Aki a 10 évvel ezelőtti Művészetek Völgyével hasonlítja össze az ideit, annak idén azért egész más élményben van része, és nem csak azért, mert úgy tűnik, az egyetemi éveink kezdetén mintha minden más lett volna, mint most. 2005-ben még sokkal több falura jutott sokkal kevesebb program, a kirakodóvásár kisebb területre koncentrálódott és talán Vigántpetenden volt, most a kapolcsi sziget és környékén a házak, kertek vannak tele árusokkal. De nem csak saját benyomás, hogy a 2000-es éveket követően sokkal inkább elüzletiesedett a fesztivál.

Miután Oszkó Péter és most már felesége, Oszkó-Jakab Natália beszálltak a szervezésbe, a volt pénzügyminiszter azt nyilatkozta, hogy az eddigi rendszer tarthatatlanná vált és új arcokra, új szemléletre lett szükség, ezért teljes üzleti szemléletváltást követeltek, aminek következtében Márta István a sajtónak csak azt kommunikálta, hogy visszavonul az operatív dolgoktól, mert már idős és átadja azokat  egy fiatalabb csapatnak. Nem meglepő módon nem a Gólyások és nem is az Elevenkertesek találták ki, hogy idén a Gólya-udvar egy rövid idősávban, az Elevenkert pedig végig belépőssé váljon. Ugyanakkor a szemléletváltás nem érződik a munkájukat megtartható munkások bérén: a Taliándörögdről Kapolcsra menet lestoppolt biztonsági őröktől azt tudtuk meg, hogy ők évek óta minimálbért keresnek a fesztivál alatt, idén sincs ez másképp.  Sok, régen helyben toborzott fizetett völgymunkást viszont önkéntesekre cserélték le, és ezzel némi feszültség keletkezett a szervezők és helyi lakosok közt. Oszkó Péter szerint viszont nem panaszkodhatnak a kereskedők, náluk 2014-ben 30-50%-os bevétel növekedés volt tapasztalható a megelőző évhez képest, a fesztiválszervezők pedig 2,5-szer több jegyet adtak el tavaly, mint 2013-ban és nem úgy tűnik, hogy idén megfordul ez a tendencia. Ha tehát az ember megengedheti magának, a Művészetek Völgye egy nagyon kellemes esemény. Sok jó program van, aki nem bírja a tömeget és szívesen hallgat olyan bandákat, mint a magyar Taylor Swiftként emlegetett Halál; orgazmus vagy a Presszó Tangó Libidó, semmiképp ne hagyja ki Taliándörögdöt. Sok az elégedett gyerekes is, volt ugyan, aki arra panaszkodott, hogy a műsorfüzetben meghirdetett gyerekprogramok sokszor inkább felnőtteknek szólnak, de amiket maguknak fedeztek fel egy-egy udvarban - kerámia festés, mesemondás -, színvonalasak, sőt az ételeket és azok gyerekekre nézve kedvező árait és adagjait is többnyire dicsérték. Nekem ugyan kevés tapasztalatom volt a jó kajáról a 700 forintos át nem sült óriáspalacsinta és az olajban tocsogó lángosom révén, annál inkább volt jó élmény a Dörögdön árult keleti fűszerezésűnek ható Szent György-hegyi bor, illetve a Harcsa Veronika udvarban kapható borok és kávé, na meg persze maga Harcsa Veronika.  Összességében ajánlani tudom a Művészetek Völgyét, akár csak egy napra is, kivéve, ha stoppol az ember, mert akkor esélyes, hogy 4-5 óránál rövidebb idő alatt nem jut oda Budapestről, visszafele viszont percek alatt lehet olyan autót szerezni, ami a belvárosig hoz, főleg vasárnap este.