Mesterházy az elmúlt héten feltrancsírozta az összes korábbi szövetségesét és hűbéresét.

Az újságírók és a „politikai elemzők” úgy kommentálják a DK, a Liberálisok és az MSZDP kivágását a picsába, mintha teljesen korrekt szövetségi tárgyalások eredményéről lenne szó, ami részletkérdéseken csúszott el.

A valóságban az történt, hogy Bajnai legyőzése után elmaradt a jutalomosztás. Mesterházy a köré sereglő, markukat dörzsölő hűbéreseit láncfűrésszel várta.

Egyébként kik voltak ezek a pártok? Honnan bukkant elő Schmuck Andor? Mit akart Fodor Gábor 2014-ben?

Schmuck visszatér

Olyan minipártokról van szó, amelyek az ellenzék dinamikus 2011-12-es időszakában nem vettek részt, csak azután aktivizálódtak hirtelen, hogy Bajnai visszatért a politikába. Schmuck Andor sehol nem volt a ciklus nagy részében. Jól ismert sziluettje váratlanul materializálódott az MSZP által kezdeményezett összellenzéki januári tárgyalásokon.

Az év elején Mesterházy ugyanis azzal szorította sarokba Bajnaiékat, hogy összellenzéki tárgyalásokat kezdeményezett. Kiket hívott meg ide? Elsőként természetesen az E14-et, és megalakulása után a PM-et. Másodsorban Gyurcsányt, hogy kellően kínos legyen a helyzet és az áporodott hullaszag a korszakváltásról papoló Bajnaiéknak. Harmadrészt a rendszerkritikus ellenzéket, az LMP-t és a 4K!-t, akik persze nem mentek el. És negyedrészt az MSZP szatellit szerveit: Árok Kornél pártját és Schmuck Andor pártját. És kiket nem hívott? Bajnai szatellit szervezeteit: Ungár Klára SZEMÁ-ját és Kuncze Gábor rádiós műsorvezető liberális egyesületét. (Őket később Bajnaiék kérésére vették be.)

A sok kis párt újkeletű zsezsgése csökkentette Bajnaiék jelentőségét, csak egy szereplővé tette őket az asztal körül, és végképp szétzúzta Bajnaiék ernyőszervezeti reményeit. Mesterházy eközben az Összefogás motorjának mutathatta magát, súlyos csapást mérve Bajnai hitelességére, aki alig néhány hónappal azután, hogy kibontotta az Összefogás zászlaját, most már úgy jelent meg a nyilvánosság előtt, mint aki vonakodik összefogni.

Na, még egy liberálist

Az MSZP körüli kispártok felállásban aztán két változás történt: Árok Kornél és Schmuck Andor bejelentették az összeolvadásukat (Schmuck egyre nagyobb, Árokot meg nem láttuk régóta…), feltehetően mert Mesterházy nem tartott igényt két darab minipártra ugyanabból a fajtából.

Aztán februárban zászlót bontott Fodor Gábor. A 2008-09-es SZDSZ-belháború a mai napig konzerválódott és kettészakította az egykori szadis politikusokat. Kóka, Kuncze és társaik ott vannak Bajnai körül, a fodoristák pedig a szocikig menekültek. Belső információk szerint Mesterházy ott bábáskodott a pártalapítás körül, és kifejezetten bátorította a kezdeményezést. A szociknak így szükség esetén meglehettek a saját, házi liberálisaik, akik a Gordonékkal való szakítás esetén el tudják adni a liberális szavazók számára is az MSZP-t.

Mesterházy trollhadserege

A kis szatellitpártok legközelebb akkor aktivizálódtak, amikor elindultak a nyáron a tárgyalások az E14 és az MSZP között. Ekkor az volt a feladatuk, hogy miközben Mesterházy a konstruktív arcát mutatja a nyilvánosság felé, ők kíméletlenül ütik Bajnaiékat.

Schmuck Andor, Árok Kornél és Fodor Gábor a szocik trolljaként kezdett akciózni. Szidták Bajnaiékat a tévékben, a Helyi Thémában és blogposztokban. A legemlékezetesebb akciójuk az volt, amikor Scmuck egy kampányrendezvénybe beletrollkodva egy villamosjegyet lóbálva próbálta Bajnait elvinni az MSZP-székházba. A DK, bár nem ennyire átlátszóan, de nyárra hasonló szerepbe állt be.

Ezzel két célt értek el. Egyrészt a rosszfiú szerepet levették a szocik válláról, akik így nyugodtan adhatták az ártatlant, másrészt a felületes hírfogyasztó számára úgy tűnt, hogy Bajnaiék az ellenzékben is rendkívül megosztók, és fényévekre van a helyzet attól, hogy Bajnai mögött sorakozzon fel az ellenzék.

A Jókai utcai láncfűrészes mészárlás

Mesterházy végül megnyerte a Bajnai-háborút, annyiban legalábbis biztosan, hogy Bajnai nem lett az ellenzék közös miniszterelnökjelöltje, nem tudta maga alá darálni vagy akár csak háttérbe szorítani az MSZP-t, hanem egy kis liberális párt elnökeként próbálhat eljátszani egy nem rá írt szerepet.

Mesterházy hű szövetségesei a jól végzett munka után várhatták a jutalomosztást. Oda is sereglettek a főnökhöz a Jókai utcába, megkapni a jól megérdemelt parlamenti helyeket.

Egy valamivel nem számoltak. Az MSZP-féle könyörtelen és cinikus erőpolitizálásban nincs helye a hűségnek, nincs helye a becsületnek, nincs helye méltányosságnak. Az MSZP-nél csak árfolyamok vannak, amin adják és veszik az embereket, és ezek az árfolyamok gyorsan változnak.

A kis pártoknak, miután segítettek Bajnai megbuktatásában, hirtelen nem maradt értékük. Hoznak szavazókat? Nem. Lehet őket használni még valamilyen célra? Nem. Akkor meg mire kellenének? Semmire. Kukába velük! Zsoltikám, hozd már ide azt a láncfűrészt!

A magyar politika egyik legviccesebb jelenetsorozatként Schmuck, Gyurcsány és Fodor egymás után adott lógó orral sajtótájékoztatót az MSZP-székház kapujában, próbálva kitalálni valami értelmes mondatot arról, hogy miért nem jött össze a szövetség. Az a szövetség, ami számukra a politikai túlélést jelentette volna, az elúszása pedig a halált.

A sajtó méltatlanul keveset foglalkozik vele, ezért nem győzzük hangsúlyozni, hogy az utóbbi idők legnagyobb átbaszását láthattuk.

Beleugratni a magyar politika szőke hercegét egy pártalapítási kísérletbe, majd néhány hónappal később úgy kidobni az ajtón, hogy az arcán csúszik?

Van az a szintje a jéghideg geciségnek, ami már művészeti alkotás.