Reálisan a kultúra ellehetetlenítéséről
Ahogy egy korábbi posztunkban hírt adtunk róla, a független színházak létüket érzik veszélyben a Nemzeti Erőforrások Minisztériuma forrásmegvonása miatt. Videóüzenetet is készítettek, hátha:
A Minisztérium se volt rest, visszavágtak. Szintén a youtube-on:
A Nemzeti Erőforrások Minisztériumától azért egy kicsit szolidabb önfényezést várna az ember, miközben lehet tudni, hogy az általuk említett országos múzeumokban sem túl rózsás a helyzet. A közgyűjteményekben a nyáron ért véget egy 20%-os csoportos leépítés, a napi fennmaradásért küzdenek, új kiállításokra nincs pénzük, sufnitunning maximum. A Nemzeti Múzeum tavaly év elején a szokásos hétfői bezárása mellett keddenként sem nyitotta meg a kapuit. Igen, a nemzet múzeuma. A másik említett példa a szentendrei Skanzen, ahol több országos múzeummal egyetemben muzeológusoknak kell beállnia a ruhatárba alkalmanként.
A megyei múzeumok nagy része pedig konkrétan meg fog szűnni. Ez ellen a KKDSZ Elnöksége és Múzeumi Tagozata a vidéki múzeumok érdekében felhívással fordult a kormányhoz és mindenkihez.
"A kormányzat az elmúlt évben a megyei önkormányzatoktól átvett és államosított közgyűjteményeket - a hírek szerint - átadni készül a települési önkormányzatoknak, amennyiben pedig azt a helyi önkormányzat nem veszi át, akkor valószínűleg megszüntetik azt az intézményt. A tervezett intézkedés látszólag erősíti a helyi közösségeket, valójában a kulturális értékeiktől fogja megfosztani őket. A közismerten rossz gazdasági helyzetű önkormányzatok jelentős hányada nem képes fenntartani, vagy megfelelő szinten eltartani ezeket a tekintélyes gyűjteményeket."
Mehet nekik is egy videó!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
@Politizátor: a baj csak egy: a "a nemfizetekadót, leszaromapolitikát és a nemérdekelaszomszéd" szegmens ezt is leszarja, hiszen valószínűleg akkor sem részesíti magát kulturális javakban, amikor megteheti - talán ezért is ez a mentalitása.... A milliárdosok a focit tartják fenn, mert az tetszik a vezérnek (erre már megvan a módjuk) és amúgy sincs kultúrája nálunk a kulturális mecenatúrának. És ahogy az állam, az elszegényedő emberek is a kultúrán, az egészségügyön és az oktatáson spórolnak - nekik tehát marad az X-faktor és a Valóvilág, meg a (nem nézett) köztévé. Vajon kinek jó ez?
Egyébként a függetlenek ellehetetlenítése több ezer munkanélkülivé váló adófizetőt, több ezer elszegényedő családot is jelent.
Oké, hogy nem egyértelmű kötelessége az államnak fizetnie ezeknek a társulatoknak a működését, de ezek az emberek is eléggé komolyan ki vannak a szolgálva az államnak, hasonlóan a közszféra valamennyi alkalmazottjához. Holnap ki jön? A mentők legénységének létszámát, vagy a bölcsödei férőhelyeket csökkentjük, hogy finanszírozni tudjuk a SZAKMAILAG SZAR gazdaságpolitikát? Istenem de várom 2014-et.
De mi is megérjük a pénzünket, mert kivárjuk, amíg meg fogunk fulladni, ahelyett, hogy fellázadnánk. Udvarias, már-már alázatos kérelmezések helyett rég akciókat kéne szerveznünk, utcai előadások, performanszok tucatjait kéne tartani. Lázítani kéne, de nem csak és nem is elsősorban a színházakért. Nem csak most, hanem már évek óta. Helyette marad maradt az elvont művészet. Most már szó szerint is.
