TGM Párizsban
„Mi, moralizálgató baloldaliak nevezzük manapság nihilistának a kapitalistákat. És igazunk van, mert ők nálunk sokkal radikálisabbak, sokkal nihilistábbak. A kapitalisták sohasem moralizálgatnak.”
Chers camarades, kedves elvtársnők, Tamás Gáspár Miklóst hallották. A magyar filozófus – ma délutáni állapota szerint: posztmarxista gondolkodó – januárban Párizsban járt, egy igazi alagsori konferencián. Metróval az Université Saint-Denis-nél kellett leszállni, s az ember már ott lehetett az élcsapat között. Délutánra volt beharangozva „Kászpár Tomás”, ahogy itt hívják a mi TGM-ünket, aki többek között a szlovén (körülbelül) neoleninista filozófus és miegyéb, Slavoj Žižek társaságában gondolkodott „a kommunizmus erejéről”, a „kommunisták nélküli kommunizmusról”. Mindezt kifogástalan, szellemes franciasággal.
És Tamás Gáspár Miklós jókat mondott – ha valaki nem várta ki előadásának végét, s hamarább távozott, még egyet is érthetett a hallottakkal.
TGM szerint egykoron – megszületése idején – a kommunisták akarták a társadalmat lerombolni. Elegük volt mindabból, amit az európai civilizáció addig kiizzadt: a nemzetből, a munkából, a családból, az államból, a vallásból, az egyházból. Egyszóval ama rendből, amit a természetjogászok és a konzervatívak természetesnek szoktak gondolni. E körök féltek, remegtek is szépen a kommunistáktól. Mert „a kommunizmus nem más, mint hadüzenet ezen szar civilizáció ellen: kommunistának lenni annyi, mint gyűlölni ezt a társadalmat”, aratott tapsot TGM ifjú hallgatói előtt.
Szerinte azonban a kommunista próbálkozások elbuktak. Akadt azonban, aki továbbvigye a kommunizmus tervét, a rend szétverését – és ez lenne a kapitalizmus. „A kapitalizmus bontotta le a vallást, a kapitalizmus verte szét a családot”, sorolta a filozófus a példákat. Egykoron a kommunistákat nevezték nihilistának, mára azonban a kapitalizmus lett nihilista.
Mára – véli TGM – a kapitalista polgárság lett az a forradalmi osztály, amely lerombolja a régi rendet. Ilyen új ellenség a nemzetállam. Korábban a kommunisták harcoltak ellene, mert erősnek érezték – legyőzniük azonban már a kapitalistáknak sikerült a nemzetállamokat. A nemzetállamok többsége tehetetlenül kénytelen végignézni a globálissá vált tőkefolyamatokat. Az állam nem a szocializmusban, hanem a globális kapitalizmus idején látszik elhalni. Éppen ezért fedezi fel megannyi kommunista, szélsőbaloldali a nemzetet, mint a globális folyamatokkal utolsóként szembe szállni képes keretet. Elég Jürgen Elsässer német szélsőbaloldali publicistára gondolnunk, aki tavaly egy szélsőjobboldali szeánszok vallott szerelmet a nemzetállamnak.
A globális kapitalizmusban kialakult – és a nemzetállamokat túlnövő – valós hatalmi struktúrák TGM vélekedése szerint átláthatatlanok, rejtettek. Míg a 18. században egy párizsi munkás egyórás gyaloglásra volt a hatalom központjaitól – a belvárostól tehát –, addig mára az sem lehet tudni, hogy hol van az új hatalom. A mindig hatalomellenes kommunisták tehát céltalanná váltak.
Nem tudják, merre kéne lőniük.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
A hatalom fizikai központja akkor is ugyanolyan esetlegesen volt egy-egy helyen mint ma, és ugyanúgy gyorsan át tudta helyezni magát máshova. A bolsevikok pl hiába vonták kontroll alá az egykori központot, Pétervárt, attól még nem volt a kezükben az irányítás, és jött 3 év polgárháború.
