Lendvai Ildikó, "az MSZP volt elnöke" a csütörtöki Népszabadságban gyakorolja az önkritikát: a baloldal legfőbb tévedéseiről közöl némileg inkoherens fejtegetést. De hát mit várjunk a szocialista párt egyetlen értelmiségijétől, ő csak egyszerűen hozzászürkült a mezőnyhöz. Elég az hozzá, hogy megtudjuk a szövegből: az MSZP Programtanácsa hónapok óta vitázik a párt irányáról, és rájöttek, mily vakok voltak. Ezt hat pontban olvashatja a nagyérdemű Lendvai tollából. Íme, az első pont, "Ország a félperiférián, hasadt társadalom" címmel:

Azt hittük, hogy Magyarországnak gyorsabb és egyenesebb útja van Európa főáramához, az igazi centrumhoz. Ehhez szabtuk programjainkat is. Úgy véltük, egyszerre járjuk végig az integráció kettős útját. Az ország bekapcsolódik a piacgazdaság és a demokrácia nyugati világába, komp ország, végleg kiköt (sic!), és a többség helyet talál ebben a kikötőben. A fejlődés behúzza a fősodorba a nehezebben integrálódó társadalmi csoportokat is. Ehelyett, ha nem is rekedtünk a periférián, a régióval együtt a félperiféria részei lettünk, afféle „peremkapitalizmus”. A félperifériás állapot máshol is hasadt társadalomszerkezetet eredményez. A rendszerváltás önmagában és automatikusan nem hozott olyan dinamizmust, ami ezen a helyzeten változtatott volna.

Ja? Anyátok.

Anyátok 1.

Baromi nehéz ám elhinni, hogy ti ezt tényleg nem láttátok, miközben a saját embereitek privatizálták szanaszét az országot, halmoztak megszorítócsomagot egészségügyi reformra, és növelték az államadósságot az egekig.

Sokkal inkább gondoljuk azt, elnézést aki tényleg most jött rá, hogy a félperiféria duma csak a kádári cinizmus organikus folytatásaképpen van itten nyomatva, mintegy önigazolásként, hogy igyekeztünk mi nagyon, csak hát a birodalom árnyékában, kis ország kis foci. Miközben a kis focipályán meglévő kis előnyöket egy ideig azért ezen az oldalon tetszett lekanalazni, és közben végiszemlélni, nemérettmegazország kommentárok mellett, amint az egyenlőtlenségek csak nőnek nődögélnek.

Anyátok 2.

Tegyük fel, hogy Lendvai Ildikó 2011-ben, 37 év pártpolitika és annyi olvasás után döbben rá Magyarország geopolitikai és gazdasági pozíciójára. Hát ez mondjuk elég szomorú, de nyilván jobb későn, mint soha. Ha viszont ennyire alkalmatlanok voltak a vezetésre, miféle Ellenzéki Kerekasztalt akarnak ők létrehozni, és ki akarna csatlakozni hozzájuk? Nem kéne már végleg lehúzni a rolót?

Nem, a Lendvai által közvetített önkritika utolsó pontjai épp hogy előre mutatnak a fényes jövőbe. Mint írja, a baloldal, nem is értjük miért, eddig érzéketlen maradt az olyan új témák iránt, mint a fenntarthatóság, környezetvédelem, identitáspolitika - hát ezt most pótolni kívánják. Milyen kár, hogy közben külön ellenzéki párt alakult ezügyben.

Nyitni kíván a párt a civilek felé is - most, hogy azok annyira feljövőben vannak, mint amennyire az MSZP leszállóágon. A nagy nyitottságban meg is hirdetnek egy Ellenzéki Kerekasztalt, ahol várják szeretettel mindazokat, akiknek a témájára az utóbbi időben kénytelenek voltak ráébredni. De még a Párt szerepe is kritikusan újra lesz gondolva. Micsoda fényes 70-es évekbeli ígéretek! Így fognak már ezek elfogyni mind egy szálig, ezekkel a bedrótozott reflexekkel.