A függetlenek ellehetetlenítése kétlem, hogy azzal az eredménnyel jár amit felvázolsz. A függetleneknél főleg a vezetők, koreográfusok akiknek kellemetlen lesz, a többiek így is nem kis részben hakniból, tanításból vagy a "day-job"-ból egészítik ki a keresetüket. A művészélet - ha nem állami alkalmazott vagy - kutya vacsorája. Ezt mindegyik művész tudja. Kínos lesz, hogy - akár - tehetséges művészeknek kell külföldre menniük, vagy elhagyni a pályát mert rossz a menedzsment. Azonban a jelenlegi totális állami függés, ami egyben állami kontrollt és/vagy kis, bennfentes körök egymás közötti hatalomfelosztását jelentette tényleg tarthatatlan. Az más kérdés, hogy persze nem ebből az okból lépett a kormány.
Én szerintem az egész állami finanszírozás rendszerét teljesen át kellene alakítani. Olyan rendszer kell, amely nem a produkciókat dotálja, hanem a nézők kultúrafogyasztását. Az nem állapot, hogy a magán és az állami támogatással rendelkező előadások között nagyságrendi jegyárkülönbség van, így azonos műfajban versenyképtelen egy jó előadás (ezért is a sírás most). Persze azok az ezrek most nem szólalnak meg, akik a piacról éltek eddig is, vagy másodállásban foglalkoznak művészettel, mert soha nem kapnak, kaphatnak (mondjuk műfaji alapon) támogatást. Addig ameddig egy állami kőszínház drágábban adja kulturális célra a színháztermét (CSAK a termet) ki per ülőhely, mint amennyiért a saját jegyeit adja el az előadásra (előadással, jegyértékesítéssel, jogdíjakkal etc. együtt) , addig nincs miről beszélni, csak a tömegkultúra lesz költséghatékony magánfinanszírozásban.
Lássuk, hogy a kormány mennyire merész. Tud-e valós reformot előmozdítani, nem csak füvet nyírni (de azért a haveroknak oda-oda lökni 130 milliót...)? Dotálja az állam a jegyvásárlást adójóváírással, SZÉP-kártya egyenleggel ÉS CSAK azzal. Akkor az előadások költsége között nem marad különbség, nem lesznek csókosok akik tudnak főállásban művészkedni, mert néző kell majd az előadáshoz. Ott már csak azon vitatkozhatunk, hogy mi számít támogatandó kultúrának.
Mellesleg jelenleg van egy az együttesek által túl kevéssé használt eszköz az állami támogatás egy érdekes módjára. Bármely nyereséges cég egy minősített előadóművészeti szervezet részére adhat támogatást úgy, hogy a támogatás összegét 100%-ban levonhatja a társasági adójából, mitöbb még adókedvezményt kap a fennmaradó részre. Vagyis az állam helyett a szervezetnek adja az adóját és még egy kis kedvezményt is kap ajándékba...
Az a vicc kategóriába tartozik, hogy hogy karsai metélt elvtársat és társait történésznek nevezik! Az meg a hülyeség csimborasszója, hogy a tényeket a mindennapi valóságot rasszizmusnak állítják be! Utálom a mekk-mestert mert óriásdi bűne, hogy 89- után ide jutott az ország amiben tevőleges szerepe volt, de történetesen a cigány beltenyészetben ezer százalékig igaza van!
Szerintem meg semmit nem ér az a kultúra, amit az államnak kell támogatnia a közönség helyett. Erre a véleményemre azt szokták mondani, hogy a hozzám hasonlók miatt nélkülözött József Attila, én meg azt mondom, hogy ha állami csöcsökön jól élt volna József Attila, akkor nem írt volna olyan verseket, amelyek miatt ma sokra tartjuk.
Szóval az állam ne támogassa a focit, ne támogassa a kultúrát, inkább hagyjon több pénzt a lakosságnál alacsonyabb adókkal, és majd ők eldöntik, hogy mi az ami támogatásra érdemes.
