Akinek nincs pénze ügyvédre, az nem fordulhat a Kúriához az új választási eljárási törvény szerint - lényegében ezt mondta ki a Kúria és az Alkotmánybíróság is a múlt héten. Minden más esetben az állam biztosítja az ingyenes jogi képviseletet, ha viszont a választások során sérülnek a jogaink, a törvény szerint az idő rövidsége miatt csak az képviseltetheti magát a Kúria előtti felülvizsgálat során, aki azt meg tudja fizetni.

X. végigjárta a jogérvényesítés fórumait, amikor úgy érezte, törvényt sért az egyik párt azzal, hogy kampányidőszakot megelőzően dobálja tele a postaládáját olyan szórólapokkal, amiket legálisan csak kampányidőszakban terjeszthetne. X. a törvénysértés megszüntetése érdekében végül a Kúráig jutott. Ott azonban arra hivatkozva utasították el a kérelmét, hogy kötelező a jogi képviselet, de X. anélkül járt el. X. kérvényezte ugyan a felülvizsgálati kérelem benyújtásakor, hogy az állam biztosítsa számára az ingyenes ügyvédi képviseletet (lehetőség van erre minden polgári, illetve büntető ügyben). A Kúria a választási eljárásról szóló törvényre (Ve.) hivatkozva azonban kimondta, „hogy a pártfogó ügyvéd (ingyenes jogi képviselet) kirendelése iránti eljárás lefolytatására a Ve. rövid, de kötelező eljárási határidőket megállapító szabályai következtében nincs lehetőség.” Magyarul, ha kizárólag ingyenes jogi képviselővel tudja megoldani X. a jogai érvényesítését a választási eljárási törvényt megszegő elleni felülvizsgálati eljárás során, akkor nem élhet jogorvoslattal. Az viszont igen, akinek van pénze ügyvédre.

Ezt a nézetet erősítette meg az Alkotmánybíróság X. alkotmányjogi panasza visszautasításával, amikor kimondta: „a választási bíráskodás fórumrendszere az Alaptörvényben nem szerepel. Ezt a Ve. határozza meg. A Kúria az indítványra okot adó ügyben a Ve. alapján járt el.” Vagyis, hiába fekteti le többek között az Alaptörvény az igazságszolgáltatás alapelveit, az egyenlő bánásmódhoz, a tisztességes eljáráshoz, a bírósághoz forduláshoz, illetve jogorvoslathoz való jogot, ezek pedig csak akkor jelentenek valóságos lehetőséget, ha azok érvényesíthetősége nem függ az egyén anyagi viszonyaitól, az Alkotmánybíróság helyénvalónak találta az anyagi lehetőségek híján eljárni nem tudó X. kérelmének elutasítását. Az Alkotmánybíróság azt is kimondta, hogy a Kúriának a Nemzeti Választási Bizottság határozata törvényességének felülvizsgálatára van hatásköre, ez a hatáskör pedig nem az Alaptörvényben biztosított tisztességes eljáráshoz való jogon alapszik, hanem ugyan ennek a törvénynek a bíróságot eljárásra felhatalmazó bekezdése alapján. Ezzel söpörte le X. tisztességes eljárásoz való jogának sérülésére való hivatkozását, aminek lényege, hogy kérelmét a Kúria a számára megfizethetetlen kötelező jogi képviselet hiányára alapozva utasította el. Az Alkotmánybíróság érvelése úgy hangzik, mintha a Kúria vagy az alkotmányos alapelvek, vagy a hatásköri felhatalmazás alapján kéne, hogy eljárjon, és az egyik kizárná a másikat, nem pedig egymást kiegészítené.

Ha mi lennénk X. helyében, biztosan nem hagynánk annyiban. Esetében a magyar hatóságok sértik az egyenlő bánásmódhoz, illetve a tisztességes eljáráshoz való jogát, ezekre nézve minimum az Alaptörvény alapján kellene eljárni. Mi ragaszkodnánk a jogállam eszméjéhez, úgyhogy az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulnánk.