Német rögeszme, magyar megszorítás
Orbán Barrosoval való brüsszeli találkozóját követően visszatért a kályhához ahonnan átvette a stafétabotot. A kormányzás kezdetén Orbánék a hiánycél elengedését kérték Barroso-tól, az EU nem ment bele és aztán erre következett az unorthodox ámokfutás. Most bebizonyosodott, hogy a hiánycél megvalósításához szükséges különadókat is ki kell vezetni, eszközként tehát csupán az európai értelemben vett megszorítás “a hiánycél teljesítése” maradt. De hogyan lett a hiánycél Európa számára a gazdaságfejlesztő célokat megelőző szent tehénné, abszolút prioritássá? Európa az euróválság kezelése közben öles léptekkel németesedik el, ezért egész Európára hatással vannak a sajátos német pszichózisból eredő német magatartásminták. Itt és most nem a „nagy khm…" kérdésre gondolok. Nem. A német állam pénzügyi rögeszméire gondolok, amelyek összeurópai rögeszmékké váltak és egészen sajátos német társadalomlélektani okai is vannak. Ezeket az okokat veszi számba Ian Bruff brit kritikai társadalomtudós.
Az újonnan megszerzett gazdasági politikai erőt Németország első blikkre alapvetően két cél érdekében mozgósítja: 1. hogy az eurozóna egészében közös pénzpolitikát érjen el, illetőleg, hogy ezt a pénzpolitikát 2. alkotmányba vésse – ami hite szerint megóvhat a “túlköltéstől”. Ennek a stabilitási mániának persze, egy másik nyelven is elmondható következménye van: megszorításokat jelent Európa szerte. Honnan ez a mánia? Peer Steinbrück (egyébként szocdem) pénzügyminiszter már 2008-ban megfogalmazta a válságkezelés új német krédóját: Az angolszászok keynesiánus élénkítő politikája nagyobb veszély, mint a válság maga. Egy névleg progresszív szociáldemokrata tette ezt a kijelentést. Vajon miért? A válasz nem annyira egy gazdasági doktrínából fakad, inkább egy kulturális beidegződésből, ez a beidegződés pedig tipikusan német.
Az első beidegzett emlék a húszas évek német hiperinflációs élményére megy vissza. A 29-es világválság más országokban nem kapcsolódott annyira össze az inflációval, mint Németországban, ahol - a történelmi emlékezet szerint – ez vezetett az ország elnáculásához. Az uralkodó elbeszélés szerint a Weimari Köztársaság gyengeségének oka a hiperinfláció és a gazdasági bizonytalanság volt. Az a tanulság, hogy a politikai stabilitás előfeltétele valamilyen gazdasági stabilitás, a háború utáni adenaueri újjáépítésnek is sarokkövévé vált. De míg más országokban a stabilitás a neoklasszikus felfogás elutasítását is jelentette, Németországban elsősorban az árak és a fizetőeszköz kapcsán értelmezték azt – tehát monetáris stabilitásként fogták föl.
Bár Németország a hetvenes években haladó értékeket jelenített meg a jóléti államában, ez az uralkodó felfogással szemben valójában sohasem volt keyenesiánus jóléti modell. A “túlzott” kiadásokra továbbra is ferde szemmel néztek. Ezt képezte le a Bundesbank 1957-es alapítása is, ami a világ első igazán független jegybankja; fő célja a márka inflálódása elleni küzdelem. Az uralkodó német ideológia szerint a szociális juttatásoknak a gazdasági növekedés és a jó monetáris politika teremti meg az alapját.
Ez a narratíva azonban téves, mert számításon kívül hagyja, hogy a német növekedés alapja az ipari export. Ez ellensúlyozta a „stabilitás” következményeképpen előálló belső fogyasztás hiányát. Most már láthatjuk azt is, hol ugrik a majom a vízbe. A német modell csak ott fönntartható, ahol a gazdaság súlypontja az export. Ezért tévedés az összes tagállamra az eurón keresztül német elveket erőszakolni, hiszen gazdaságuk szerkezete adott esetben teljesen eltérő lehet. Sőt a helyzet még ironikusabb: a német növekedés olyan országok fogyasztásától függ, akiktől a hivatalos német politika megszorításokat követel, vagyis, hogy kevesebb német iparcikket fogyasszanak (a görög katonai beszerzésekkel persze jótékonyan kivételt tettek).