Persze, igaz a fordítottja is, hogy amíg nincsen elég pénz az embereknél, addig csak a fennmaradás miatt támogatni kell a kultúrát. Csak ez kontraproduktív, mert így nem is a közönség dönt arról, hogy mi a jó, az állam csöcsén pedig tévhit, hogy bármiféle érték mentén dőlne el, mit támogatnak. Egyetlen mérce a lojalitás ez esetben.
Ne az állam tartsa el a színházat hanem a kultúrált színházba járó közönség. Ha nincs ilyen akkor üres házban tartanak előadást az adófizetők pénzén? Nem ez van?
A mindenkori értelmiség feladata, hogy akinek több esze van az felemelje a hangját akkor amikor eladják az országot. Ugyanis abból él, olyankor az ő érdekeit is sértik csak ezt fel kell tudni ismerni. Az összefogás közös érdekünk. Hogy mindenkinek jól menjen de mindig a hasznosabbak maradnak meg. Mondom ezt úgy, hogy szeretem a művészetet.
Nem tudom, hogy ez van-e. Én Győrben járok színházba, ott szinte mindig telt ház van, sokszor még a lépcsőn is ülnek. Máshol, lehet, hogy más a helyzet.
Nyilván hosszabb távon kialakulna egy alternatív támogatási struktúra (majd fizetnek gazdag piaci szereplők, cégek reklámajándékként, promócióként adnak mezei előadásokat etc.), de nem lenne senki számára jobb a végeredmény, max. kevesebb ember juthatna hozzá.
A ne támogassuk egyáltalán, mindenki keresse meg a piacról hozzáállás beszűkült nézőpont. Igazságosabbnak tűnik, hogy fizesse az aki nézi, de az eredménye könnyen az lehet, hogy a végén senki sem fogja tudni megfizetni, illetve, hogy nem marad mit megfizetni (elég ha egy évig nem járnak az emberek előadásokra mert nem tudják kifizetni...). Meg az is jó kérdés, hogy a teljes piacosítás egyéb hatásait hogyan vennék a népek (múzeum-, színházbezárások, az épületek értékesítése, átalakítása pl. szállodává, irodává, konferenciateremmé, az itt dolgozók elbocsátása...)
Ezekben az emberekben fel sem merül, hogy legalább részben piaci alapon működjenek. Az olyan méltatlan. Inkább élnek poltikai-hűbéresi függésben, mert azért ne legyünk naívak, az ebben a szektorban kiosztott támogatás ennek is a függvénye, ugyanúgy, ahogy a sztárcsinálás is - évekig MGP (népszabi) és Csáki Judit (mancs, stb.) voltak a fő megmondóemberek. A felszólaló független színházak nagyon nagy része baloldali csöcsön lóg, vagyis lógott. Ennek megfeleloen a FESZ gyűlései jobban hasonlítanak egy politikailag inkorrekt milla-tüntetésre, mint bármi másra (g.ci orbán meg kell bukjon, stb.) A fidesz ki fogja csinálni őket, mert megteheti, mert ez a rendszer a pénzcsöcsre és a politikai elkötelezettségre alapul, amit maguk a művészek alakítottak ki, ráutaló magatartással. Ha bárki a jegyárakból próbálta volna eltartani magát félig, legalább, akkor félig független lenne. De nem. Ennek egyébként a szocializmusban vannak a gyökerei, amikor a művházak a gázsit nem a jegybevételből, hanem a központtól kapták.
Ami pedig az 'egymás mellett létezést' illeti: Továbbra is csak a művész-oligarchák és pár szerencsés egymás mellett létezéséről beszélünk. Jelenleg egy elég szűk és elég részrehajló réteg mondja meg, hogy ki a támogatott művész, kinek jár az apanázs, és ki a kutyaütő.
