Miért nem ír alá a magyar?
grusgrus írása
Volt szerencsém aláírást gyűjteni az első kopogtatócédula-mentes jelöltállítási folyamatban. Nem volt aláírásbiznisz, nem volt humbug, leszólítottunk két hét alatt vagy négyezer embert.
Az első nap nem hagyhattuk ki azt a poént, hogy becsöngessünk volt köztársasági elnökünk fiának ajtaján. Ablakot nyit, térdzokniban, egy agyon mosott halványkék pólóban, pár évtizeddel fiatalabb kiadásban néz ránk az exelnök fia:
- Máshova vagyok elköteleződve.
Kuncogva továbbállunk.
Fiatal lány áll az ajtóban és figyel ránk. A legrejtettebb bugyraimban szunnyadó radikális feminista is feltámad bennem, amint lenge mozdulattal eltűnik a lakásban:
- Megkérdezem a férjemet.
A SZOT-üdülő hangulatban, Vízivárosban felhúzott panelban járjuk a balatoni nyaralást idéző függőfolyosót. Izompólós fiatal ember nyit ajtót:
- Miért ilyenkor gyűjtenek?
- Napközben dolgozunk.
- Én is. Most meg fürdetem a gyereket.
- Csókolom, tetszik tudni, alá lehet írni több pártnak is.
- Mindenki lop, csal, hazudik.
Lábbal rúgja be az ajtót, fülemben cseng az ajtó csattanása.
Ez a kopogtatás kínos. Pedig egyszer átjutunk a küszöbön is, már majdnem ki is pattan egy üveg pálinka, mikor kiderül, hogy nem a Vezértől jöttünk. Penderülünk vissza a hideg folyosóra.
Stratégiát váltunk: illedelmesen szóba elegyedünk a hazafelé, munkába, kocsmába tartó népekkel. Aláírást gyűjtünk, kérem, légy szíves, elnézést a zavarásért, most nincs kopogtató cédula, több pártnak is alá lehet írni, ötszázat kell összegyűjtenünk, nem fizet senki, azért, hogy gyűjtjük…
- ÁÁÁÁÁ, politika
– éppen, hogy nem köp utánam.
- Nem írok alá semmit.
- Semmit nem írok alá.
- Én semleges vagyok.
- Csak magyarokat támogatok.
- Tetszik a program, de nem írom alá, mert nincs esélyetek.
- Szerintem nem erkölcsös több pártnak aláírni.
- Meg kell adni a személyi számot, ezért nem adom.
- Nem írhatom alá.
- Isten ments!
- A munkám miatt nem írhatok alá semmi ilyet.
- El tudod képzelni, hogy a családom miatt nem írhatok alá más pártnak?
- A szüleim miatt nem írhatom alá.
- Tényleg legalizálni akarjátok a füves cigit? De miért? Szerintem nagyon veszélyes!
- Már ittam alkoholt, ittasan semmit sem írok alá.
- Bal! Én jobbos vagyok!
- Sietek, 200 kg van a hátamon.
- Köszönöm, nem.
- Most nem.
- Mi? 444?
- Erről még nem hallottam. Nem.
- Anarchista vagyok.
- Köztársaság. Minek? Nem működik, újra királyság kell egy erős, böcsületes vezetővel.
- Menj a kurva anyádba!
Lepattanunk. Már csak a hosszú elbeszélgetős stratégia marad.
- Kérem, én csak olyannak írok alá, aki programba foglalja, hogy elsüllyeszti a világ ötven legbefolyásosabb emberét. Meg minek is új párt? Még Isten küldött vezére sem tökéletes, el kell fogadnunk minden hibájával együtt. Meg minek agitálnak itt az utcán? Hasznosabb lenne imával tölteni a napot. Meg persze örülök, hogy találkoztam egy nem öngyilkosjelölt, nem alkoholista emberrel. Megáldalak.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Felnek az Orban terrorjatol, megtorlasatol ha nem a fideszre szavaznak.
Ezert azt javaslom a tisztelt baloldali szavazoknak, hogy a szavazas napjan, inkabb maradjanak otthon a biztonsagban, ne kockaztasanak. Annyit nem er egyetlen part sem, hogy az Orban fasisztai bantsak onoket.