Kezdjük azzal, hogy nem létezik olyan, hogy szakértői kormányzás. Egy kormánynak jó esetben vannak szakértői, ez alapfeltétele a jó kormányzásnak, ad absurdum ülhetnek a kormányban bizonyos területek szakértői is. A szakértők feladata azonban alapvetően a demokratikusan megválasztott kormány politikájához igazodó program kialakítása és sikerre vitele, elvégre többek közt azért volna itt többpárti demokrácia, mert nem létezik olyan politika, amely ideológiailag független és egyedül üdvözítő volna (nem, még a gazdaságpolitikának sincsen olyan szent könyve, mely leírná az egyetlen és biztosan igaz utat).

Azt, hogy ezentúl bizonyos gazdaságpolitikai elképzelések mögött komoly ideológiai törésvonalak húzódnak, egyébként maga Bajnai is igazolja, amikor a vele készített ATV-s interjúban határozottan kijelenti, hogy nem működne együtt kormányzati pozícióban a Fidesszel. Ehhez képest a Gyurcsány-kormány teljes időtartama alatt vállalt különböző kormányzati szerepeket, sőt, a 2008-as IMF-megállapodás idején a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztériumot vezette („minden IMF-segítség egy kudarcot jelez”, reflektál erre 2012-ben).

Bajnai Gordon 2009-ben lett Magyarország miniszterelnöke – jó MSZP-s szokás szerint ez a kormány sem volt megméretve a választói akarat által, olyan csak akkor volt, amikor orbitálisakat lehetett hazudni. Ez nem egy gazdaságpolitikai poszt, nem kívánok mélyebben belemenni Bajnai országmentő teljesítményének értékelésébe, mindenesetre valószínűleg nem sokban térhetett el az IMF-megállapodás feltételeitől, amelyhez kötnie kellett magát a kormánynak (és amelyeket Gyurcsány minden bizonnyal nem akart felvállalni), elvégre akkoriban nem kapott kritikát az ország egy kölcsönzőjétől sem. Kétségtelen, hogy Bajnai PR-szempontból is remek fogás volt az ország számára, elvégre benne tisztelhetjük a harmadik köztársaság legjobb képű miniszterelnökét, a neve is tök jól hangzik, és még azokat is meg bírom érteni, akik szerint az előre hozott választás nagyobb bajba sodorta volna az országot (nyilván ettől még ez nem növel a legitimitásán, de hát hagyjuk az ilyen semmitmondó frázisokat, hogy legitimitás), és Bajnai úgy tudott felállni az asztaltól, hogy hitelesen tudta végigvinni a programját.

Bajnai Gordon azóta is az ártatlan, eminens jófiú szerepében tetszeleg. Ő nem politikus, hanem valamiféle általános szakértő, aki felszólal, ha a hazáját bajban érzi. Mindazonáltal nem is közíró. Neki válságkezelő szakértői kormánya volt, és különben is utált miniszterelnök lenni. „Megbízatása lejártával” - mely megbízatásról köztudomású volt már akkor is, amikor nem ismertük a személy nevét, aki vállalja majd a miniszterelnöki posztot, hogy maximum a következő évi választásokig tart, mert az őt delegáló pártot úgy fogják kivágni a hatalomból, mint azt a bizonyos macskát - visszavonult, és alapítványának szenteli idejét. De kérdem én, mindezek után miért mondja azt, hogy „egy volt miniszterelnöknek fel kell szólalnia, ha a hazáját bajban érzi”? Döntse már el, hogy hogyan is volt miniszterelnök! Két lehetőség van:

1. politikusként volt miniszterelnök - ez esetben szólaljon fel volt miniszterelnökként, mert a néphatalmat képviselte
2. szakértőként volt miniszterelnök - ezen paradox esetben legalább indokolt az a Harmadik Köztársaság történetében példátlan eset, hogy valaki az őt delegáló pártokkal írat alá támogatói nyilatkozatot, nem pedig ezeknek a pártoknak a politikai programját igyekszik teljesíteni miniszterelnökként; viszont szakértői munkájáért köszönettel adózva lemondanánk további volt-miniszterelnöki megnyilvánulásairól.

Nekem elméletileg semmi bajom nincs a válságkezelő politikával, de hogy Bajnai nem pártatlan, abban tutibiztos vagyok. Igen határozott és számomra is nagyon szimpatikus elképzeléseket vázolt fel hosszú blogbejegyzésében, melyben bejelentkezett... ööö... mire is? Vagy most akkor bejelentkezett? Vagy nem? Vagy felajánlkozott valamire? Mire? Részt venne kormányzásban? És ha igen, akkor izé milyen kormányban is venne részt? Szakértőiben?

Ez a bajom Bajnai Gordonnal. Egyáltalán nem értem, hogy mit akar (ja ja, mielőbbi kormányváltást, de hogy ő személyesen), milyen szerepben és hogyan, és ettől az a gyanúm támad, hogy maga sem tudja, mi is tulajdonképpen a pozíciója. Mindenesetre hazájáról felelősen gondolkodó közéleti személyiség nem tart bizonytalanságban a saját szerepét illetően senkit, és főleg nem egy olyan ellenzéket, amelyik még maga sem döntötte el, hogy össze tud-e fogni, vagy sem. Semmilyen kontextusban nem mondja azt, hogy „még nem döntöttem el”, mert ismeri az újságírókat. Ha rosszindulatú lennék, azt gondolnám, hogy ez valami indirekt zsarolásféle, de ennyire csak nem nárcisztikus a mi jóképű Bajnai Gordonunk.

Itt van például ez a Heim Péter. Komoly arc, van versenyszférás múltja, maga sem tagadja, hogy jobbos kötődésű (egyébként is legszívesebben beküldeném a képét a Subbára ikertoronynak Ákossal) és, akárcsak Bajnai, élesen kritizálja a kormány munkáját. Amikor megkérdezik tőle, hogy vállalna-e kormányzati posztot, kerek perec kijelenti: „Nem. Szívesen segítek a hazámnak a kapcsolataimmal, a meglátásaimmal, a tanácsaimmal, ha szükség van erre, de elsősorban üzletember vagyok.” Én ezt nevezem egyenes beszédnek.

Reméljük, Bajnai Gordon is mihamarabb eldönti, kicsoda is ő elsősorban.