Egyébként ezek a társulatok, és még az intézmények is (mert azokról is szó van), sokkal költséghatékonyabban működnek, mint a kőszínházak, amelyek normatív támogatást kapnak, ami arányaiban is sokkal több, nem csak összegében (értsd: egy kőszínházi jegyár hiába jóval magasabb a független színházak jegyárainál, összegében és arányában is nagyobb benne az állami támogatás). Holott egy kőszínháznak nagyobb az esélye egyéb forrás (TAO, szponzor) bevonására is. Plusz - és ezt Vidnyánszky is elismerte - a kőszínházak - tisztelet a kivételnek - trükköznek, mert trükközhetnek a nézőszámokkal (amire a normatív támogatást kapják) és ebből kifolyólag a jegybevétellel (amire meg a TAO-t).
Szóval a pályázatoknál, a TAO-nál a függetleneknél sokkal nagyobb indulópotenciállal rendelkező kőszínházak a versenytársak, a TAOnál pedig a sport - elsősorban a foci (Ld. felcsúti akadémia 2,8 milliárdja ebből a forrásból).
nem tudom, te belsős vagy-e, ebben a szakmában, ezen a területen dolgozol-e, de azt tippelem, hogy nem. Itt ugyanis nem amatőrökről vagy műkedvelőkről beszélünk, bár van arra való törekvés, hogy ezt így állítsák be. Ezek az emberek ebből élnek, nem a gyárban töltött 8 óra után jönnek össze színházasdit játszani. Igen, lesznek néhányan, akik maradnak a kőszínházakban (többnyire azok, akik eleve onnan rándultak ki egy kis levegőért a függetlenekhez), talán ideig-óráig 1-2 rendezőt, vagy koreográfust is fel tud szívni a kőszínházi struktúra (bár alkalmazott koreográfiát készíteni egy tánckarnak nagyon nem ugyanaz, mint saját darabot csinálni saját társulattal), és talán lesz 1-2 ember, akit elvisz a külföld. De mi lesz a többséggel? Menjen széklábat faragni, mert az hasznosabb a népgazdaságnak?
Engem nem érdekel a nagy magyar irigykedősdi, hogy ki mennyit kap, és ő miért annyit, és én miért csak ennyit. Ezek mérhetetlenül gyerekes reakciók.
Egyébként a t. kulturális kormányzat vajon mennyire felelősen írta ki júniusban (!) a pályázatot az abban meghatározott összegkeretre, illetve hirdette ki az eredményeket ugyanerre az összegkeretre - ha az elmúttnyócév az oka a zárolásnak? Ezt nem tudták júniusban? Vagy szeptemberben?
Másrészt ugye ez azt jelenti, hogy legalább fél éven át (ha nem januártól, amikortól szól az előfinanszírozású (!) támogatás, hanem csak a pályázat kiírásától számítjuk) dolgoztak ezek a társulatok abban a hiszemben, hogy megkapják a támogatást, azzal a kényszerrel, hogy teljesíteniük kell az idei évre a pályázatban is vállalt szakmai terveket, illetve teljesíteniük a számukra előírt minimális előadásszámokat. Ezt ki hogy tudta, úgy oldotta meg: hitelből, másra szolgáló bevételek átcsoportosításával (amiket vissza kell adni), próbapénz (azaz bér) befagyasztásával stb., mindezt úgy próbálva megoldani, hogy köztartozása ne keletkezzen, hiszen akkor azonnal elveszti a jogosultságot mindenfajta támogatás. És persze e mellett még a többszörösére emelt adminisztrációs-nyilvántartási, illetve a pályázatokon való indulás díját is befizette, ha több lábon akart állni, illetve eleget akart tenni a törvényi kötelezettségeinek... és a kör szépen be is zárul.
Hidd el, egy ilyen (struktúrától független) színháznak ma több a törvényi-páláyzati kötelme, mint egy kőszínháznak. Sokkal transzparensebb a működése. Úgyhogy az adóforintok nem itt folynak el ellenőrizetlenül.
De ezek szerint te sem mondasz mást, mint én: ezek a társulatok, és ezek az emberek már így is több lábon állnak, nem lehet azt mondani, hogy az állami csecsre áhítoznak csupán. Az meg, hogy nem emelik égig a jegyárakat, nekem inkább társadalmi felelősségvállalásról és racionalitásról szól, mint élhetetlenségről.