Mit tanulhat a nemzet a CouchSurfing-től?

2011.08.15. 08:41 Tékás Lacika

A couchsurfing.org-on keresztül milliók ajánlhatnak fel ingyen szállást egymásnak a saját lakásukban. És csodálatos módon tényleg nem csak szállást kapni járnak az oldalra, hanem adnak is ingyen szállást. Tudják, hogy egy olyan közösséghez tartoznak, ahol az a szokás, hogy az ember ad, és majd egyszer valakitől kapni is fog. Nem egyből kapják vissza a rendszertől, amit adtak, és nem is feltétlenül ugyanattól a személytől kapnak, akinek adtak. Ráadásul az egyéni hozzájárulások nagyon eltérőek lehetnek. De egészében a rendszer működik. A couchsurfing.org szállást, a bookcrossing.com könyveket, a wikipedia.org információt kínál ebben az ajándékgazdaságnak nevezett szisztémában. Nem csak a piacgazdaságtól, de még a barter gazdaságtól is különbözik ez a rendszer, hiszen itt nem csere történik, hanem ajándékozás. A tranzakciók a másik két modellhez képest itt szinte szabályozás nélkül jönnek létre.

 

A CouchSurfing egy transznacionális projekt, de hasonlóan működik a nemzet is, ami továbbra is az egyik legalapvetőbb közösségi forma. A „minden magyar felelős minden magyarért” a legegyszerűbb értelemben közösségi tudatot, egymásért tenni akarást, egymásnak segíteni akarást jelent.

 

 

Segítséget úgy, hogy azért egyből nem várunk semmit. Annak a politikai kultúrának is nevezhető mindennapi rutinnak az elsajátítását jelenti, hogy nem mérem a saját magam és mások hozzájárulását patikamérlegen. Megpróbálok alapvetően tisztességes lenni, és bízom benne, hogy más is alapvetően tisztességes. Persze nem mondhatjuk, hogy olyan jól állunk ezzel a bizonyos társadalmi bizalommal. Az államszocializmus a háromperhármasokkal és a kényszerűen megtanult sorok között olvasással a bizalmatlanság rendszere volt. Egy közösségellenes állam volt, ami abszurd módon pont a közösségre hivatkozva működött úgy, ahogy. Aztán a kilencvenes évek vadkapitalizmusával többek között a szintén közösségellenes individualizmust „kaptuk”.

A rendszerváltás után felnőtt első generációnak egyik legnagyobb feladata a posztszocialista bizalmatlanságon való túllépés, és a posztmodern individualizmus féken tartása, és így az együttműködésre képes nemzet felépítése. Itt nyilván nem a NER együttműködésnek hazudott, fentről–lefelé irányuló, az erő elvén működő rendszerére gondolok. Hanem például arra, hogy hozzá kell szoknunk az országunkban ahhoz, hogy – bármennyire hippisen furcsán hangzik is – csak úgy segítünk egymáson. Ha ma lehetséges az, hogy a CouchSurfing-en keresztül a litván IT helpdeskes csak úgy beengedi pár éjszakára a nappalijába az olasz gimnazistát, akkor az is lehetséges, hogy itthon az egyik magyar előreengedi a másikat a boltban, mert utóbbi siet. Tudjuk, hogy legközelebb majd az olasz gimnazista ad szállást valakinek, és a sorban most előreengedőből válik előreengedett, de ne méricskéljük ezeket görcsösen. Persze az egyik magyar nem a magyarsága miatt engedi előre a másikat, hanem egy alapvető közösségi szellem nagyon praktikus megnyilvánulásaként. És ebből a közösségi szellemből épül a nemzet is.

Az internet közvetítésével működő ajándékgazdaságok kipróbálása segíti a közösségi lét megtapasztalását, a bizalmon alapuló kapcsolatokba való beletanulást. Mi, Y-generációsok nem csak az érintőképernyő hatékony használatához értünk. Van bennünk egy olyan közösségi létre való képesség, amit többek között a netes ajándékgazdaságokban tanultunk. Posztszocialista bizalmatlanság ide, posztmodern individualizmus oda, generációs élményünk az, hogy léteznek működő közösségek. A nemzet ajándékgazdaságába mi többek között ezt az együttműködő készséget és bizalmat hozzuk.

