néhány állítás, a nyugat-kritikus szempontból:

1.       A szíriai hadszíntér (a nyolcvanas évek Afganisztánja, az egyiptomi és líbiai kényszerű szövetség után) egy olyan háború, amelyben a nyugat jól megfontoltan Al-Quaida (ha van ilyen, egyébként Muszlim Testvérek és iszlamisták) oldalán harcol. Ez korábban egyébként Izrael ellenérve volt, amikor az egyiptomi és líbiai forradalomba kapcsolódott be a nyugat. A mediatizált hadszíntér szintén ezt a felállást képezi le, Assad rezsimje a CNN-en és az Al-Jazeera-n is a barbarizmus szinonimája.

2.       Hol van már az arab tavasz? A tunéziai nép nagy találmánya egyaránt fordult a nyugat közel-keleti barátai - és ellenségei ellen. Amikor a nyugat ellenségeit fenyegette, akkor pénzzel paripával és fegyverrel támogatták, Szíria esetében ez a stratégia azonban a helyzet teljesen megalapozatlan és véres eszkalációját jelentette, ahol  a nyugat mindent föltett a rezsim megbuktatásra - sikertelenül.

3.       Nyugati mércével mérve természetesen a Közel-Kelet arab államai általában elnyomó és erőszakos államok, sőt a mérce emlegetésével sem akarok relativizálni. Ez azonban nem minden. Van amelyik magas civilizációs szintet, jól működő államot, békét és hasonló dolgokat produkál. Mind olyat, ami egyes amerikai vagy nyugati intervenciók esetén a helyi populációnak fájdalmasan szokott hiányozni. Az Assad rezsim is felelős millió dologért, rendteremtése olyan amilyen egy közel-keleti diktatúra katonai rendteremtése, de ne feledjük kiképzett kombattánsokkal is szemben áll. Szíria felelőssége  jelenleg eltörpül a nyugatról szponzorált és irányított gerilla erőszak mellett. Nem beszélve arról, hogy a nyugat szövetségesei ebben a harcban (is) a masszívan antidemokratikus (bigottan iszlamista) Öböl-beli arab államok.

4.       A nyugati média Szíria képe úgy hangzik, hogy van egy állam, amely brutálisan és „humanitárius katasztrófát okozva” nehézfegyverekkel gyilkolja a polgári lakosságát. Ehhez képest a szír kormány pont az intervenciótól való félelme miatt igyekszik alacsony intenzitással szembeszállni a nyugatról szponzorált idegen fegyveresekkel, másrészt a nyugat különleges egységei és Al-Quaida veteránok azok, akik a számukra szintén idegen szíriaiakat skrupulusok nélkül gyilkolják, robbantásos merényletekkel félelemben tartják. Emlékszünk, volt már olyan médiakampány, amelyik egy háborús intervenció hivatkozási pontja volt: a „tömegpusztító fegyverek” kezdetű mesén ma már mindenki csak mosolyog, a kérdés csak az, hogy az „Assad szír vérben fürdik” meséről mit gondolunk majd pár év múlva, ha – immár tét nélkül – a médiahisztéria is elült.

5.        Szíriában a nyugat egy olyan hatalomváltást készített elő, amelynek eszközeként nem tartották kizártnak egy iszlámista emirátus létrejöttét sem, ez az iszlámista emirátus ki is kiáltotta magát. De miért nem sikerült a nyugat területi-dezintegrációs kísérlete? Szíria egy mag- állam, amelyben a nagyszír nacionalizmus jelentős kötőerő és nem előzménytelenül, különféle területek posztgyarmati összeolvasztásából született meg. Másrész Assad sem Ghaddafi - nem egy puccsista tábornok, hanem egy apja örökségével sáfárkodó és pragmatista vezető. Így hát az USA, az Öböl államok és Törökország (hivatalosan: A Szíriai Nép Barátainak Konferenciája) második tanácskozásán tulajdonképpen beismerték a kudarcot: a puccsista Szíriai Nemzeti Tanács nem ismerhető el a szíriai nép képviselőjeként, tehát nem lesz, „emigráns parlament” amely emigráns kormányt választhat. A szír status quo megkérdőjelezése befejeződött. Hozzátehetjük, hogy majdnem egy év „alacsony intenzitású” de iszonyú véres háború után. És a térképen az orosz, kínai, iráni pozíciókat jelző zászlók ugyanott maradtak. 

Ez az ember lenne a második Ghaddafi?

A démonizálási kísérlet sikertelensége után, gyermeteg módon hamisított szerelmes levelezést "tár föl" a nyugati média, hogy ha Assad nem az ősgonosz, akkor Assad a realitásvesztett pipogya szerelmes.

További olvasásra:

http://www.voltairenet.org/The-Syrian-debacle

http://axisoflogic.com/artman/publish/Article_64423.shtml

http://axisoflogic.com/artman/publish/Article_64350.shtml

http://www.infowars.com/report-british-special-forces-aiding-rebels-in-syria/

http://axisoflogic.com/artman/publish/Article_63261.shtml

http://www.huffingtonpost.com/2012/04/01/friends-of-syria-conference-gulf-countries-fund-opposition_n_1394737.html

http://www.thenational.ae/thenationalconversation/editorial/syrias-friends-must-give-it-good-advice