Ezt az alapvetően egyenlőtlen európai szerkezetet még a német szakszervezeti mozgalom is inkább erősíti. Miközben hagyományosan vannak bérpolitikai célkitűzéseik, az elmúlt időszakban érdeklődésük homlokterébe került a német monetáris politika – nem véletlenül. Ez teszi ugyanis lehetővé a német exportot, gazdasági növekedést, ami azonban nem egy baloldali, nemzetek feletti munkásszolidaritást jelent, hanem egy sajátosan német érdek képviseletét.
A stabilitási mítosz azt is lehetővé tette a német elitek számára, hogy törekvéseiket az Unión belül példamutatóként állítsák be, az angolszász, hitel alapú társadalommal szemben. Miközben csupán egy másik típusú fenntarthatatlanságot jelent: azt, hogy az eurón, mint fizetőeszközön keresztül egyenlőtlen cserére kényszerítik gazdasági partnereiket.
A német baloldali válasz
A Die Linke (az ex DDR-es és az újbaloldal egymásra találásának pártja) 12 százalékot szerzett 2009-ben. Az ő javaslatuk az volt, hogy az európai nemzetek adósságait a közös pénz zónáján belül eurokötvény kibocsátásokkal fedezzék, ahelyett, hogy az országok külön-külön saját kockázataik miatt magas kamatokkal adósodjanak el. Német kontextusban az a törekvés, hogy állítsanak elő pénzt a válság kezelése érdekében különösen radikálisnak tűnik a történelmi, hiperinflációs félelmek tükrében. Eközben Merkel stratégiája csupán annyi, hogy minden ország szorítson meg; a periféria pénzpolitikája legyen egyre “németebb” miközben gazdasága jól láthatóan nem a centrum gazdasága. Ez a stratégia azonban - az exportpiacokon keresztül - a német gazdaságra nézve is veszélyes lehet.
A Európai Unió és az euro gazdasági szerkezete miatt egyre inkább úgy alakul a sorsunk, ahogyan azt a német politikai élet ésszerű, vagy ésszerűtlen lépései alakítják. Amiben reménykedhetünk, hogy Németországban befolyásos lesz egy olyan baloldal, amelyik érzékeny a centrum és a periféria közötti különbségekre és mind a saját, mind a többi nemzet előnyére alakítja át az eurót, kezeli annak válságát.
(kép forrása)
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Ungarische szabadulóművész 2012.04.25. 12:10:15
Trackback: A fecsegés ára 2012.04.24. 19:54:15
Trackback: Széll hozott, Széll visz ... 2012.04.24. 19:53:42
Trackback: “Hátha nélkülük többre mennénk” – 10 éves Kövér László köteles beszéde (audio link) 2012.04.24. 18:00:15
Trackback: Matolcsy György életrajza 2012.04.24. 17:57:20
Trackback: Orbán Viktor életrajza 2012.04.24. 17:54:24
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
www.vagy.hu/tartalom/cikk/2147_a_mor_megtette._a_mor_mehet
mafiakormányzás folyik...
pusztán a kassza birtoklása a céljuk...
Értem én a metodikáját a majd a növekedés kompenzálja a minuszomat ideológiát, de szerintem nem ez a lényeg, hanem az, hogyha elengedjük a gyeplőt, akkor a politikus nem fog megállni se -3nál se -7nél, se -15025nél.
Egyetértek a németekkel abban, hogy a keynesárius növekedéses kisgömböc nem jó, és\vagy nem tartható, vagy olyan áron tartható ami később beláthatatlan következményekkel jár - például a környezet\emberek kizsákmányolásával. Elérjük a bolygó kapacitását, és van egy pont ahol nem lehet növelni tovább a népességet, és\vagy a népesség fogyasztását. Nem állítom hogy elértük ezt a pontot, de hogyha az osztálykülönbségek kiegyenlítődnének, és a fél világ nem egy marék rizsen élne, akkor azért ez a pont elég közel kerülne.
Az persze kérdéses hogy ki hogy valósítja meg azt hogy kijöjjön a pénzéből, és ezt nem a németeknek kéne megmondani, viszont az látható hogyha a németek nem mondják meg, akkor a többiek nem alternatív megoldást keresnek arra hogy beosszák amijük van, hanem inkább trükköznek amíg lehet.
@dr. Bubó: semmi köze ennek a Fideszhez
minden kormány a kaszát szeretné birtokolni, kivétel nélkül
a e Linke is:)
Erre az ortodox keynesi válasz: még több pénzt kell elkölteni. Ez nyilván baromság.
