Playboy: Te magad kerültél komolyabb bajba?

Alinsky: Persze, annyira voltam népszerű, mint a pestis. Spóroltam a hotelszámlán, mert abban a pillanatban, hogy megérkeztem egy új városba, a rendőrök azonnal a fogdába vittek. Abban az időben nem szaroztak a megfelelő jogvédelemmel és a gyanúsítottak jogaival. Ha úgy gondolták, hogy bajkeverő vagy, rács mögé dugtak, és senki sem törődött azzal, hogy felolvassa neked az alkotmányos jogaidat. Én azonban tényleg szerettem fogdában lenni. Amikor lecsuksz egy radikálist, a kezére játszol. Kidomborítod és dramatizálod vele a gazdagok és a szegények közt rejlő konfliktust, ráadásul drámaian megerősíti a pozíciódat azok közt az emberek közt, akiket meg akarsz szervezni. Azt mondják: „Bazmeg, ez a fickó eléggé törődik velünk ahhoz, hogy lecsukassa magát miattunk. Most már nem hagyhatjuk cserben.” Szóval néhány hét szar kaja és tétlenség árán mártírt csinálnak belőled.

Valójában még a tétlenség is értékes ajándék egy forradalmár számára. Amikor folyamatosan kint vagy a küzdőtéren és egyfolytában pörögsz, egyik küzdelemtől, egyik közösségtől a másikig, legtöbbször nincs időd elgondolkodni és elmélkedni. Soha nem kerülsz annyira kívül önmagadon, hogy valódi távolságról szemlélhesd a saját taktikáiat és stratégiádat. A Bibliában a próféták legalább kimehettek a pusztába összeszedni magukat, de az én összes szabadidőm annyi volt, amennyit egy éjszakai vonatozás jelentett két város között, és általában annyira ki voltam ütve a nap végére, hogy elaludtam, amint a párnámra hajtottam a fejem. Úgyhogy az én pusztám a börtön lett.

Nagyon jó volt, nem voltak telefonok, és azt a napi egy órát leszámítva nem voltak látogatók. Az őrök általában annyira hülyék voltak, hogy amúgy sem akartál volna velük beszélni, és mivel a környezeted szürke és depressziós volt, az egyetlen menekülési útvonalat a saját elméd és képzelőerőd jelentette.

Playboy: De a börtön meg is gátol abban, hogy aktívan részt vegyél az ügyeidben.

Alinsky: Ó, az előzőeknél feltételeztem, hogy a büntetésed nem több két hónapnál. Súlyos büntetésnél azzal a problémával kerülsz szembe, hogy olyan hosszú időre kiütnek az akciózásból, hogy elveszted a dolgokkal való kapcsolatodat, és az a veszély is fennáll, hogy ha túl sokáig maradsz ki a harcból, mindenki elfelejt. Ha Jézust életben hagyták volna, ahelyett hogy megfeszítették volna, ma az emberek valószínűleg Zeusznak gyújtanának gyertyákat. De egy relatíve rövid elzárás fantasztikus lehetőség arra, hogy átgondold mit csinálsz és miért, merre tartasz és hogyan juthatsz el oda könnyebben és gyorsabban. A fogdában tudod szintetizálni a gondolataidat, a szükséges távolságtartással és objektivitással kialakítani hosszú távú céljaidat, és megformálni a filozófiádat. 

Én a fogdában kezdtem el megírni az első könyvemet, a Reveille for Radicals-t. Volt, hogy bejöttek az őrök, miközben dolgoztam, hogy „Rendben Alinsky, most már elmehet”, én meg felnéztem a papírjaimból: „Nézzék, most egy fejezet közepén vagyok. Majd szólok, ha el akarok menni.”

Részlet az 1972-es interjúból 

A sorozat többi része:

Mindennapi Alinsky-nk X. - A középosztály boríthatja lángba az országot

Mindennapi Alinsky-nk VIII. - "Nem találtak el, és én sem őket, amikor visszalőttem, bazmeg"

Mindennapi Alinsky-nk VII. - Hogyan győzz meg egy papot

Mindennapi Alinsky-nk VI. - Az elit haragja segít

Mindennapi Alinsky-nk V. - A radikálisok 12 szabálya

Mindennapi Alinsky-nk IV. - Ne félj a konfliktustól

Mindennapi Alinsky-nk III. - A rettegett szarósztrájk

Mindennapi Alinsky-nk II. - Az meg ki?

Mindennapi Alinsky-nk I. - A 4K! és Alinsky