Nem azért örülök az ő létüknek, amiért a Jobbikon belüli repedéseknek örülök. Egy új jobbikos klikknek annyiban tudok örülni, amennyiben hozzájárul a párt belső feszültségeinek eszkalálódásához, a szervezet amortizációjához. A fiatal konzervatívok viszont magukban hordozzák egy olyan jobboldal ígéretét, amelynek a léte véleményem szerint kívánatos lenne Magyarországon.

A már évek óta virágzásban lévő konzi blogok (pl.: Konzervatórium, Jobbklikk, Mandiner) munkájának követésével nyerhettünk eddig betekintést abba, hogy hogyan is gondolkodik az új konzervatív oldal.

Példa a kormánykritikára: a konzervatív Jobbklikk ezt az örmény zászlót ábrázoló képet osztotta meg a FB-ján az azeri balhé kapcsán. A képaláírás: "The national flag of Armenia (Yeřaguyn). We stand in solidarity." A Mandiner is a kormányt élesen bíráló posztot hozott a témában. Ilyen konfliktusokat rendszeresen felvállalnak ezek a médiumok, míg mondjuk a Magyar Hírlaptól nem szoktunk hozzá ilyenekhez. Persze a publicistaként/bloggerként való (amúgy természetesen fontos) megnyilvánulásoknál tudnának fajsúlyosabbat is a srácok. Többen közülük a kormányzati gépezetben dolgoznak valahol: abból a pozícióból beszélve még komolyabban lehetne őket venni. 

A közelmúltban a Tranzit fesztivál lapjában explicite is megfogalmazódott a kétféle konzervatív oldal ellentéte. A G. Fodor Gábor vitaindító írására érkezett válaszcikkből idézünk.

"Úgy véljük, hogy éppen a szilárd elvek által határolt, s az ésszerű kétkedésre képes gondolkodás, a kritikai hangtól való félelem meghaladása a feltétele Kádár végső és igencsak időszerű elhantolásának. Szerintünk, bár G.Fodor a mai húszéveseken véli érzékelni a kádárizmus szagát, éppen a szellemtelen, pusztán hatalomtechnikai machinációkat és cinikus szövegelést alkalmazó kultúra rejti a kádári DNS átörökítésének kockázatát."

(Böszörményi Nagy Gergely és Békés Márton) 

Az új jobb innovációja tehát részben a mély gyökerekkel rendelkező, de szabadon engedett gondolatokban rejlik.

Érdemes a konzervatív megújulásról a szociáldemokrata megújulás párhuzamosságaival együtt is szólni. A 4K! párttá alakulásakor ezt írtuk: „A következmények: van baloldal! Senki nem hazudhatja magának, hogy ha a Fideszt szeretné leváltani, akkor muszáj neki az MSZP-t vagy a DK-t támogatnia szavazatával - ennek az érvelésnek mától nincs érvényessége." Ahogy az új baloldali projekt azt jelentheti, hogy újra tartalommal telik meg a politika, úgy a jobboldali reneszánsz is azt ígéri, hogy szólni fog ez az egész valamiről, nem csak a Puch Lászlótól Simicska Lajosig terjedő tengelyen való elhelyezkedésről. A kormányzati politika végtelenül elkeserítően pragmatikus manővereire érkező kritika az MSZP-től nyilván teljesen hiteltelenül hangzik, hiszen pontosan tudjuk, hogy nincs morális bázis a kijelentések mögött. A 4K! balos vagy az új konzervatívok jobbos kritikáinak fő értéke, hogy klasszikus politikai hagyományokhoz kapcsolódva érdemi és mindenki által megítélhető alternatívát mutatnak fel. Amikor a következetesen szocdem 4K! az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentése érdekében érvel, vagy amikor a Reagan-t idoluknak tekintő konzervatív fiatalok az elvtelen Kínához-dörgölőzést kritizálják, akkor érzi azt a politikát figyelő ember, hogy kongruens politikai szereplőket lát, a cselekedetek az adott politikai közösség értékeiből fakadnak. A Fidesz vagy az MSZP esetében legfeljebb pillanatnyi trendről lehet beszélni, időben figyelve semmiféle integritást nem látunk egyik párt esetében sem: az MSZP pont ugyanolyan identitás nélküli politikagép, mint a Fidesz, csak pepitában. Ehhez képest az, aki azt mondja magáról, hogy ebben vagy abban az eszmerendszerben hisz, az legalább számonkérhető. És ha holnap, meg négy év múlva is nagyjából ugyanazokhoz az elvekhez méri magát, akkor hiteles.