Tehát, én csatlakoznék a német "mániához".
Az euróhoz nem kötelező csatlakozni. A baj az volt, hogy túl enyhék voltak a csatlakozási feltételek, illetve nagyon eltért a fiskális fegyelem a zónán belül.
magyarán: hitel nélkül (pontosabban - fogyasztás nélkül) is leáll a gazdaság, meg akkor is, ha a hitelt nem tudod tovább finanszírozni és csődsorozat indul.
csak akkor működik a rendszer, ha folyamatos áramlás van: ha bármi okból megszakad az áramlás, akkor ott gebasz lesz.
maga a rendszer része ez a paradoxon: vagy leáll a fejlődés, vagy a jövő erőforrásait áldozzuk be és versenyt futunk az idővel (remélvén, hogy időközben majd találunk olyan megoldást, amivel még hatékopnyabbak lehetünk és behozhatjuk a már felélt erőforrásokat).
Nem gondolom hogy a növekedés önmagában rossz, az egy teljesen természetes reprodukciós dolog, ha nem lenne (meg a folyamatos igény rá), akkor már kihaltunk volna.
A német gazdasági – és monetáris – stabilitás alapja nem az export, hanem a versenyképesség és a magas minőség. Ezek pedig a magas szintű munkakultúrán alapszanak. Németországban – de mondhatnám úgy is: a német mentalitásban – a takarékosságban sokkal mélyebb és egészen más gyökerei vannak, mint az 1929-es válság és a hiperinfláció. (Megjegyzem: a legnagyobb infláció Németországban az I: vh.-t követően volt.) Bizonyéra hallottál már valamit a Hanza-szövetségről, vagy éppen a protestáns erkölcsiségről – mindkettő évszázadokkal ’29 előtt volt.
Ami te itt leírsz – és ami az idézett angol „kritikai” (valójában: szélsőbalos) társadalomtudós” Bruff vélekedése is – tipikusan a kevéssé hatékony perifériák és/vagy a teljesítményelvűséggel hadilábon állók álláspontja. Nem tudunk úgy teljesíteni, mint a németek? – nosza: ugassuk le őket! Kb. ez a posztod szintje… Csak tudod: az a helyzet, hogy Németország 2003-tól kezdve megcsinálta azokat a reformokat, amikről Magyarországon csak duma van, évtizedek óta. És amíg a „hitel-alapú” angolszász országok megsínylették a válságot, addig az Németországot sokkal kevésbé terhelte meg…
Amit Te állítasz az a következő: egy állam adósságspirálba került, kórosan túlköltekezik, emiatt elvesztette a piac bizalmát és csak magas kamatok árán tud hitelhez jutni. Mi a megoldás? Költsünk még többet (!!!) és ezzel pörgessük fel a gazdaságot, az adósságot meg infláljuk el.
Azért nekem valahogy józanabbnak tűnik a megszorítás gazdaságpolitikája, bármilyen fájdalmas is.
Persze sok okos ember állítja az ellenkezőjét, pl. Soros György is, kérdés ők mennyire érdekeltek abban, hogy az EU pénzt pumpáljon a piacokba...
Már csak azért se jó ez az infláljuk el megközelítés, mert elfelejtik, hogy az emberek alkalmazkodnak. Az infláció beépül a várakozásokba, ezért csak akkor lehet az adósságot elinflálni, hogy ha a várakozásokat meghaladó módon emelkedik.
Később odaadta "holnapra"
Csak arra nem számított,hogy a szomszéd fán élőt másnap megette egy mamut.
Kevesebb bogyója lett,hiába hajtotta magát.
Utána elkezdett gondolkodni...!! :-)
Még egy: Ahogy a németek Európa gazdasági (pénzügyi) vezetői lettek azt kellene megnézni. Azt biztos tudnánk mi is használni. Pl a politikusok nem csak politizálnak, hanem dolgoznak is egy picit, a nép pedig nem a legnagyobb mesére szavaz, hanem a legtöbb sikerrel kecsegtető embernek hisz. És biza aki sokkal kecsegtet az sok munkára is biztat (nem fűnyírásra gondolok).
1. valamiért ők a gazdagabb fele nem? Vagy mondják inkább meg a görögök hogyan építsük fel a jövő európáját?
