GrandRieux írása

A fizetésemelés kényes és érzékeny dolog, tudtommal két esetben fordul elő: amikor az ember érdemei szerinti jutalomosztásról van szó - és amikor büntetni akarnak vele. Büntetni a magyar népet. Mert itt, a pannon vidéken a hósapkás ünnep a gáz- és élelmiszerár-emelkedés csúfos előhírnöke. Nem a remény mocorog a betlehemi csillag szívében. Van mag a hó alatt: félelem, szorongás táplálta, termékeny mag, fekete ruhában nő ki a nép belőle.

Ha sok helyen romlott is a helyzet, egy helyen, a főpolgármester pénztárcájában rend és béke van. Tarlós István januártól a jelenleg 873 ezer forintos jövedelem helyett 1,296 millió forintot keres majd, mint arról az utóbbi hetekben értesülhetett a magyar nép minden egyes fia és lánya. Boldog Új Évet! Tarlós István ujjai közt megfordult a szerencsemalac farka. Ami eddig e szerencsefi számlájára írható, az a szerelvény-füstben pácolt számos metróaluljáró, a budapesti tömegközlekedés megjavítására fordított összeg rossz és pazarló felhasználása, több ezer nem kívánatos személlyé minősített, büntetéssel megfenyegetett hajléktalan, a Vidámpark tervezett bezárása, és sorolhatnánk tovább a városrendezési tervek kudarcáig.

Nem arról van szó, hogy ez a fizetésemelés, az a néhány százezer forint befolyásoló erővel bírna a költségvetés vagy a hazai GDP alakulása szempontjából, messze nem ettől bűzlik a hal feje. A gesztus, hogy ilyen időben teszik ezt, a hírekben és mindenhol reggeltől-estig a szavazók fejébe sulykolt, megállás nélkül ismételt válság, takarékosság, nadrágszíjhúzás, nadrágszíj-ráncigálás bántó fényű neoncsöve alatt: az a felháborító és bántó, a Tarlós főpolgármesteri csődje után közvetlenül következő lelkiismereti csőd.

A Fidesz-frakcióban üldögélő háromkirályok - direkt nem mondok neveket - jól érzik magukat, de a Kisjézus helyett maguk felé hajlik az ajándékozó kéz. A jászolt kifosztották, megtaposták, tönkretették a nép megtévesztésével magukat háromkirályoknak megszavaztatott politikusok, úgy forgatva a szerencsekártyát, hogy mindegyik lapról az ő arcuk nézzen vissza.

Tarlós István is megígért annak idején fűt-fát: Demszky Gábort, mint minden dolgok fő elrontóját, a Sátán másának földi helytartóját látta és láttatta benne (ami nem is volt nehéz), hogy elhiggyük: ő maga lesz majd a megváltó, a nehézségeinktől egy csapásra megszabadító. Jól emlékszem még, hogy szidták az emberek a zsúfolt villamosok, a szerencsétlen négyes metró és a rengeteg, utcán heverő ember miatt a korábbi polgármestert, mert nem sejtették, hogy eljön az idő, és a villamosok zsúfoltsága tovább növekszik, a négyes metró nem épül ütemszerűen és a hajléktalanprobléma megoldásának körvonalai sem látszanak - és történik majd mindez egy új polgármester nevének futószalagja alatt. Aki, nem győzöm hangsúlyozni, nem ezt ígérte. Ígért sok mindent, de ezt nem.

Üres az államkassza, mondják, csak azt felejtik el hozzátenni, hogy igen ám, üres, de csak nektek, kedves magyar nép, nem ám nekünk, mert a mi aranytojást tojó tyúkunk nekünk szolgál. Bízzunk benne, hogy januárban is sok hajléktalan megfagy majd az utcákon vagy valakinek a hármas metró aluljárójában a nyakába szakad a rosszul karbantartott mennyezet, és Tarlós István ennek eredményeképpen tavasszal is busás fizetésemelésre számíthat majd. Mert sajnos az az elképzelés látszik igazolódni, hogy a mai Magyarországon bizonyos körökben a rosszul végzett munkáért jár pénz, jutalom.