Dajcstomi a maga szeleburdi módján elismeri yamm.hu-s bejegyzésében, hogy az új alaptörvény, amit ráerőltettek az országra, alapvetően megosztja a nemzetet. Arra hivatkozik, hogy az állítólagos fél ország, akik gyászolnak az új alkotmány létrejötte miatt, ezt szabadon megtehetik.

Tegyük fel, hogy Magyarország új Alaptörvényének mai aláírását pontosan az ország egyik fele ünnepli, a másik fele pedig gyászolja (copyright by "egyemahusodatTemilyenokosvagy" Török Gábor). (Természetesen egyáltalán nincs így, de egy pillanatra fogadjuk el tanult politikai elemzőnk szokásosan virtuóz gondolatát.)
Nos, kérdezem én több, mint kellő tisztelettel (de nem elfogulatlanul, mert magam az ország ünneplős részéhez tartozom): akad-e akárcsak egyetlen egy ember is széles e hazában az ünneplő országfélből, aki meg akarná akadályozni, hogy bárki szabadon gyászoljon? Nem, nincs egyetlen, egyetlen, egyetlen egy ilyen ünneplős ember sem! Mert szabad ország, szabad emberek, szabad a gyász!
És közel sem furcsa mód, mi történik mindeközben: a gyászoló országfél "értelmisége" (mondják, a baj csőstül jön: nem elég a gyász, még az okoskáik is ilyenek...) mással sem foglalkozik napok óta minthogy elvegye még az ünneplés örömét is az ország ünnepelni készülő felétől. Mert szerintük ugye szabad ország, szabad emberek, tilos az ünneplés!
Tornóczky Anitával szólva: "Hát akkor most ezt így hogy?"

Mit jelent ez? Azt, hogy már narancsos körökben sem áltatják magukat azzal, hogy az alapdokumentum a nemzet egységét erősítené. A demokrácia alapvetései mögé bújik Tomi, hogy lám hiába riogattok, lehet nem örülni is, megtehetitek. Szót sem érdemes arra vesztegetni, hogy mi fel akarnánk számolni a demokratikus berendezkedést, halljuk ki a Fidesz fő hormondzsonijának szavai mögül a mondanivalót.

Az a baj, hogy ez így összemosás. Most hagyjuk azt a kérdést, hogy a kormány tényleg le akarja-e bontani a demokráciát, vagy hogy mennyi fideszes káderrel és mennyi időre bástyázza be magát a különböző intézményekbe, mert ebben a esetben nem ez a lényeg. Hanem az, hogy a látszólagos nemzeti közmegegyezésen túl, ami csupán arra korlátozódott, hogy Szili Katalin a nevét adta hozzá, meg az a szerencsétlen gyorsteszt, ami mindenre alkalmas volt, csak konzultációra nem, az égvilágon senki véleménye nem hallgattatott meg. Kizárólag az ideológiailag elkötelezett holdudvarnak volt úgy-ahogy véleményformálási lehetősége.

Bebizonyosodott, hogy amit a kormány nemzeti konzultációnak mondott, az nem volt más, mint álságos legitimációs kényszer, mert pontosan tudták, hogy az alaptörvényre már születése pillanatában rá fog égni az „egypárti alkotmány” bélyege. Rá is égett!

Hiába mondja azt Viktor húsvéti videóüzenetében, hogy: „sorsszerűnek és rendeltetésszerűnek érzem, hogy köztársasági elnökünk húsvét hétfőjén írhatja alá az alkotmányt”, mert ebből is csak a cinizmus jön át, ők is tudják, mi is tudjuk, hogy a 2/3 annak köszönhető, hogy mindenki a picsába kívánta a szocikat, semmi másnak. Saját magukon kívül még a szavazóik döntő többsége sem gondolja azt, amit a kormány folyamatosan nekik tulajdonít. Dajcstomi ehhez képest persze őszinte, mivel nem is áltatja magát azzal, hogy ez az izé, amit elfogadtak, az egész nemzeté lenne.

Mindezt egy nappal azután, hogy a bohócelnök aláírásával látta el az új alkotmányt. Miben bíznak később vajon? Majd megszokjuk?