Egy zöld szervezetben dolgozom, napi rendszerességgel telefonálnak kétségbeesett emberek különféle környezeti problémákkal. A faluban minden harmadik ember rákban hal meg, mert a szomszéd vegyi üzem szarik rájuk, átminősítette a kiserdőt az önkormányzat és valami logisztikai központot létesítenek, és így tovább. Ezeknek nyilván csak töredékével tud bármely szervezet foglalkozni, hiszen nem lehet hetente új ügyet felvenni és azt eredményesen végigvinni.

Amióta a Védegylet kezdeményezésére létrejött a világszinten is kiemelkedő jelentőségű Jövő Nemzedékek Ombudsmanja, azóta volt egy olyan hely, ahova nyugodtan lehetett küldeni valakit, akinek ügye tényleg fontos volt, de nem tudtunk segíteni. A zöld ombudsmannak nagyon jó hatásköre volt, aminek köszönhetően sokkal többet el tudott érni, mint a legtalpraesettebb civil szervezet, hivatalában felkészült és elkötelezett emberek dolgoztak, és nem utolsó sorban kapacitásuk is volt bőven. Függetlenül, bátran, színvonalasan dolgoztak.

A Fülkeforradalom ennek megfelelően szépen beszántotta az intézményt, január elsejétől csak egy nagyon szűk hatáskörök között mozgó, szalmával kitömött madárijesztő marad a helyén.

A napi telefonokban el is szoktam mondani, ha más okosat már nem tudok, hogy a Jövő Nemzedékek Ombudsmanját érdemes megkeresni, de gyorsan, mert a Nemzeti Együttműködés Rendszere megszünteti és csak pár hónapja van hátra.

Hanem ez az új civil szervezeti törvény elég csúnyán átfesti a képet. A filozófusbűnözők után lecsapnak a civilbűnözőkre, és mintha a civilek csak mercikre és kurvákra, kokainra fordították volna az állami támogatásokat, úgy állnak neki a szektort újraszabályozni. A közhasznúsághoz nyomorult és rosszhiszemű, életszerűtlen kritériumokat támasztanak (visszamenőleg!), csökkentik a működésre fordítható támogatásokat (mintha a civileknek nem kellene megélniük semmiből, - zsákmányolják ki magukat még jobban), és plusz bürokratikus terheket rónak rájuk. Az már csak természetes az új viktoriánus rendszerben, hogy drasztikusan növelik a pályázati pénzek elosztásának hatalmi kontrollját. Mindennek az eredője egyetlen egy dolgot jelenthet: hogy a civil szervezetek jelentős része bedobja a törülközőt.

Ami miatt azért vagyok különösen mérges, mert bár igaz, hogy itt is vannak pályázati pénzeket baromságokra fordító léhűtők és a semmiből igen jól megélő nagykutyák, de rájuk hivatkozva most elsősorban ennek az országnak a névtelen hőseire és életben tartóira adnak le sortüzet.

Úgyhogy ha fideszes szavazó a szokásos érdekképviseleti ügyekben segítséget kér tőlünk („vágják a fasort az utcában!”), legszívesebben azt mondanám: oldja meg maga, szervezze meg magát, de nekem ne sírjon. Tényleg.

Vazze, kedves Kétharmad, így néz ki, amikor teljhatalmat adnak egy messziről láthatóan teljhatalomra törő Főpapnak. Amikor a ti szavazatotokból teszik tönkre az országot.

Hát ne panaszkodjatok, hanem álljatok neki jóvátenni ezt a katasztrofális hibát.