A felsőoktatás a szociális prés

2011.05.26. 07:57 lapulevel
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Május negyedikén "kiszivárgott" a felsőoktatási törvénytervezet tervezetének a tervezete. A koncepció 88 milliárdos forráskivonást, egyetemek, fősulik megszűntetését, összevonását, a keretszámok csökkentését tartalmazza. Ezt követően beindult az agyalás, született egy rakás cikk, amelyek a felsőoktatás jelenének és jövőjének szakmai elemzését adták. A kormány pedig - az érdekegyezetetés pótlékaként - lemérhette hol tanúsítanak komolyabb ellenállást, kit lehet és kit nem lehet megfingatni. A jelenlegi felsőoktatási rendszer persze ezer ponton kritizálható, de ez a történet most nyilvánvalóan nem erről szól. A kormány célja nem a reform, hanem a pénzkivonás, nem a hatékonyságnövelés igénye, hanem a konvergenciaprogram a kiváltó ok; megszorítások kellenek (aka "racionalizáció"). Márpedig attól, hogy valamire kevesebbet költünk, az nem fog jobban működni.
 

Amellett lehet érvelni, hogy a kiosztott kevesebb pénz hatékonyabb felhasználásra kerül, de hogy a felsőoktatás egészének, mint ágazatnak a színvonala javulni fog a forráskivonás hatására, az abszurdum. Kit érdekel, hogy hatékonyabban költjük a pénzt, ha egyszer nincs (lásd pl. vidéki egyetemek bezárása). Ugyanakkor erősen megkérdőjelezhető, hogy a pénzkivonás a megmaradó összeg hatékonyabb felhasználását eredményezi. Azt, hogy a piac sem tökéletes és nem feltétlen rá kéne bízni, hogy eldőljön, mi vagy ki maradjon életben, mert hasonlóan “hatékonytalan”, egyes rétegérdekeket tükröző működésmódokat eredményez, különösen nehéz elmagyarázni ebben az újrakapitalizálandó posztszocialista régióban, ahol közgazdászgenerációk nőttek fel a szocialista gazdaság kritikáján, de a piacgazdaságot vallásos hittel éltetik (szerencsére vannak, akik megpróbálják). A kormánynak természetesen kapóra jön mindez. Pénzt kell kivonnia. Ez kínos, hiszen nem ezt ígérte. Most pedig, elmagyarázhatja miért tesz valójában ezzel jót a jövő generációval. A szakmai vita pedig mindezt legitimálja azzal, hogy hát igen, a felsőoktatás szarul működik, vitassuk meg, melyik részét építsük le.

Itt azonban nem szakmai kérdésről van szó, sőt nem is lehetséges, hogy arról legyen - ez pedig túlmutat a felsőoktatás ügyén. A megszorítások nyilvánvalóan komoly politikai kockázatot jelentenek, a szavazók elpártolásától a forradalomig. A ködösítés, "szivárogtatás", az érintetteket kizárva meghozott döntések így a "taktika" szerves részét képezik. Mint ahogy a társadalmi kontroll formáinak ellehetetlenítése is: a sztrájktörvénytől kezdve a sajtószabadság korlátozásán át egészen a törvényhozás módjáig (egyéni képviselői indítványok, 48 óra alatt elfogadott törvények). A transzparencia hiánya, az antidemokratikus kormányzás és a szociális prés meghúzása itt kéz a kézben járnak. Ez az az összefüggés, amit a politikát és gazdaságot egymástól elválasztó liberálisok képtelenek észlelni. Miközben autokráciát kiáltanak, a tiszta kapitalizmust is számon kérik a rendszeren, pedig utóbbi végrehajtásának éppen előbbi az előfeltétele. Demokratikusan nem lehet (így) megszorítani. Lehet mondani, hogy más történet, de nem véletlen, hogy a spanyol diákok is a demokráciát állítják szembe a megszorításokkal. Az általuk adott válasz pedig számunkra is releváns üzenetet hordoz.

Szervezett ellenállás hiányában és a kétharmad birtokában ugyanis a jelenlegi magyar kormány keresztülviheti a megszorításokat, miközben képes hosszú időre bebetonozni hatalmát azáltal, hogy a tevékenységének gátat szabni képes intézményeket felszámolja, vagy saját embereit ülteti ezen pozíciókba. Igyekszik minden területre - és ezen belül az oktatásra - kiterjeszteni a befolyását, aminek következtében egyre több helyen tapasztalható, hogy a párthoz való lojalitás többet ér, mint a szakmai szempontok. (Ismerős kelet-európai történet?)

A megszorításoknak így nem az a tétje, hogy kicsik vagy nagyok, hogy kitől vesznek el, mennyit és szakmailag hogyan támasztják alá, hanem hogy képes lesz-e a társadalom felhasználni ezt az alkalmat arra, hogy szervezetekbe egyesítve az egyéni érdekeket a nyomásgyakorlásnak stabil, intézményesített formáit alakítsa ki. Ezzel kikényszerítve, hogy a kormány újragondolja antidemokratikus, felső 20 százaléknak kedvező, az alsó 80 százalékot pedig kizsigerelő politikáját. Ez egyben a szolidaritás olyan formáinak megélésével párosulna, aminél semmilyen hatékonyabb eszköz nem létezik a besúgóhálózatokon felnevelkedett, urambátyám, összekacsintós, összefogásra mindig a "másik" miatt képtelen atomizált társadalom megváltoztatására.