TGM nagyon is jól tudja, hogy "merre kéne lőni", csak azok pont a barátai. TGM ugyebár az a "forradalmár", aki arról ír vérző szívű publicisztikákat, hogy ne legyen elszámoltatás 2010 után.
ez a megszólalása is csak a szokásos defetista zümmögés
nol.hu/kulfold/20100206-_voltunk__vagyunk__leszunk_
-
szerintem sikerült eléggé félreérteni az előadást, főleg a végét. no mindegy.
Az adófizetők pénzét!
Szemét élősködő banda!
Közpénz helyett cellát és kényszermunkát adnék ezeknek!
Rombolni akarja a közösséget, semmi mást. Nekünk őt kellene rombolnunk. Tényleg, miből él és azt ki adja neki?
Szerintem ne tévesszünk össze két síkot/mélységet. Az, hogy a felszínen kívánatosnak tűnik a korrupt politikusok lecserlése-felelősségreizélése, stb: egy dolog. Ennek módjáról folyik esetleg vita.
De remélem azt te sem gondolod, hogy ez lenne a Rendszer elleni lázadás. Az remélem te sem gondolod komolyan, hogy a rendszerellenes erők végső soron Hagyóra, vagy akár Halliburtonra vessenek szemet.
Mint ezt máshol is írtam (és amúgy TGM inspirálta): a korrupció elleni harc középpontba helyezése inkább legitimálja a rendszert. A figyelmet a rendszer anomáliáira irányítja, és nem az alapvető jellemzőire. Ha belefeledkezünk a korrupciózásba, nem látjuk a fától az erdőt. Nem véletlen, hogy a mainstream/system sajtó számára semmilyen problémát nem jelent a korrupcióval foglalkozó cikkek írása. Jó, mindegyik véd 1 pártot, meg paráznak, nem mennek el végig, de azért a témát támogatják. Mindenhol ez megy.
Néha olvasok egy szerb vagy horvát ujságot. Reménykedek hogy lesz vmi cikk az ottani egészségügyről, vagy oktatásról, policyról, privatizációról, stb. A lópikulát. Botrányokról lehet olvasni, mindenhol.
Szóval szerintem ne hozzuk a rendszerről folyó beszélgetésbe utána a "2010 utáni elszámolás", az ország életében jelentősnek tűnő, de a rendszer szempontjából bagatell részleteit.
A másik: az ellenség láthatósága. "Történelemből" jobb vagy, hátha fel tudsz világosítani. Szerintem alapvető jellemzője a jelenkornak, hogy magának a küzdelemnek a lehetőségét vették el az emberektől. A neoliberális/neokon rendszerben ugyanis az az állítólagos mechanizmus van érvényben, hogy ha a munkás több jogot, pénzt, fizetést, szabadságot harcol ki - akkor kvázi öngyilkosságot követ el, mert ugyebár megszökik a tőke. Ezért ma magukat szociálisan érzékenynek, balosnak gondoló emberek olyanokat javasolnak, hogy csökkentsük a munkabért, minimálbért, alapvetően szakszervezetellenesek, és így tovább. A tőke jogait védik, merthogy csakis a tőkének való benyalás lesz jó végső soron az embereknek. Az uralkodó ideológia/átverés szerint.
Innentől kezdve nem csak nem tudjuk, hogy hova kell "lőni" (én ezt metaforikusan értem), hanem kvázi azt sugallja a rendszer, hogy lőjj magadra, ha jót akarsz. Szüntesd meg jogaidat, csökkentsd fizetésedet, stb. Nehogy arra lőjj, aki rajtad gazdagodik, mert az visszafelé sül el, és aztán végképp kész vagy. Szerintem ez alapvető perverzió ma, amivel szembesülni/szembeszegülni kell.
Na, ez így volt az elmúlt 1-2 században? :)
Ez az MSZP illetve szavazói saját skizofréniája; ennek semmi köze a baloldalisághoz. Te vagy az aki a két síkot keveri.
Köszi, de talán félreértettél, vagy nem fogalmaztam elég figyelmesen:
a példában szemléltetett nézetekkel nem azonosulok. Sőt.
Viszont a mainstream "baloldal" (ami nem baloldal) jellemzően ezt képviseli, és ez nem csak az MSZP izéje. Annyira nem eredeti ez az egész, és a világ többi részén nyomuló "szocdemektől", középbalosoktól sem áll messzire a neoliberalizmus.
