A Fent és Lent irodalmi melléklete jelentkezik

Lassan itt a nyár, süt a Nap, mindenki lejjebb vetkőzik, mindenfelé szállonganak a fehér izék - és miközben csak kapkodjunk a fejünket pártunk és kormányunk rohamléptekben épülő rendszerén, nem árt néha megállni egy pillanatra, venni egy mély levegőt, és megörülni annak, ahogy csak simán, mozdíthatatlanul létezik a hely, ahol élünk. Ez az, ami itt marad nekünk akkor is, amikor már rég elfelejthetjük a félresikerült alkotmányozást, amikor már végleg eltemethetjük múlt dinoszauruszait és a vonulgató rendcsinálókat.

Ez az, amit nem fogunk elfelejteni, mert itt marad körülöttünk: a gyönyörű gyár. Vajon mi mit hozunk majd ki belőle?

Térey János: A gyönyörű gyár

Olyan az ország, mint a gyönyörű gyár
A Révész utca végén, kulcsra zárva.
Emlékszik, mint a játszótéri pázsit,
A felnőtt század kisgyermekkorára.

Egy rész téglából, egy rész műanyagból,
Két holdnyi föld, világtól elhagyott.
Kemény művészet kell, hogy összetartsa
A gazdátlanul tengő anyagot.

A pléhtető lejtőjén mennyi manzárd!
S legszebb a tornyok cukorsüvege...
Ha kialudna egyszer a kemence,
Az utca jéghidegre hűlne le.

A portás lustán megzördíti kulcsát:
Belül csupa tűz, kifelé komoly.
Az egyetlen hír ösztönéletéről
A kéményből fölszálló füstgomoly.

Éppen ilyen gyönyörű gyár az ország,
Legszurtosabb a szabadok közül.
Ha készen kapja féligkész jövőjét,
Szerencséjének dehogyis örül;

És nyögi azt a hülye hagyományát,
Hogy nem cselekszik isteni parancsra.
A túlélésre gondja van: kaput zár,
Hogy műszak végén bús fejét lehajtsa.

A változások őre változáskor,
Akár a népe, oly tanácstalan,
De akkor is szép, hogyha tetszhalott, mert
Akárhogy nézem: ragyogása van.

Fölébreszthetném, mint vendég a portást,
De egy káromkodásával megölne...
Csak alszik, mintha kisgyermekkorában.
Alszik. Akármi lehet még belőle.

A GYÖNYÖRŰ GYÁR – 2004. jan/febr. 4. Helyszín a szomszédunk, a századfordulós gázkészülékgyár a Népfürdő utca sarkán, amelyik anno hadikórház is volt, s a kétezres évek közepén vedlett át méregdrága apartmanházzá. Vízlépcsőt is terveztek az udvarára (medence lett belőle végül), de nem ez a fontos, hanem a hűvös, északias nyerstégla textúra, amelyik mindig nagy hatással volt rám, a Borsos József-féle debreceni ravatalozó élménye óta. Meg természetesen az ország, mondjuk így, a polgárosodás egyik korai fázisában. És a mazochista magyar karakter.