Még egyszer a kortárs művészetről
Bizonyára a kedves olvasó is érezte már úgy egy-egy magas színvonalú, kísérleti kortárs művészeti eseményen, hogy a bullshitelés elképesztő szintjét csak az azt övező pénz és fontoskodás múlja felül. Arról az agyfelbaszásról lesz szó, amit ilyenkor a nem ebből élő látogató érez.
Első körben a tisztesség kedvéért szálljunk le az idealizmus magas lováról, és lássuk be, hogy a tartalomtermelés sose csak úgy a köz érdekében, egyenesen a népnek történik, hanem vannak neki intézményei, azoknak pedig egy saját logikája. Amin belül egyrészt képes kitenyészni olyan flóra és fauna, amit a nyílt prérin más keményebb megnyilatkozások rögtön legyaknának. Ez elvileg nem is baj, hiszen nagy alkotások csak úgy születhetnek, ha fenn van tartva egy olyan környezet, ahol el lehet velük szöszmötölni.
A másik elismerendő dolog viszont, a kevésbé píszí: hogy a művészeti intézményrendszer se a semmiben lebeg, hanem csak addig van és ott, ahol és ameddig egyéb viszonyokban is hasznot hoz. Amíg „kultúrát” termelve olyan nyelvet, állításokat és pénzért továbbadható javakat termel, amelyeket valahol valakik a saját hasznukra tudnak forgatni.
Volt pedig olyan, nem is olyan rég, hogy a művész-identitás gondozása nem kizárólag a művészek és művészmenedzserek vállára nehezedett. Ezek voltak a posztmodern által annyira kárhoztatott idők, amikor a világ értelmezésével foglalkozó emberekkel szemben magától értetődő elvárás volt, hogy hasznos munkát végezzenek. Hogy a világlátás megújítását a közösség számára érthetően, a közösség nagyobb ívű projektjével (pl. modernizáció, nemzetépítés, polgárosodás) összhangban végezzék. Mindezt nyilván elsősorban nem ők személyesen, s nem is az egyszerű népi közönség találta ki, hanem azok a közösségi projektumban gondolkodó modern rendszerek, amelyek a művészeket (is) alkalmazták. S amelyeknek azóta természetesen már tisztában vagyunk egy-két hátulütőjével.
Csakhogy aztán, hogy 90 óta állítólag vége lett a történelemnek (illetve hogy az azóta történtekről csak nagyon-nagyon eufemisztikusan illik beszélni), a többi barbár és retrográd közösségi igénnyel együtt a művészet felelőssége is privatizálva lett, és földkörüli szatellit-pályára állt.
Két dolog van. 1: támogatás, pénz. Hát, ez nem a neoliberalizálódó államtól fog jönni. Forrásokért forduljunk a tőkéhez, legitimációért kapaszkodjunk a saját fenntartásában érdekelt nemzetközi művészeti intézményrendszerbe. 2: kontextus, közönség. A kontextust a nemzetközi együttműködés (és azt erőltető pályáztatási rendszer) adja. A közönséget meg… hát az annyira nincs. Talán eljönnek az xy-ék, meg nyáron lesz egy projekt az ukrán meg szlovák ugyanazokkal, mint itt mi. Talán ki is adunk majd egy régiós művészeti katalógust, az ugyanolyan a fejekkel meg hófehér kis művészterekkel a három fővárosban.
A legsiralmasabb talán azt nézni, ahogy ez a saját irrelevanciáját felismerő közeg őszinte erőfeszítéssel megpróbál ismét a ’társadalom’ felé fordulni. Mint TGM nem győzi hangsúlyozni, a nyugati művészértelmiség ma baloldali. Elképesztő tárházával rendelkezik a tőke és a fogyasztói társadalom elméleti kritikájának. Gyakorlatilag akkora tárházával, hogy az már a művészhierarchia legfőbb szűrőjeként tud működni. Szuper. Amit mi kapunk ebből, az az elsősorban a többi konkurens művész fele forduló, kifele nagyjából érthetetlen kioktatás erről-arról. Pl. a Jobbik megjelenésének mélyebb okairól, egy a témát feltehetőleg angol nyelvű cikkekből ismerő dán művésznőtől.