2. Mindenki nagyon szeret európa válságáról beszélni, meg az összeomlásáról, de sokan elfelejtik hogy ez a szegény európai országok válsága csak. Görög, Olasz, Spanyol, Portugál...A gazdagabb országok köszönik jól vannak: Németek, Svéd, Norvég, Anglia, Finnország, Ausztria, Dánia...stb. őket is csak azért érinti mert a szegény eladósodott európai rokonok miatt a közös pénz is szar, de a németek még mindig nagyon olcsón adnak el államkötvényeket...és egyik legolcsóbban finanszírozza magát a piacról a mai napig...
Már elnézést, de ez a komment meg a cikk is baromság. Nem a megszorítást várják el, hanem azt, hogy az a rohadt tücsök gondoljon a télre is, és ne a hangyától várja a jólétet. Takarékoskodás, a német és skandináv felfogás szerint. Ne költs feleslegesen.
Nem az állam a gazdaság alapja, az állam "csak" egy speciális szereplője annak - azt várják, hogy az állam a saját adósságait ne a gazdaság lefékezésével, illetve pénznyomtatással trükközze meg, mert ez árt a gazdaságnak, ami mindennek az alapja.
Mégis ők diktálnak??
Jön a harmadik bukta..??
A megszorítás másik értelmezése amikor állami szinten minden marad a régiben, viszont a legkisebb ellenállás mentén (a legszükségesebb fogyasztási cikkek piacán) addig sarcoljuk az érdekképviselet nélküli, védtelen réteget, míg minden tartalékot sikerül felélni. Ha a tartalékok felélése megtörtént, fényesre nyalják a seggünket pár fillér segélyért.
mert mondjuk mindenki gyűjtöget arra az autóra, de senki sem vásárol pillanatnyilag: ilyenkor leáll a pénzáramlás és Te, mint autógyárban dolgozó mérnök sem kapsz fizetést - amit gyűjtögethetnél, vagy amiből ehetnél.
A megtakarítás célja a jövőbeli fogyasztás. Ha valaki megtakarít, akkor az fogyasztani is fog előbb-utóbb. Másrészről a megtakarítások hitellé alakulnak a bankszektorban, ami fogyasztást tesz lehetővé.
A megtakarítások egy része befektetéssé alakul a tőkepiacon, azaz beruházás, fejlesztés, ami egyesek számára fogyasztás.
Harmadrészről, ha tényleg senki nem fogyaszt (ami abszurd feltevés, mert vannak fogyó és véges élettartamú eszközök), akkor az árak esnek és előbb-utóbb megéri fogyasztani.
A német export a feltörekvő országok felé igen erős. A világgazdaság átrendeződésében ők ezzel a versenyképes exporttal vesznek részt. A többiek növekedési kilátásaikat nagyértékű ingatlanaikra alapozhatják? (Ahogy ez legutóbb pl. Spanyolo.-ról derült ki.) Vagy külföldre sibolt EUR-jaikra? Nem beszélve a fogyasztási javakkal "büszkélkedő" devizahiteleseket felmutató országokról, vagy EU-támogatásokat presztizs-bereruházásokra forditókról.
ez semmiben sem mond ellent annak, amit írtam, köszönöm, hogy idézted "a könyvet". :)
Madarsky első hozzászólásában ez olvasható:
" Németek ide vagy oda, nekem logikusnak tűnik az, hogy egy entitás (ország, város, híres ember) csak annyit költsön el, amennyije van. [...]"
tovább nem idézném, olvasd el.
ez a kontext.
innen indul a párbeszédünk.
Értem, de szerintem igaza van.
Az, hogy az emberek, vállalatok stb. nem költenek többet, mint amennyi bevételük van nem okozza azt, hogy leáll a gazdaság. Elő-elő fordulhat, hogy egy-egy szereplő kiesik, de az ő vagyona nem semmisül meg, hanem több-kevesebb kerülővel fogyasztássá fog alakulni és ezzel életben tartja a többi szereplőt.
Amilyen esetet te felvázoltál az monetáris kontrakcióknál fordul elő.
De akinek tetszik ez a gondolat, az vegye észre, hogy a termelés mesterséges szétosztása országok között, az pont a KGST, szóval nem garantált helyből a siker. De hogy az az egyenlőtlenség, amit a válság csak még jobban felerősített, az nem mehet így tovább, az elég biztos, és most, hogy a baloldal jön vissza mindenütt, Merkel nem is fogja tudni örökké tartani magát.
