A szerző Vay Márton, az LMP alapítótagja. 2010 óta nem tagja a pártnak.

Azzal keresett meg egy régi kedves barátom, hogy alapító atyai minőségemben írjak alá egy nyílt levelet az LMP-nek, hogy az ne álljon szóba az Együtt 2014-el.

Nem véletlenül kerestek meg, messziről látszik rajtam, hogy kiver a víz Bajnaitól és csapata nagy részétől, és úgy „várok” az általa vezetett formáció támogatására, mint egy foghúzásra. Azonban az összefogás melletti érvek is erősek, nem tudom, ki hogy van vele, nálam majd leszakadt a mérleg, olyan súlyosan van megpakolva mindkét serpenyő.

Végül arra jutottam, hogy igenis csinálni kell. Sisakban, gumikesztyűvel, hányózacskóval, de csinálni kell. Az új választási törvény szerint ennek az alternatívája az, hogy Orbán marad, az LMP meg megy a kukába, aki mást mond az vagy hülye, vagy hazudik – talán egy százalék esély van valami érvényes más megoldásra.

Márpedig én nem azt várom az LMP-től, hogy ellehetetlenítse Orbán leváltását, majd az erkölcsi igényesség magasáról elismerő gyér taps kíséretében hulljon alá a semmibe. Ezért kár volt pártot alapítani, annyit szívni a parlamentben, ezért a sok ellenzéki, rendszerkritikus szervezet közül kár egyedüliként birtokolni az olyan (relatív) páratlan kincseket, mint a parlamenti jelenlét, a költségvetési támogatás és a többi. 

Hanem azt várom, hogy keresse az együttműködést, és legyen annyira erős és okos, hogy ki tudja kényszeríteni zöld, antikorrupciós, szociális elveink jelenlétét egy majdani kormányváltó együttműködésben. Szerintem ez a pártpolitika, ezért alapítottunk pártot. 

Vagy legalábbis most ezt lehet és kell tenni.

Teljesen téves és káros úgy tenni, mint ha Bajnai miniszterelnök-jelöltsége és a korábbi munkájának megismétlése az elkerülhetetlen végzetünk volna.

Világos, hogy ez messze nem egyszerű. Sőt, hogy a mostani helyzet az LMP-nek rettentő ciki, tekintve hogy kétéves parlamenti munka után, de mégis friss, tiszta erőként, a legkevésbé elutasított pártként bőven diktáló pozícióban kellene lennie.

Na ez az, ami miatt igazán mérges vagyok a „Bajnai vagy Orbán, nincs más választás” helyzetre. Ez az, ami miatt helye van pár kiadós seggberúgásnak. Ugyanis az LMP-ben és környékén  jó pár olyan ember volt és van, aki „úgy emberileg mint szakmailag” alkalmas lenne a demokratikus ellenzék nagy részének támogatására. Ha a tehetséges emberekben a párt egy része nem veszélyt és konkurenst látna, hanem ápolandó és gondozandó kincset, akkor Orbán lehetséges, kormányképes kihívójaként ma akár több ilyen zöld vagy zöldes, politikus vagy civil politikus lenne ismert az LMP körül. Akár csajok is, igen. Csak éppen gyakran azt nyírták, aki egy fejjel nagyobb - ahogy Madách írta az athéni színben.

Az, hogy ez nincs így, és a szóba jöhető tehetséges emberek kedvét az elmúlt évek tapasztalatai enyhén szólva nem hozták meg a még több politikai szerepvállaláshoz, annak súlyos következményei most látszanak igazán. (Bajnai, mint alternatíva?! ÁÁÁÁÁÁÁÁ!)

De mindegy.

Szóval azt hiszem, miután sikerült bebizonyítani, hogy a politika tényleg lehet más (öhöm), a nagy sikerre való tekintettel nincs más választás: a virtigli oligarha Bajnait és kapitalista baráti körét is rá kell szorítani arra, hogy más legyen. Egy csomó mindenre, ami tulajdonképpen teljes világképükkel és szocializációjukkal ellentétes, meg egy csomó mindenre, ami végül is nem. Ehhez egy tiszta, okos és kőkemény zöld párt kell.  

Biztató.

Részemről hála és köszönet mindenkinek, aki ezen az új és az előző két évhez hasonlóan örömteli, sikerélményekben gazdag feladathoz érez magában erőt.