Filmkészítéssel a szegénység ellen?

2012.02.13. 07:50 donmartin_ka

A hazai felsőoktatásról szóló posztomban említettem, hogy a felsőoktatás elhoffmanozása veri be az utolsó szöget az ország elbutításának koporsójába. Sajnos az új oktatási törvény általában leginkább azokat a fiatalokat sújtja, akik számára pont a tanulás jelentené az egyetlen esélyt arra, hogy kitörjenek mostani siralmas helyzetükből.

Gondoljunk csak a felsőoktatásra, hisz az államilag finanszírozott férőhelyek csökkentésének üzenete a következő: tehetség helyett tehetősség. Mivel 16 évesen már nem lesz kötelező az iskolában rontani a levegőt, nyilvánvaló, hogy sokan az érettségi közelébe sem kerülnek, ami az egyik szükséges, de nem elégséges feltétele a felsőoktatásba való belépésnek.

Sokan vagyunk, akiknek nem tetszik, hogy az új oktatási tákolmány a legrászorulóbbak esélyeit rontja leginkább, de akad olyan is, aki cselekedett, úgyhogy van egy története is. Salamon András filmrendező, tanár, doktorandusz az, akire az előző mondatomban utaltam.

Véleménye szerint a 21. században bizonyos kulcskompetenciák hiánya alapvetően megakadályozza a munkaerő-piaci integrációt, ezért tömegek számára vált létkérdéssé ezek legalább alapszintű elsajátítása.

Salamon András azt tapasztalta, hogy azok a fiatalok, akik valamilyen filmoktatásban vettek részt, rövid idő alatt képesek voltak fejleszteni szociális és kulturális kompetenciáikat. A döntően hátrányos helyzetű célcsoport tagjai elsajátítottak egy olyan – korábban ismeretlen – munkakultúrát, ami növelheti esélyeiket a foglalkoztatás piacán. Hasonló segítői módszerrel dolgozik például Bódis Kriszta a hétes-telepi alkotó és fejlesztő programban.

Salamon András koncepciója alapján, az ő vezetésével  - no meg néhány lelkes szocmunkás-, építész-, bölcsészhallgató segítségével - 2010 nyarán, Magyargécben,  az MTA Gyermekszegénységi Elleni Programjának bázisán indult el az első Roma Filmiskola Program.

Az önként jelentkező fiatalok először filmelméleti alapozásban vettek részt. A filmtörténet klasszikusait és a nemzetközi kortárs alkotásokat elemezték a nyolc általánossal sem rendelkező és mindenféle kultúrától elszigetelt cigány fiatalokkal.

Ezután egy intenzív gyakorlati kurzus következett, melynek során megismerkedtek a filmkészítés alapjaival, majd megtervezték és elkészítették életük első filmjét, amely egyben a Roma Filmiskola első, azóta sok nemzetközi és hazai vetítést megért vizsgafilmje lett. Tíz év múlva: ez lett a címe a filmnek, melyről talán tudnék írni néhány sort, de azt gondolom, hogy épp elég beszédes lett a maga az alkotás.


Miért gondolom, hogy érdemes foglalkozni a Roma Filmiskolával? A program bizonyítéka annak, hogy a tehetség, akarat, munkakedv nem státusz vagy bőrszín függvénye, a legszegényebbekben és a romákban is éppúgy megvan, mint bárki másban, és bizonyítéka annak is, hogy az oktatás egy járható útja annak, hogy a társadalom peremén lévő embereket hozzásegítsük ahhoz, hogy ők maguk képesek legyenek boldogulni, s ezáltal visszakerüljenek a társadalom kerékvágásába.

(kép forrása)

A bejegyzés trackback címe:

https://fenteslent.blog.hu/api/trackback/id/tr154097553

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Nevezzük át minden településünket Felcsútra 2012.02.13. 15:45:03

Miért? Mert láthatóan ott minden sikerül. Biztos vagyok benne, hogy Magyarországon minden település szeretne olyan sikeres lenni, mint Felcsút....

Trackback: Mi a baj a magyar közoktatással? 2012.02.13. 11:21:54

Ha a fiatalság politikai apátiájának és skizofréniájának, a magyar kultúra válságának okait keressük, akkor az iskolapadban kell kezdenünk a kutatást. Ott fogjuk ugyanis megtalálni....

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

FYI: Bp-en az ügyvédek száma több mint amennyi egész Ausztriában van. Nincs szükség tucatnyi jogászra, közgazdászra, bölcsészre, politológusra.
Van viszont mérnökre, informatikusra, orvosra. Nem csökkent a keretszám, hanem a súlypont lesz máshol.
Már 1990-ben nem kellett volna elmenni a tömegképzés irányába.
Nem érzem olyan nagy bajnak, hogy aki továbbtanul százszor is meggondolja, hogy milyen szakra jelentkezik és ha hitelt kell felvennie akkor azt a majdani keresetéből ki tudja-e fizetni. Illetve igyekezni fog, hogy elvégezze az iskolát és ne alibizzen ott egyik szakról a másikra vándorolva.
Biztos, hogy jóval nagyobb felelősséget vállal az ilyen ember és a kockázata is meg van a dolognak de szerintem jobban is fogja értékelni azt amit kap ezért és mellesleg már fiatal korában tisztába lesz azzal, hogy az az anyagi felelősség.
Roma filmiskola, remek. Ez aztán még hiányzott a csillió felesleges és totál értelmetlen, kilátástalan kacat közül, amire derék és egyfolytában ezerrel kitörni kívánó kisebbségünk okítódhatik, ha éppen óhajt. Csak egy a baj vele: drága az a kamera ... :)
Hiába írod le minden bekezdésben, hogy a szegényeket sújtja, attól még hazugság marad.

1, Eddig is jól kellett tanulni, hogy felvegyenek, ezután kicsit jobban kell.
2, Feltalálták a diákhitelt, így ha szarul tanul, vagy bölcsész akar lenni, akkor hitelt vesz fel.

Amit te írsz az kb. az, hogy minden barmot vegyünk fel ingyenes tömegoktatásra, mindegy, hogy 2-es lett az érettségin az összes tárgyból.
Így valóban több esélye lehet a szegény ÉS buta gyerekeknek, hogy tovább rombolják a diploma értékét.
Szegény roma gyerekeket olyasmikre kéne oktatni (pl. földművelés), amivel REÁLIS esélyük van TÖMEGESEN a munkaerőpiacra belépni. Hideglelést kapok az olyan kísérletektől, hogy tanítsuk ki őket filmrendezőnek, azután ha egyet kinevelünk lehet mutogatni a sikeres "integrációt".
süti beállítások módosítása