A KGST mellé viszont a németek a politikai egységesülést fogják kérni cserébe. Szerintem ez pontosan így zajlik ma egy EU csúcson: a magas munkanélküliségű országok követelik a termelést/állásokat, különben csontig szívatják a német exportőröket, a németek meg a politikai Uniót tolják nagykanállal le a többiek torkán. És még 1-2 évig minimum bírkózni fognak, mielőtt valami kialakul.
Az EU mint szervezet csak a saját költségvetéséhez mérten, minimális mértékben tudna kötvényeket kibocsátani.
ilyet lokális szinten meg is lehet valósítani (mondjuk egy hippi kommunában), de globálisan ezek az emberek/vállalatok versenyhátrányba kerülnek azokkal szemben, akiknek rendelkezésükre állnak a jövő erőforrásai is - mert meghitelezik azt nekik.
Nem. A problémát alapvetően az okozza, hogy a 90-es évektől az összes termelői kapacitás átvándorolt Európából (is) Kínába. Na most, ez a fejlettebb országoknak addig nem (volt) probléma, amíg tartottak a tartalékok. Most már az, és egyre inkább az lesz. Ennek a régiónak pedig azért szívás ez, mert ha csak a Kínába áramolt gyártási kapacitásnak csak a fele kötött volna ki itt, a másik fele pedig maradt volna Európában, már másképp nézne ki az itteni gazdaság.
frászt politikai egységesülést
financiálisat> USE
ahogy az alapítók lefektették:monetáris uniót
en.wikipedia.org/wiki/European_Economic_Community
erröl a nem pifkinézereknek
halvány lila dunsztjuk sincs
és föként anglo-saxon anyagokból tájékozódnak
Alakult volna a francia-német tengely.
De a francia cigány bukásra áll.
Lesz itt még gáz..
A hülye németek vazze, nem hitelből akarnak élni... mi örök lúzer csóró magyarok bíráljuk azt az országot, amelyik gyakorlatilag a vállán viszi az egész EU-t, amelyik egyedüli nagy gazdaságként megúszta a válságot, amelyik gazdasága bizonyított.
Ez ugyanaz a áll-leejtő mentalitás, amikor egy vidéki kóceráj (=Magyarország) miniszterelnöke le vidéki kócerájozza a nála sokkalta hatalmasabb, fejlettebb, erősebb EU-t.
Nem tudom mikor fog észhez térni végre ez az ország, de amíg minimális valóságérzékelésre sem képes, addig vakon fog bolyongani és fejjel nekimenni mindennek.
Megjegyzem a görgök is ugyanezt csinálják, erőből szidják az EU-t, meg a hülye németeket. Hát igen, a görögök aztán tudják hogyan kell jó gazdaságpolitikát csinálni, megszorítás helyett hitelek évtizedekig, lám milyen jól bejött, kövessük őket.
Ez az, amiért közgáztant nem igazán veszik tudományszámba... és hát érvei Drábiknak és Bogárnak is vannak (bár nem Nobel-kaliberűek).
:))
Ideje lenne átszabni a WTO doktrínáit...
A németek a versenyképességükböl élnek okostóni. Ahogy kinéz jelenleg, ök még akkor is élni fognak, amikor már mindenki kihalt.
ha a németek nem dolgoznának már a bankok vagy a ruszkik kezében lennénk 100°%ban! igy csak 78°%ban!
dél europa a latin világ henyél! nincs gazdaság csak a faszrángatás!
észak europa melozik !
egy bizonyos széllességi fok alatt az emberek nem képesek normális keretek közt sem munkára sem normális gondolkodásra..
A cikk szerzöje jónéhány alapfogalomban, alapösszefüggésben téved. Nem csoda, hiszen amikor egy társadalom tudós okoskodik nagy gazdasági összefüggésekben, akkor előfordul, hogy nagyot hasal.
Egynek itt van a teljes hasalás a német export hipotézissel: hát a német export nem azt a "szar, gyenge" belsö keresletet helyettesíti, ahogy a szerzö azt hasára ütve hirderti, hanem a termelésnek vannak evlolúciós folyamatai, ami az exportban, FDI-ban teljesedik ki.
Az külöln szakmai röhej, amikor azt írja, hogy a GDP 85%-a exportból jön. Lövése sincs, mit állít.