Jelen helyzetben tehát teljesen értelmetlen a felsőoktatás átalakítására vonatkozó különböző alternatívák szakmai kidolgozása. Szerveződni kell és egyetemet foglalni. Politikai és nem szakmai választ adni, de olyan erejűt, hogy amellett csak súlyos presztizs- és hitelveszteség fejében tudjon elmenni a kormány. Olyan helyzetbe kell kerülni, hogy meghallgassanak. Ezt ki kell kényszeríteni, ami csak társadalmi részvételen, politikai akciókon, hosszú távon pedig érdekképviseleti szervezeteken keresztül lehetséges. Elsősorban tömeges és hangos felháborodásra, nem szakmai részkérdések tisztázására van most szükség. Csak ezáltal érhető el, hogy a felsőoktatási törvény (és a kormányzás), tényleg arról szóljon, amiről szólnia kéne: egy hatékony, jól működő rendszer kialakításáról.

Jófejségből erre egyetlen párt sem lesz hajlandó, főleg nem a jelenlegi kétharmad.

A bejegyzés trackback címe:

https://fenteslent.blog.hu/api/trackback/id/tr612930277

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Egyáltalán ki az a Hoffmann Rózsa? 2011.05.26. 11:21:52

Az oktatási államtitkár egy részletes sajtószemlét juttatott el a Fidesz etikai bizottságához, színes kiemelőfilccel megjelölve benne azokat a részeket, ahol Pokorni Zoltán őt megbántotta. De ráérünk, de ráérünk... de egyáltalán ki az a Hofmann Rózsa?K...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ugyanmár. Abszolút tévút a mai magyar politikát a felső 20% vs alsó 80% közötti osztályharc szempontjából értelmezni. Ha valakit ma kizsákmányolnak magyarországon, az a közel 60%-os, a világ egyik legnagyobb teljes adóterhét nyögő adófizető.

A felsőoktatásra fordított közpénzek csökkentése nem feltétlenül az ördögtől való gondolat, a probléma az, hogy nem vonnak be helyette más forrásokat - kevesebb pénzből valóban csak alacsonyabb színvonalú felsőoktatást lehet kihozni.
@misc: "Ha valakit ma kizsákmányolnak magyarországon, az a közel 60%-os, a világ egyik legnagyobb teljes adóterhét nyögő adófizető"

Nem ellentmondás: ők is részei az alsó 80%-nak. :)

Meg az állami alkalmazottak érdemi munkát végző része (tanárok, egészségügy), akik nem az adófizetésen, hanem az alacsony fizetésen keresztül vannak kizsákmányolva.
Szerveződni és egyetemet foglalni?
Az elég vicces lesz. :)
A Közgázon már majdnem volt tekes egyetemfoglalás, de aztán inkább lefújták az ellenállók.
@Bartoki: de akkor ki marad a galád 20%-ban? :)

a lényeg amúgy annyi, hogy ma magyarországon az adókból finanszírozott felsőoktatásnak semmi köze nincs a "szociális igazsághoz", ergo ostobaság a felsőoktatásra szánt állami pénzek csökkentését az osztályharc megnyilvánulásaként értelmezni.
Szerintem meg tényleg ne tanuljon senki germanisztikát, hollandisztikát, anglisztikát, olaszisztikát, műszaki menedzserséget és egyéb, nem érték teremtő munkát célzó diplomát. Ha valaki olyat akar, az fizessen érte.
Szerintem Magyarországnak szügsége van éves szinten jól meghatározott számú gazdasági/politikai szakemberre, egy kicsivel több mérnökre, nagyon sok szakmunkásra és mégtöbb munkásra.
Most jön az utópia, ami szerintem elengedhetetlen a normális család fenntartásához: az asszony maradjon csak otthon, ne akarjon karriert, az ember meg keressen 2*annyit. Ennyi.
szerintem meg ha az államilag finanszírozott helyek számát nagyobb mértékben csökkentenék, mint a pénzt, azaz a per fő ráfordítás nőne, az teljesen elfogadható lenne: egy kisebb, de minőségibb felsőoktatás.
(persze tudom, hogy nem ez lesz)
magyaro. egy középszegény állam, nem engedheti meg magának h állami pénzből finanszírozza diplomák 10ezreit, amiket aztán NEM specifikus módon használnak föl, az illetők olyan munkát végeznek, amihez az egyetemi képzettség nem (feltétlenül) szükséges. csak a gazd-ilag valóban szükséges és kívánatos mértékű szakemberképzés állami finanszírozása lehet indokolt, ezen felül term. lehet tanulni tandíjjal.

az más kérdés h valszeg nem ez fog történni, hanem az NGM deficitcéljainak megfelelően kaotikus rombolás lesz, jelentős részben gondolom majd haveri-politikai alapon.
@dusinnhht: ne ennyizzünk, tanulni nem ajándék, hanem munka, mindenkinek legyen joga ahhoz, hogy tanítsák. Az erős társadalom csak művelt emberek tömegével képzelhető el, anélkül minden gondolkodni hajlandó egyén megmarad egy Fogarasi Árpi bácsi (www.youtube.com/watch?v=fAL-0tMi1lA) szintjén. És itt nem csak mérnökökre és más szakemberekre kell gondolni. Arról értelmes beszélni, hogy a követelményeket teljesíteni nem tudó vagy nem tanulni akaró embereket kiszűrjük, de ez a technokrata gondolkodásmód ugyanolyan értelmetlen
@l ember: Nagyon jó volna, ha mindenkinek lenne joga tanulni, de akkor KI A ****** FOG DOLGOZNI???(bár az igaz, hogy a tanulás nálad munka, akkor inkább úgy fogalmazok, hogy TERMELNI) Gondolkodással nagyon sokra lehet menni a szántóföldön, meg a gyárban...
Majd ha valaki feltalálja, hogy minden munkát a robotok végezzenek, akkor meg már mindenki azt csinál amit akar, pl pénz se kéne semmihez>>ingyen lehet tanulni.
süti beállítások módosítása