Kökény írása

Megnéztem a Demokratikus Koalíció azon dokumentumát, ami a legjobban tükrözi egy párt és annak vezetői világképét és a tagsághoz való viszonyát.

Tanulságos volt.

Mikor megalakult a Gyurcsány nevével fémjelzett DK, minden hullámhosszon azt harsogták, hogy ez a képződmény lesz az újkori magyar történelem legdemokratikusabb érdekvédelmi szervezete. Igyekeztek magukhoz édesgetni az MSZP-ben csalatkozott baloldali választókat azt sugallva, hogy az nem az a párt, amelyik az európai normák szerint működik. Majd a Gyurcsány-párt olyan lesz! Az lesz a demokrácia zászlóshajója és mintapártja a kollektív tudatnak és szeretetnek. A közösségi szellem vasútja és az összefogás viaduktja.

És akadt, aki ezt el is hitte.

Borissza prédikátorok

A friss párt megalkotta alapszabályát, ami arra hivatott, hogy lássák a játékban résztvevők mik a szabályok. Milyen jogaik és milyen kötelezettségeik vannak, ha beszállnak. Csak az ezáltal lefektetett kereteken belül mozoghatnak és csak az játszhat, aki feltétel nélkül elfogadja ezeket a játékszabályokat. Ez minden pártban így van, de ebben hatalmas különbségeket fedeztem fel. Itt is vannak – vagy lesznek, ha lesznek – választókerületi szervezetek és annak vezetői. Ezek pártagokból állnak, akiket nem az alapszervezet tagsága fogad be soraiba, hanem a Gyurcsány vezette elnökség. Az elnök személyesen határoz arról, hogy lehet-e valaki tag vagy sem.

Jól kezdődik mi?

Ha lekáderezték a tagjelöltet és rábólintott a vezér, akkor tagként a legfontosabb feladata, hogy fizesse a tagdíjat. Ha ezt három hónapig elmulasztja, akkor az elnökség kizárja a pártból. De tulajdonképpen bármikor kizárható, hiszen van egy olyan szabadon értelmezhető homályos pontja a tagkizárással foglalkozó pontnak, amire bármikor hivatkozhat az elnökség. Ez az: „Kizárható... ha egyébként veszélyezteti a párt céljainak megvalósítását...”. Ügyes! Ebbe aztán bármi belefér. Jelzésértékű azoknak, akik hajlamosak az önálló gondolkodásra. Ne tegyék, mert még fel sem ocsúdtak és már ki is zárták őket!

Na, nem a tagok, hanem az elnökség, akiknek erre is jogosítványt ad az általuk írt alapszabály. Ők döntik el, hogy ki lehet tag és hogy miért nem.

Az alapszervezet vezetőit sem a tagság választja, ahogy ez politikai kultúrával megáldott pártokban szokás. Ugyan már! Hová vezetne az. A tagságnak ehhez semmi köze. Majd az elnökség megmondja, hogy kiben bízzanak meg ott helyben a párttagok. Ahogyan azt is, hogy ki legyen a jelöltjük egy-egy választáson. Kinek kampányoljanak és kire szavazzanak. Ha valakinek ez nem tetszik és ennek esetleg hangot ad, akkor kizárják mert „tevékenysége ellentétes a párt céljaival”.

A pártszervezeti felépítése sem semmi. A kongresszus után – amit kizárólag az elnökség hívhat össze és csak olyasmit fogadhat el, amit az elnökség terjesztett elé – mindjárt az elnökség a legfőbb szerve a pártnak és csak ezután következik az Országos Tanács. Magyarul papíron is az elnökség irányítja az általa választott tagokból álló választmányt. Felülbírálhatja annak döntéseit és határozatait, ha nem ő maga terjeszti elő. Ezenfelül belátása szerint dönthet mindenről, amiről a kongresszus nem határozhat.

Az pedig nem sok.

Demokráciákban a gyakorlat az, hogy egy párt legfelsőbb szerve bármiről hozhat döntést. Ebbe nem szólhat bele az elnök. Ha akarják felülírhatnak bármit, ami a párttal kapcsolatos. Ez benne a lényeg! Ebben a pártban ez nem így van. Az alapszabályból kitűnik, hogy csupán legitimációt kér az elnökség a kongresszusi szavazógéptől. Viták vagy ellenvetések - és azok kezdeményezői - kizárva. A DK-t az elnöksége irányítja. Az elnökséget pedig Gyurcsány. Egy személyben. Ő váltja le és nevezi ki az ügyvezető alelnököt. Ő nála van a pénztárnoki jogkör, azaz a kasszakulcs is.
Tanulságos olvasmány. Kitűnik belőle, hogy Gyurcsány döntésképtelen kisgyermeknek nézi saját képére formált pártjának tagságát. Olyannak, akinek meg kell mondani miről mit gondoljon. Akinek erre van szüksége, annak abban a pártban van a legjobb helye. Nem kell gondolkodni csak tapsolni, szavazni és rendszeresen befizetni a tagdíjat. Gratulálok! Tehát így kell mostanság felépíteni egy fellegek közt alvajáró köré, egy kézzel vezérelt pártot? A Demokratikus Koalíció Pártjának alapszabálya iskolapéldája lett a pártdemokrácia jogszerűnek beállított sárba tiprásának.

Ezek látva hiába prédikálnak nekem a vízivásról azok, akik csak boroskancsót tettek az asztalra.