Az újbalosokat és az újjobbosokat én például hitelesnek látom. Persze az is igaz, hogy még kevés alkalmuk volt elkurvulni. Persze vannak, akik már most sem látják tisztának őket, fent és lentes szerzőtársam, volankombi a szerkesztőségi levelezésben így írt az újkonzervatívokról:

„Miután saját szememmel láttam a Tranzit fesztiválon a fiatal jobbos értelmiséget, kevésbé vagyok optimista. A válasz-szöveget Böszörményi Nagy mellett megíró Békés általam végighallgatott moderálása a legolcsóbb szervilizmust képviselte (és akkor nem beszéltünk Ablonczy Bálint teljesítményéről a miniszterelnökkel való találkozón), a közönségből sütött a kritikai-analitikus gondolkodás hiánya, az egész fesztivál tulajdonképpen a jobboldali holdudvar belső networkölését célozza (amivel egyébként semmi baj, miért ne rendezzen magának ez a kör is ilyet). De még ha tévednék is ezekben: magából a szövegből is egyértelműen látszik, hogy a "fiatalok" a belső ellenzéket képviselik (képviselnék), egy gondolattöredék erejéig sem vetemednek arra, hogy teljesen függetlenül akarnának helytállni a politikai akaratképzés világában.” (volankombi)*

Az idézet első felében említett szervilizmust most még el tudom nézni nekik: minden kezdet nehéz. Főleg úgy, hogy intézményesen, egzisztenciálisan az új jobbosok bizony függnek a régiektől: a kormánytól és a Fidesztől. Volankombi második kritikai észrevétele a súlyosabb. Kívánom az új jobbosoknak, hogy minél hamarabb találják meg az útjukat a Fideszt belülről reformálva vagy saját mozgalmakon, pártokon keresztül. Engem nagyon meglepne, ha jelentős újkonzervatív hatalomátvételt látnánk a megmerevedett Fideszben, reálisabbnak egy új párt alapításának kezdeményezését tartom, de persze ők látják igazán, hogy az ő helyzetükből merre vezet az út előre. És ha majd elindultak, akkor az egyik legfontosabb teendő olyan mechanizmusok beépítése az új szervezetbe, amelyek segítenek abban, hogy az útról olyan sokszor és olyan drasztikusan ne térhessenek le, mint a ’89-ben ígéretesen induló, majd az úton hirtelen inkább visszafelé rohanni kezdő fideszesek.

* Kiegészítés: mivel néhányan megkerestek a szerkesztőségi levelezésből kiemelt lakonikus szövegrészlet értelmezésével kapcsolatban, szükségesnek tartom némileg feloldani az utalásokat. Először is a miheztartás végett megjegyzem, hogy a Tranzit fesztiválra úgy keveredtem, mint meghívott szerző az egyik irodalmi esten. Másodszor: az általam említett "olcsó szervilizmus" Békés részéről mind az MSZP-s, mind a kormányoldali meghívott irányában megnyilvánult, amennyiben nem tett fel kellemetlen kérdéseket senkinek, inkább arra irányult az igyekezete, hogy valamilyen összeborulást, a beszélgetésben gyakran említett szófordulattal "nemzeti minimumot" alakítson ki, mindkét fél számára a vita elöli menekülőutakat nyitva meg, melyeket jó politikus módjára ki is használtak. Harmadszor és legfőképpen felhívnám a figyelmet arra a szövegből egyébként könnyedén kiolvasható tényre, hogy optimizmusom hiánya nem a Tékás Lacika által újkonzervatívoknak nevezett fiatalok értelmi szintjére vagy függési viszonyaira vonatkozik (ezeket megítélni amúgy sem áll módomban), hanem arra, hogy képesek lesznek-e (akarnak-e?) kialakítani egy olyan platformot vagy akár különálló politikai képződményt, amely a Fidesz jelenlegi irányvonalával szembemegy - az, hogy bizonyos témákkal kapcsolatban kritikusan fogalmaznak írásban, kétségtelenül egy fejlemény, és sem Ablonczy Bálint, sem a többiek nem Kerényi Imrék, ugyanakkor ez még finoman szólva is távol áll attól, hogy ebből egy konkrét és koherens politikai akarat süljön ki, mint a Tékás Lacika által az újkonzervatívokkal összehasonlított 4K! esetében. (volankombi)