A bejegyzés trackback címe:

https://fenteslent.blog.hu/api/trackback/id/tr483145387

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Előbb utóbb ez a mentalitás kell legyen az "uralkodó" mert hosszú távon CSAK ez működik, a mostani civ pedig a totális csőd szélén tántorog...
nem tudom, minek ebbe belekeverni a nemzetet. egyik magyar segíti a másikat? és honnan tudom hogy magyar-e? hiszen a nemzetiség az identitás egy opcionális eleme. akkor megkérdezem tőle, hogy "mondd, te magyar vagy? igen? akkor előreengedlek, látom, sietsz. ja, hogy nem? szóval nem vagy magyar. bocs, akkor nem szóltam." hát ez nevetséges lenne.

nyilván az ajándékgazdaságnak jó esetben semmi köze a nemzethez, ha mégis az elég nagy baj, meglehetősen értelmetlen és kirekesztő felfogás.
Nagyon szép írás, tetszik.

Azonban szerintem túlzás (elvárásként), hogy az Y-generáció annak ellenére, hogy ismeri, netán használja is ezeket, képes rá, hogy beilleszkedjen ebbe. A család, a barátok mind a posztmodern individualizmus és a poszszocialista bizalmatlanság jegyében élnek, ezzel a couchsurfing nem fog leszámolni.
@manonegra: azt írtam is, hogy nem a nemzetiségi hovatartozás miatt segítesz. Hanem egyfajta egészséges közösségi szellem által vezérelve. Az egészséges közösségi szellem meg hozzásegít ahhoz, hogy a család után az egyik legfontosabb közösséged - a nemzet - jól működjön.

@ZBR: "A család, a barátok mind a posztmodern individualizmus és a posztszocialista bizalmatlanság jegyében élnek, ezzel a couchsurfing nem fog leszámolni." Önmagában a CS nyilván nem, de szerintem az ajándékgazdaságok sokat segíthetnek. Én magamon azt vettem észre, (és másokon is ezt láttam) hogy a CouchSurfing és a hasonló projektek borzasztóan fel tudnak dobni, sokat segítenek abban, hogy higgyek az emberi együttműködésben, vagy abban, hogy az ember képes a jóra. Arra kondícionálnak, hogy jobban bízzak az emberekben. A játékelmélet sokat foglalkozik azzal, hogy hogyan lehetséges hatékony kollektív cselekvés, és persze az egyik alapfeltételként a bizalmat jelöli meg (így van ez például a fogolydilemmában is (hu.wikipedia.org/wiki/Fogolydilemma)). Tehát a közgazdászok kedvence, a racionális döntéselmélet (amit tapasztalati úton is sokat teszteltek, és aminek persze megvannak a saját határai) is a bizalomban találja meg az egyik legfontosabb olyan tényezőt, ami az emberi együttműködést elősegíti. Ebben az értelemben nem idealizmus azt várni, hogy ha elkezdek jobban bízni az emberekben a CouchSurfing miatt, és még sokan mások is elkezdenek, akkor ez a sok bizalom egy idő után kollektív-, vagy ha úgy tetszik rendszerszinten is megjelenik (Bourdieu-nél ilyesmi a társadalmi tőke). És az Y-generációsok sok ilyen bizalmat képesek magukkal hozni. Ezer más behatás is ér minket, de jó tudni, hogy legalább az ajándékgazdaságok egy élhetőbb politikai rendszer felé visznek. Ennek a felismerésétől pedig csak egy lépésre van az, hogy tudatosan ilyen együttműködési modellek használatát támogassuk bizonyos helyzetekben/területeken.
@Tékás Lacika: „higgyek az emberi együttműködésben, vagy abban, hogy az ember képes a jóra.”
asszem itt a lényeg. kösz a cikkért!
Még az egyin tanultunk a Kúla körről.

www.ms-starship.com/sciencenew/kula.htm

Ez egy tradicionális, pénz nélküli kereskedelmi kör Pápua Új Guineán.
süti beállítások módosítása