Persze, volt már olyan, hogy kifele teljesen érthetetlen eszközökkel kezdtek művészek nagyon hangosan, és szerintük társadalmi elkötelezettséggel hadoválni. Ez volt az avantgárd. Akkor az első hullámot a bolsevik propaganda szívta fel magába, a másodikat a kapitalizmus 68 utáni „felszabadulás”-fordulata (enjoy, be you, just do it). Most épp itt tartunk.
Aki ma azzal legitimálja a kortárs művészet érthetetlen és irreleváns voltát, hogy kérem itt avantgárdról van szó, az vagy el van tévedve, vagy direkt ködösít. Ma avantgárdkodni a legsötétebb reakciós hozzáállás. Attól se lesz faszább, ha a közösségi jelentések szétesése miatt visszafele menekülő nacionalizmusokat kritizálja. Vegyük már észre, a világrend ma az individualista csiripelést támogatja. Közösségi jelentést szétbaszni, az nem teljesítmény. Építeni, az az lenne.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Az idén márciusi önkormányzati választásokon Le Penék ismét 12%-ot kaptak, a déli megyékben pedig megverték a szocialistákat is. Nizza környékén pl. 30%-okat söpörtek be.
A párhuzam azonban csak idáig tart, mert országos szinten a szocik győztek, lenyomták Sarkozyékat mind a 26 régióban, és elhódítottak több UMP-s nagyvárost. Ráadásul a zöldek országos szinten megelőzték a szélsőjobbot.
Az a szerpelés valóban toronymagasan a legjobb, amit az FN valaha elért, de ez sem több szimpla választástechnikai malőrnél.
A kampánynak vége, pofázás/fenyegetőzés/rettegés helyett DOLGOZNI kellene!
Amúgy te hamarabb fogsz eltűnni, mint a Jobbik, ehhez sem kell nagy jóstehetség.
Azt hittem vége lesz már a rettegésnek és a jobbikozásnak, erre eggyel nagyobb sebességre kapcsoltak az Indexnél. Szánalmas...
Amúgy a francia és a magyar választási rendszer teljesen más, ne hasonlítsd az almát a narancshoz... (fyi: nem az a Narancs :)
Inkább dolgozni kéne, nem egyfolytában a feszültséget kelteni.
Sajnálom, hogy mára a Fidesz is az mszmp szintjére süllyedt le...
Amúgy én nem tudom, de miért is félünk a Jobbiktól? Azért mert tönkreteszik az országot? Szerintem még semmit nem csináltak.
Vagy azért rettegünk tőlük mert azt szajkózza nekünk a csirkefejű Ildikó néni, hogy félni kell mert tönkreteszik az országot. Károgja mindezt akkor amikor a választók kisöpörték őket a picsába mert 2002 óta teszik tönkre az országot. Most akkor ki is a kártékony?
köszike, ezért had ne legyek már hálás.
igen, a megfázásba is ritkán halnak bele az emberek, mégsem igyekeznek megfázni, hiszen majd úgyis elmúlik.
én kihagytam volna ezt a fázist.
Azért kell félni a Jobbiktól,mert nem akarja hagyni,hogy nálunk is az legyen mint az isteninek tartott nyugaton.Nem akarja,hogy minket is elárasszanak a bevándorlók,akiknek semmi keresnivalójuk nincs itt.Szerinted a tx2,retek klub miért fél annyira a Jobbiktól?Mert nem tudják utána ömleszteni a bugyuta sorozataikat,műsoraikat?Mert felnyitja az emberek többségének a szemét,akik nem fognak beletörődni a sorsukba és nem lesz elég konzumidióta,akik fenntartják tescoékat?