Aztán itt van a keynesiasmus lebutított bulvár változata, amit valójában Keynes nem is hirdetett soha, miszerint költsél pénzt, mert abból növekedés lesz. Ehelyett Keynes megállapította, hogy amikor minden piac egyensúlyt mutat, de ez az egyensúly alulfoglalkoztatottság mellet valósul meg, akkor kell interveniálni, hogy a foglalkoztatás magasabb szintre ugorjon. Azt meg tudjuk, hogy ez a mai világban, a globális piaci körülmények mellett nem is müködik már.
A német Linkéket meg hagyjuk, ez is csak a totális ismeret hiányt fejezi ki. A Die Linke az a komcsi NDK-s utódpárt, magyar megfelelője a maszop. Akinek ez a fajta baromagyú banda kell, az vigye haza, aztán bízza rájuk a kassza kulcsot. Aztán pár hónap múlva jöjjön elő, hadd röhöjünk rajta.
Persze, titokban Szentgotthárd, meg Kecskemét is kínai. Meg az mintegy 50 milliárd eurónyi német FDI beruházás Magyarországon. Meg szerte Európában. Meg Németországban.
Arról ne is beszéljünk, hogy a manufacturing a GDP-nek ma már csak 15-20%-át adja, tehát már csak a poszt-komcsi állapotukban megrekedt országokban számít, hogy mekkora is az összeszerelő iparág. Ahol meg volt fejlődés, ott már csak marginális jelentőségü, hogy a tamagocsit Kína gyártja-e.
Amúgy meg Németország tényleg Kínába exportálta a termelés és technológiát, csak éppen nem azért, hogy a terméket visszimportálja, hanem a kínai piacra termeltek helyben (logikus nem?). Csak hogy a kínaiak lemásolták ezt a technológiát, aztán ezzel szorítják ki a németeket a kínai piacról. Ez a németek baja, de emiatt nem fognak összedölni.
Ez mekkora blőd mondat. Miből is áll ez? Mit is jelent ez? Se füle, se farka!
NO DE!
Szeretnék ilyen elvakult, rövidlátó és pszichotikus német gondolkodású Matolcsyt. De sajnos nem kapok...
a) Ha az állam eladósodottsági szintje alacsony, a kormány dönthet úgy, hogy pár évig számottevően többet költ, mint amennyi bevétele van. Ettől ugyan megugrik az államadósság szintje, de alacsony bázisról indulva ez nem feltétlenül tragédia. Pl. ha az adósság a GDP 20%-áról néhány év alatt 40%-ra ugrik a többévi túlköltekezés miatt, az nem öröm, de nem is a világ vége - pláne, ha az állami beruházások nyomán valóban beindul egy tartós gazdasági növekedés.
b) Ha a válság deflációval jár - ahogy klasszikus túltermelési válságok idején lenni szokott -, az állam dönthet úgy is, hogy hitelfelvétel (kötvénykibocsátás) helyett egyszerűen a bankópréshez nyúl, és az így nyert pénzből finanszírozza a munkahelyteremtő/növekedésserkentő beruházásokat (ehhez a jegybank együttműködése szükséges).
Európa országainak a többségével nem ez a helyzet. Sokuk magas államadóssággal küzd, nem kis mértékben azért, mert évtizedeken keresztül többet költött, mint amennyi bevétele volt, válságidőszakokon kívül is. Az államháztartási hiánynak az eddigieknél is nagyobb mértékű elengedése - vagyis az a) változat - így beláthatatlan következményekkel járna, miközben az sem biztos, hogy sikerülne hosszú távon fenntartható fejlődést generálni. Ami Magyarországot illeti, itt a b) variáns sem játszik, mivel defláció helyett inflációval küzdünk, méghozzá nem is elhanyagolható inflációval. Stagflációs helyzetünkből a bankópréshez nyúlva egész biztosan nem lehet kikecmeregni. Ez óhatatlanul az infláció kontrollálhatatlan elszabadulásával járna.
Nekünk tehát nem marad más, mint egyensúlyi gazdaságpolitikát folytatni, magánberuházókat idevonzani, és így állítani az országot növekedési pályára. Ehhez viszont a sokat emlegetett stabilitásra, kiszámíthatóságra és vállalkozásbarát politikára lenne szükség. Amitől egyelőre bizony messze vagyunk.
