Ezen a héten elkezdődött az új alkotmány általános vitája a parlamentben. Ez az alkotmányozás, bár legális, teljesen illegitim.

A Fidesz annak ellenére kezdett el önkényesen alkotmányozni, hogy technikai értelemben 2011 tavaszán nincsen alkotmányozási kényszer.

Úgy kezdtek el alkotmányozni az ellenzéki pártok tiltakozása ellenére, hogy arról előzőleg a saját választóiktól sem kértek felhatalmazást, és az új alaptörvényt nem is merik a nép elé tárni elfogadásra vagy elutasításra.

Új alkotmányt írni csak a köztársaság megerősítése érdekében lenne érdemes. A 89-es alaptörvény ugyanis kettős feladata közül csak az egyiket tudta teljesíteni. Technikai értelemben sikerült egy többé-kevésbé működő, stabil (Gyurcsány esetében sajnos túl stabil) politikai rendszert teremtenie. Másik feladatát, hogy szimbólumként is megkérdőjelezhetetlen fundamentuma legyen a köztársaságunknak, nem sikerült teljesítenie létrejötte körülményei miatt, mivel az állampárt és az akkor még népfelhatalmazás nélküli ellenzéki pártok kompromisszumából született.

A jobboldal egy része régóta úgy tekint a 89-es alkotmányra, mint kényszerű kompromisszumra, amikor nem sikerült a nagy újrakezdés a kommunisták hatalomátmentése miatt. A jobboldal abban a mítoszban élt, hogy az igazi újrakezdés még előttünk van, és úgy hiszik, hogy ez a kegyelmi pillanat végre eljött a 2010-es kétharmados győzelemmel.

Intő jel kéne hogy legyen számukra – de nem veszik komolyan –, hogy nem csak főellenségük, az utódpárt ellenzi az alkotmányozásukat, hanem az utóbbi évek válságában született, az új politikai generációt jelentő két új parlamenti párt is.

Orbán úgy kezdett el alkotmányozni, hogy az ellenzőknek semmilyen intézményi lehetőséget nem hagy ellene tenni. Egy működő demokráciában az ellenzéki pártoknak lehetőségük van vállalni azt a kockázatot, hogy kampányoljanak az alkotmányozás ellen. Franciaországban az 58-as De Gaulle-alkotmány népszavazásán a baloldali pártok ellene mozgósítottak. Az új alkotmány fölényes győzelme után ezek a pártok óriásit vesztettek a népszerűségükből és a befolyásukból. Ha Orbán lenne annyira bátor, mint De Gaulle, akkor hagyná, hogy az ellenzéki pártok megmérettessék magukat az alkotmányozás kérdésében.

Ehelyett lapítanak, és úgy hivatkoznak arra, hogy mögöttük áll a nép, hogy valójában csak 30%-os a támogatottságuk.

A Fidesz hatalmasat téved, ha azt hiszi, hogy csak azért, mert most nincs lehetőség az ellentmondásra, az alkotmányuk stabil lesz. Ha a jobboldali szubkultúra 20 évig képes volt őrizni azt a mítoszt, hogy a 89-es alkotmány csak egy ideiglenes kompromisszum volt, mit gondolnak, a másik oldal mennyi ideig lesz képes megőrizni az alkotmányuk teljes elutasítását?

Amit a Fidesz csinál, az rendkívül káros az egész magyar demokráciára. Az ellenzék innentől rendszerellenzék lesz. A szekértáborok közt eddig is elkeseredett indulatok feszültek egymásnak, de eddig legalább a játékszabályokban megegyezés volt. Mostantól már ez sem lesz meg.

Az alkotmány társadalmi konszenzus nélküli elfogadásával Orbán eddig politikai pályafutása legdurvább és legmegosztóbb lépésére készül. Azzal, hogy önkényesen saját alkotmányt gyárt, végletesen megosztja az országot, mint politikai közösséget. Az új alkotmány, létrejöttének körülményei miatt még a 89-esnél is kevésbé alkalmas a köztársaság tartós alapjainak megteremtésére.

Ami ezen a héten elkezdődött, az nem Magyarországnak, mint politikai közösségnek az újraalapítása, hanem a kettészakítása.