Egyik nagy kedvencünk, az Urbanista blog készített interjút Staudt Gáborral a Jobbik főpolgármester jelöltjével. A dolog érdekessége abból fakad, hogy kizárólag várostervezésről, közlekedésfejlesztésről kérdezték, tehát vegytisztán kiderült a beszélgetésből, hogy a Jobbik gondosan felépített kirekesztő ideológiai mondanivalóján túl, marad-e valós tartalom, koherens megoldásokat kínálnak-e a budapestiek gondjaira. A végeredmény lesújtó.

Kiderül a szövegből, hogy Staudt leginkább azokat a közhelyeket tudja mantrázni, amit az elmúlt 20 évben minden kampány alatt, a létező összes politikai párt felhasznált a szavazatmaximalizálás érdekében. Igyekszik jól hangzó válaszokat adni, ámde tele van logikai összeférhetetlenséggel. Felettébb szórakoztató például az az elképzelés, hogy idézzük: „Elképzelhetőnek tartjuk a rakparton az autóutak bővítését, bár nem biztos, hogy erre szükség lesz.”, ám nem sokkal később „A Dunát Budapest új főutcájává kell varázsolni: bevonni a közlekedésbe, a turizmusba.”. Tehát úgy lehet a Dunát visszaadni az embereknek, hogy a rakparton kicsit növeljük az autósforgalmat. Felmerül a kérdés, hogy mennyi energiát fektethetett ennek átgondolásába, vajon szenvedéllyel teli éjszakákat szánt-e erre, érveket felsorakozatva pro és kontra?

Teljesen demagóg elképzelés a villamosok föld alá vezetésének terve, amit talányosan kéregvasút elnevezéssel illet. Nem látjuk a reális esélyét a megvalósításra, még akkor sem, ha a Jobbik látens tervét vizionáljuk magunk elé, és elítéltekkel esnek neki az járatok kiásásának alagútfúrásoknak. Az meg egyenesen érthetetlen gondolatmenet, hogy ugyan csökkenteni kell az autóforgalmat, de nem dugódíjjal, vagyis nem büntetéssel, hanem jutalmazással. Mi? Aki nem jár autóval az csokit kap? Fehércsokit? Sajnos, nem derül ki, mire gondol konkrétabban.

Az egyetlen dolog, amiben a Jobbik erős, az, hogy ideológiai alapon, saját erkölcsi agymenéseiket akarják ráhúzni Budapestre. Ezzel biztosíthatják szavazataikat a már elkötelezett választóiktól. Véleményünk szerint felesleges vacakolni holmi gyakorlati kérdésekkel, ha szemmel látható, hogy nincs hozzá érkezésük. Az amúgy is Jobbik szimpatizánsnak elég, miszerint meg fogják vizsgálni, hogy a Sziget kulturálisan vállalható-e Budapest életében. Arra viszont figyelniük kell, hogy két helyen is az uniós előírások betartására hivatkozik, ami kontraproduktív lehet a törzsszavazó bázist tekintve.

A végére egy kérdés és választ teljes egészében bemásolunk, mintegy tükröt mutatva az egész komolyságára:
 

Hogyan oldanák meg a hajléktalankérdést?

Nagyon egyszerű: vannak hajléktalanok, akik szeretnének visszatérni a társadalomba és vannak, akik nem. Akik szeretnének, azok megkapják a lehetőséget: munkát, ételt, hajlékot stb. Akik nem, azoknak el kell hagyniuk a közterületet – ez az ő választásuk, ők döntöttek úgy, hogy a törvényen kívülre helyezik magukat.

Szekeres Imre fénykorában sem tudott volna ilyen összeszedetten válaszolni Lakat T-nek egy borongós hétvégi hajnalon.