A németek nem szeretetből finanszirozzák ezt a vircsaftot hanem azért mert Ők a közös eu legnagyobb nyertesei. Abban a pillanatban, hogy úgy döntenek nem finanszírozzák ezt, Ők is mennek a levesbe. High tech termékeket gyártanak amin hatalmas profit van nem kis részben az olcsó magyar és kinai vagy egyébb munkásoknak köszönhetően. Ha nem lesz fizetőképes piacuk amibe jórészt európa is tartozik nem csak amerika és újabban kína, akkor süthetik a tudományukat.Afrikában viszonylag kicsi a kereslet a mercik iránt. Ilyen nehéz a gyarmatosítók élete időnként vetni kell valami koncot hogy fennmaradjon a rendszer.
Ezzel szemben: 2011 IV. negyedéves GDP növekedés Németországban: -0,2%
Magyarországon: +1,4%
A GDP arányos államdóssága Németországban ugyanúgy felkúszott a GDP 80% fölé, mint nálunk. A német költségvetési csomagok hatékonysága Magyarországhoz képest katasztrofális:
"Felerészben sem sikerült teljesíteni a 2011-re előirányzott megszorításokat Németországban - írta a vasárnap a Der Spiegel."
www.origo.hu/gazdasag/20120311-sikertelen-a-nemet-megszorito-csomag.html
Hát igen, kiválóan tudod értelmezni a számokat, érzed a kontextus, az arányokat, szóval akkor most az van hogy szegény németek belerokkantak a válságba, ott ténfergenek a csőd szélén, de mi magyarok majd kisegítjük őket és egész Európát :D
ha majd jelét adod annak hogy bonyolultabb vagy droidnál, meg képes vagy felfogni mennyire nem összehasonlítható a német és a magyar gazdaság, akkor majd talán szóba állok veled.
de ne törődj semmivel, imádd a fideszt reggeltől estig, és ha ideges vagy komicsizz egyet, attól majd megnyugszol...
Azt hittem hogy Szovjetuniót írsz a végén, amit valami revizionista a nyelvére mert venni. Mert a hatalmasan fejlett és erőteljes SZU-val kapcsolatban nincs helye az ilyen szövegeknek
Éljen és virágozzék a testvéri EU!
A németeknek meg igaza van. Az európai fejlett gazdaságok a csúcson vannak: állampolgáraik megkapják az emberiség számára pillanatnyilag hozzáférhető kényelmi javakat, a legmagasabb várható élettartamot és orvosi ellátást. A legutolsó spanyol munkanélküli is király módjára él egy átlagos bangladesihez képest. A társadalmi egyenlőtlenségek elviselhetők - Ian Bruff várhatóan nem fog a közeljövőben kormányt alakítani.
Európa problémája nem a növekedés, mert a csúcsról nem lehet hova növekedni. Annak csak másokhoz képest van értelme: ha minden országban egységnyi fabatkát állítanak elő évente, pont ugyanúgy állíthatjuk, hogy stagnál a gazdaságuk, mint hogy egységnyi fabatkával növekszik.
Európa problémája a belső egyensúlytalanság és a finanszírozással összefüggő folyamatok. A németek jól látják, hogy ha egyetlen államnak se lenne adóssága (pontosabban minden állam nettó finanszírozó lenne), Európa vígan elvegetálna a csúcson évi 1-2%-os növekedéssel, és senki sem aggódna semmiért. Nem kell nekünk víz alatt tartani a kínaiakat, örüljük neki, hogy ők is felzárkóznak hozzánk. Inkább azon kéne igyekezni, hogy működőképes legyen egy olyan világ, ahol mindenki mondjuk német életszínvonalon él.
Sajnos úgy tűnik, hogy ez még kicsiben, az EU-n belül se sikerül. Arról a németek nem tehetnek, hogy a periféria országai a gazdasági modelljük helyett először inkább a nyugdíjaik összegét akarták lemásolni. Majd most lesz a kezükben eszköz, hogy kikényszerítsék; ha nem sikerül nekik, tényleg széthullik az egész.
1. Abszolút az exportra épül a gazdaságunk, export nélkül kb. szekéren mászkálnánk.
2. Mégis mennyivel dobta meg az áfacsökkentés annak idején a gazdasági növekedést? Merthogy az tényleg több pénzt hagyott a rendszerben. Esetleg a nyugdíjvagyon felélésével járó valós költségvetési hiány elengedése?
A tapasztalatokból arra lehet következtetni, hogy az élénkítő szándékú fiskális politika nem dob semmit a dolgokon itt. Akkor inkább ne költsünk sokat, legalább nem száll el a külső adósság. Az is valami.