Nem kéne leírni a Jobbikot.
Szerintem sem kéne leírni őket.Ez a társaság nem egy MIÉP vagy FKGP,amiket csak úgy fel lehet darabolni többek között azért,mert a vezetőik vén bohócok voltak.Ők bizony keményen küzdeni fognak.Attól sem kell tartnai,hogy kövér meg akarja szüntetni a kurucot.Ugyanmár.
Es Chirac - becsuletere legyen mondva a ven gazembernek -
soha nem allt szoba Le Pennel es nem fogott vele kezet, ahogy egy demokratatol elvarhato
Ejnye ne beszélj már így! Nem mondták gyermekkorodban, hogy nem illik? Vagy még gyermek vagy?
Tehát ez a szerencsétlen Kun András szerint, aki össze meri hasonlítani a mai magyar belpolitikát egy pár évvel ezelőtti francia helyzettel, az csak zsidó lehet, akinek ráadásul el kell tünnie az országból, azért, mert ő úgy gondolja. Értelmes gyerek lehet ez a Kun András.
@mbazs: Végülis nem muszáj elolvasni a posztot ahhoz, hogy kommenteljenek.
@veny: a jobboldalon is többfelé szavaztak, Chirac is csak 19%-ot kapott. Épp ez mutatja a széthullást.
Ha a Fidesz elkúrja, akkor persze még erősödhet a Jobbik. Csak a tendenciákról van szó, Jobbik vs. Front National, ugyanaz lesz-e a pálya, vagy sikerül megmaradni.
@Red Velvet: ez csak azt mutatja, hogy a FN már ott áll kész válaszként minden esetleges krízisnél - ilyen szempontból a következő választások lesznek sorsdöntőek a Jobbikra nézve.
Azt azonban alig várom, hogy Morvai Krisztina Orbán jelzőit keresgetve csiszolja tökéletesre híresen közönséges modorát.
És az Inter vagy a Barca jut ma tovább, ó mester?
mar most jonnek a temak amiket nemreg meg nagy garral ordibaltak, most meg mar finomodasok vannak, meg "nem ugy gondoltuk" stb.
szal a lehetosegek:
a fidesz nem kurja el, no az eletszinvonal, minden szep lesz: nincs szukseg a jobbikos hoborgesre.
a fidesz elkurja: a jobbiknal joval radikalisabb arcok jelennek meg, a "puhany" "arulo" jobbikosokat letiporjak a tettrekesz arcok. a durvitos stilus miatt tobben is elfordulnak tole, csak az igazan ketyosok es velejeig gonosz arcok maradnak.
a fidesz nem igazan valtoztat semmin, csak zotyogunk tovabb: a jobbik hoborgese egy ido utan sulytalanna valik, meg konszolidalodnia is kell, hogyha novelni akarja tamogatoi szamat. de a kozepre huzas miatt felerosodik a mar most is meglevo belso ellenzeke, es idovel tobb darabra szakad.
ez van ha az egesz koncepcio egy ideiglenes dolog elleni gyuloletre epit, majd targyanak megszunese utan keptelen uj celokat keresni.
Jelzem de :-)
Amúgy annyiban necces a párhuzam, hogy a Front National nem Chirac mellékcsapataként indult, és Chirac nem csak a kampány utolsó heteiben határolódott el Le Pentől, hanem korábban is, ellentétben ugye a FIDESZ-szel, amelyik 2006 után még egy rakás önkormányzatban együttműködött a Jobbikkal (kormányon meg a függöny mögött a MIÉP-pel).
A végeredményt tekintve persze remélhetőleg igazad lesz, reális a forgatókönyv, de azért ettől függetlenül egyáltalán nem tartom továbbra sem, ha valaki felszólal a szélsőségek ellen, pláne egy ilyen múltú országban, mint a mienk.
Ilyet az FN sem merne mondani.