Immár néhány napja tart az LMP aláírásgyűjtése a lángoló tekintetű Vágó Gábor vezényletével. Egy hónap alatt mindösszesen 330.000 aláírást szeretnének összeszedni a 4+1 népszavazási kérdésüket támogatandó. Mihez is adjuk nevünket, címünket, aláírásunkat tulajdonképpen?

Elvileg már legalább három hónapja nekiállhattak volna a kampánynak, ám az LMP arra várt, hogy az ötödik kérdés, a megszerzett nyugdíjjogosultságokról szóló is zöld utat kapjon. Ez nem sikerült, ám az első négy kérdés ideje lejár lassan, bele kellett vágni a kampányba. A problémát az LMP úgy kívánja megoldani, hogy előzetes regisztrációt kér a többi kérdés aláírásával egyidőben, azzal a vicces szlogennel, hogy „Add meg az elérhetőségeid, és megkeresünk!” Majd mikor elkezdődhet az aláírásgyűjtés az utolsó kérdésre is, akkor újra jelentkeznek. Az biztos: ha összegyűlik a megfelelő számú aláírás, ha nem, az LMP mindenképpen profitálni fog azon a téren, hogy lesz egy széles adatbázisuk, ami majd jól fog jönni a kopogtatócédulák gyűjtésénél.

Bár Jávor Benedek frakcióvezető határozottan cáfolja, de csak nem tudjuk kiverni a fejünkből azt a gondolatot, hogy azért kellett a végletekig leszűkíteni az aláírásgyűjtésre szánt időt, mert az LMP így egyfajta ellenzéki összefogás zászlóhajója lehet. A megboldogult Ellenzéki Kerekasztal tervét pont Lehetmásék csáklyázták meg, ahol be kellett volna sorakozni a Szolidaritás és az MSZP mellé, így viszont idén tavasszal ők tematizálhatják a közvéleményt, és ha sikeres lesz az aláírásgyűjtés, akkor még egyfajta vezető szerepbe is kerülhetnek ellenzéki körökben. 

A kampány egyik fontos bástyája a direkt erre létrehozott Facebook-mozgalom. Az ötlet és a megvalósítás profi, van benne játék, interaktív, motiválva vannak a résztvevők, és nemkülönben lehetőséget ad, hogy az LMP az eddigi szervezetépítési amatörizmusát átlépje. Természetes szelekcióval kerülhetnek be új, lelkes arcok a rendszerbe.

Mikor lesz sikeres a népszavazás? Ez nagyban függ attól, hogy az üzenet eljut-e azokhoz a polgárokhoz is, akik nem egy virtuális térben élik mindennapjaikat, hanem teszem azt az offline dimenzióban léteznek, az LMP szava pedig nem jut el hozzájuk. Nehéz elképzelni, hogy ha meg is lesz a szükséges számú aláírás, és kiírják a referendumot, abban az esetben érvényes is lesz a népszavazás. Kisebbfajta csodának kellene bekövetkeznie, hogy a szavazópolgárok legalább fele részt vegyen. Az egyetlen, amiben a zöld párt bízhat, az, hogy a leadott igenek száma több lesz, mint a nemeké, mivel ez megtörheti a kormány forradalmi hevületét és arroganciáját.

Sajnos valahogy úgy alakult szeretett Abszurdisztánunk közélete, hogy népszavazásra nem lehet olyan konkrét, ráutaló kérdéseket feltenni, mint például, hogy húzzon-e a picsába Feri, vagy akár Viki. Trükközni kell, ahogy a Fidesz is tette a 300 forintos vizitdíj-szavazás kapcsán 2008-ban. Nos, a mostani LMP-s felvetések is ennek a jegyében állnak csak meg, de fordítsuk figyelmünket a konkrét kérdésekre. Az első három a munkavállalók jogairól, a negyedik a tankötelezettség korhatáráról, az ötödik pedig a megszerzett nyugdíjjogosultság visszavonhatatlanságáról szól. Maradjon 9 hónap az álláskeresési támogatás, a munkavállaló dönthessen arról, mikor vegye ki a szabiját, és ne lehessen vég nélküli próbaidőre kényszeríteni a dolgozót. A kérdések jogosak, de csak kapargatják a felszínt (mert mást nem is tehetnek) azügyben, hogy mi a tényleges baj az Új Munkatörvénykönyvvel. Vagyis arról van szó, ha a népnek kellően tele lesz a töke a kormánnyal, mikor szavazásra kerül a sor, akkor nyernek az igenek, ha meg nem, akkor nem.

Ennél kicsit bonyolultabb a negyedik kérdés, hogy visszaemeljék-e tankötelezettséget 16-ról 18 évre. Ez az a kérdés, amit jól kell kommunikálnia az LMP-nek. Látszólag egy kisebbség problémájáról van szó, de igazából sokkal többről. Ha marad a 16 év, annak az lesz a hozadéka, hogy nyílik az olló, a tehetséges, ám szegénysorban élő gyerekeknek még kevesebb esélyük lesz a kitörésre.

Eddig mondjuk 4-0 az LMP javára a mi olvasatunkban. Ám az ötödik kérdés egy akkora öngól, hogy elképzelni sem lehet nagyobbat. Az hagyján, hogy simán rá lehet húzni az LMP-re, hogy vissza akarja adni a kiemelt nyugdíjakat az arra rá nem szolgáló rendőröknek, határőröknek, de az igenek győzelme ebben a kérdésben teljesen esélytelen, hiszen alapvetően ütközik az emberek igazságérzetével. Még akkor is így van, ha persze meg lehet magyarázni, hogy a megszerzett jogok, meg az előre megbeszéltek alapján épített életpálya, meg satöbbi. A feudális hűbérrendszer sem közös megegyezéssel szűnt meg, tegyük hozzá, és ami sajnálatos, hogy hiába gondolja az LMP, hogy a jövőben persze már ne kapjanak kiemelt nyugdíjat az arra érdemtelenek, mégiscsak az fog megragadni sokakban, hogy népszavazást kezdeményeztek a visszaadásról.

Konklúzióként azt mondhatjuk, hogy buzdítunk mindenkit, hogy írja alá az ívet, ha meg majd odajutunk, akkor IGEN, IGEN, IGEN, IGEN és NEM sorrendet javaslunk.

Képek forrás: gyűjtés, ív.