Amivel nem azonosulok. :)
[citation needed]
Ha viszont pragmatikusan nézzük a forradalmakat, akkor nevetséges ez a siránkozás, hogy ma a rendszernek nincs központja, ezért nem lehet ellene lázadni. Maradjunk az orosz forradalom példájánál: könnyű romanticizálni, hogy ott a rendszer látható volt, mert ott volt a Cár, és amikor lemondott és vége lett a cárizmusnak, akkor vége lett a Rendszernek. Ami a közigazgatási káoszt tekintve így volt, másrészt meg lófaszt, mert részben ugyanúgy volt "háttérhatalom", a nyugati, elsősorban francia tőke. Az Ideiglenes Kormány ezeket az érdekeltségeket tiszteletben tartotta, és ugyanazon a kényszerpályán mozgott tovább mint a Cár. Ebből a szempontból a döntő pont nem az volt, amikor kizavarták a Téli Palotából a kormány ott maradt tagjait (a mai szélsőbalosok szerint ez volt akkor a forradalom lényege, de ójaj ma már oly bonyolult a világ, hogy ezt nem lehet végrehajtani, mert nem a Belvárosban van a hatalom – WTF???), hanem amikor a hatalomátvétel után Lenin felmondta Oroszország teljes államadósságát és a külföldieknek nyújtott bármilyen kártérítés nélkül beállamosította a teljes ipart.
A tőke megszökéséről: van amelyik meg tud szökni, van amelyik nem tud (amelyiknek magasan képzett munkaerőre van szüksége stb.)
Amúgy meg sosem a rendszer teszi láthatóvá az ellenséget, azt a képet mindig a lázadó mozgalmak építik fel aprólékos munkával.
Van ez a blairi-gyurcsányi harmadik utas kamu szociáldemokrácia, ami mögé még mindig felsorakozik a "balos" értelmiség nagy része
A latin-amerikai baloldali cucc keretét annyira a Latin-Amerika vs USA népi folklór adja, hogy Európába áthozhatatlan a sztori
Volt az alterglob mozgalom, ami azt tartotta legfőbb erényének, hogy nem hajlandó felépíteni egy koherens világképet és célkitűzést - és ebbe bele is halt.
Meg vannak kis, konferenciázgató kommunista szekták.
A konkrét teendők amúgy sem a narratíváktól meg egyéb ,,posztmodern prüntyögéstől'' függenek. Például ha a teszkó lenyomja a tejföl felvásárlási árát, miközben a fogyasztói árat növeli, akkor az ugyanúgy támadható ,,éljen a szabad piac'' oldalról, mint ,,vesszen a kapitalizmus'' csatakiáltással. Aztán mégse történik semmi.
(azoknál meg akik "ideológiamentes pragmatizmussal" jönnek, ha megkapargatjuk a felszínt, szinte mindig liberális világképet találunk)
persze, nem biztos hogy szükség van a baloldalra mint fogalomra, nem volt mindig, nem is lesz mindig, de most van ott egy fura űr.
A jobboldal sokkal koherensebb:
Az MDF ezzel az amerikai republikánus féle "kulturális konzervatívizmus + szabadpiaci fundamentalizmus" kombóval kísérletezik itthon, szerencsére kevés sikerrel
A Jobbik meglepően sikeresen felmelegítette a mikróban az egész nemzetiszocialista csomagot és érzésvilágot (NS alatt a komplett rendszert értve, egyáltalán nem szűkítem le az antiszemitizmusra, ami nagyon félrevezető, és szintén a liberális értelmiség bűne, hogy kizárólag a pusztításra berendezkedett horrorideológiának állították be, így a józan kritikának szerintük nem volt helye).
A Fidesz is teljesen jól el van azzal, hogy a kapitalizmus és a nemzeti összetartozás két alapértéke közé berakja a keresztényszociális hagyományokból eredő, a rendszert humanizáló gyakorlatokat (amit tévesen kádáriznak le)
Sztem baloldalt nagyobb az ideológiai zűrzavar.
A Jobbik pedig nem NS, NS a Pax Hungarica és a Blood and Honour. Igazából a szélsőjobboldaliak száma kevés magyaországon, és egy-két szervezeten kívül nincs is nagyon szélsőjobboldal.