Óvatosan, tán kissé tartva az esemény kimenetelétől, érkeztünk a Milla által meghirdetett, Az örmény nép és a világ bocsánatát kérjük elnevezésű tüntetésre. Eleve már bajom volt az elnevezéssel is, na de ami a facebookos event felvezető szövegében volt, az már kiverte a biztosítékot nálam.

„Találkozunk szeptember 4-én, kedden 18:00 órakor a Kossuth téren, hogy ne legyen visszataszító állapot magyarnak lenni, hogy tükörbe tudjunk nézi ezután is, hogy ne jogosan vessenek meg minket a szerencsésebb nemzetek polgárai, hogy ne kelljen ezzel az irtózatos szégyennel élnünk a továbbiakban!”

Egyáltalán nem érzem, hogy visszataszító állapot lenne magyarnak lenni bármikor, a tükörbe is tudok nézni, attól függetlenül, hogy a regnáló hatalom milyen vállalhatatlan dolgokat csinál, akár a nevemben is. Nekem is égett az arcom az azeri baltás kiadatása kapcsán, de ez egyáltalán nem befolyásolta a nemzeti identitásomat. Szegény Milla időről-időre elképesztő amatőr módon követ el hibákat, néha olyan mintha nem tudnák levetkőzni a régi szdsz-es attitűdöket. Pedig Tamás Gáspár Miklós gyengélkedett, az utolsó pillanatban lemondta a részvételt és a beszédét. Az is vicces volt, hogy a Milla által alternatív köztársasági elnöknek kinevezett Dopeman neve fel sem merült, mint fellépő.

A konkrét ügy viszont fontos, nagyon fontos. Belecsúszott az ország rendesen. Nem kezdem felsorolni az érveket, gondolatokat, három napja ebben lebeg a közélet. A legfontosabb alapvetésnek kellene lennie, hogy egyáltalán nem kell nekünk szeretnünk az örményeket, vagy az azerieket, annyi kellett volna, hogy nem baszunk bele az egymás közötti konfliktusukba. Ha viszont már így alakult, ki kell mutatnunk, hogy nem a magyarok, hanem néhány felelőtlen politikus tette ezt.

Saccra háromezren gyűltek össze a Kossuth téren. A tömeg vegyes katyvasznak tűnt, leginkább egy Charta-gyűlés hangulata lebegte be a teret. Igaz, Gyurcsány hiányzott, de Kovács László, Horváth Csaba, Bauer Tamás, a sajátos mosolyú Molnár Csaba és a fél LMP-frakció nem. Hozzá kell tenni, hogy messze az LMP-sek voltak a legjobb arcok, szörnyülködtek is rendesen néha.

Rényi András művészettörténész kezdte a felszólalások sorát. Attól függetlenül, hogy a demonstrációra szóló felhívás elsősorban a bocsánatkérést célozta meg, Rényi egy permanens kormányellenes szónoklatba kezdett. Nem tudom, voltak-e kormányszimpatizáns emberek a hallgatóság soraiban, akik ebben az ügyben fontosnak tartották kiállni az örmények mellett, de ha voltak is, az biztos, hogy Rényi beszéde közben hazaindultak. Balavány György a keresztény konzervatív punk és blogger jött utána, és azt kell, hogy mondjam, ő volt az egyetlen releváns magyar felszólaló a tüntetésen. Beszéde csúcspontja az volt, mikor remegő hangon kijelentette, hogy ő ugyan egy akolból jött Viktorral, de ilyen erkölcsi színvonalon ne képviselje, mert meggyalázza az eszmét, amiben Balavány hisz. Hitelesnek tűnt a csávó.

Rögvest utána következett a mélypont. Krajcsír Piroska, armenológus kis örmény történelmet adott elő, szenvedélyesen, gyűlölettől átizzítva, egyoldalúan. Szidta az azerieket. Megtudtuk, hogy a baltás gyilkos Szabó Magdát fordít éppen a szemétláda, aminek Krajcsír Piroska nem örül. Majd fennhangon mondta a tömegnek, hogy ismételjék utána, hogy bocsánatot kérünk az örmény néptől. Nem vitatjuk Krajcsír indulatát, azt nem értjük, hogy mit keresett a színpadon, ott, akkor. Mamikon Yengibarian szobrászművészt nem nagyon lehetett hallani, de az eljutott hangfoszlányok pozitív képet adtak beszédéről. El kell felejteni a sérelmeket és továbblépni, mert csak ez az egy út vezet a megbékélés felé. Mondta ezt örményként, ami igen szimpatikussá tette.

Schilling "Krétakör" Árpád gőgös és bosszúálló miniszterelnökről beszélt, aki szóban igen, de tettekben nem tartózkodik a rasszizmus támogatásától – vezette le a baltás gyilkos ügyétől a cigánygyilkosságokon át az Új Színházig a lényeget. A végén még egyszer Rényi András lépett a színpadra, és nagy meglepetésemre kijelentette, hogy: „Ennek a tüntetésnek a méltóságról kell szólnia!” – ezt mondhatta volna az elején is. Még hozzátette, hogy most az történt, hogy a magyar nép nevében bocsánatot kért az örményektől és hipp-hopp vége is lett a demonstrációnak.

Feltűnő piros egyenpólóban feszítettek a Változást 2014 aktivistái. Lipótmező – feliratú transzparenst tartott egyikőjük a feje fölé. Kérdésemre, hogy ezt az üzeni-e, hogy egy esetleges választási sikert követően újra kinyitják-e a szoci-szdsz kormány által bezárt műintézményt, egyértelmű "nem" választ kaptam. A felirat a Parlamentre utalt, ahol „egy épeszű ember sincs.”. Azt is megtudtam, hogy: „Minden demokratikus ellenzéki párttal hajlandóak vagyunk együttműködni. Lengettem én már Che Guevara zászlót is.” – és ez tényleg így szó szerint hangzott el. Nekem nem jött át az összefüggés mibenléte.

Borzalmasan sajnálom, hogy egy ilyen fontos ügyet öncélú dolgokra használtak fel szervezők és résztvevők egyaránt.

Szolgálati közlemény: A Fent és Lent több mint egy éve végleg elvált a 4K!-tól. Ha valaki személyesen szeretne tiltakozni a poszt miatt, azt kommentben, szerzőnknél vagy szerkesztőségünk más tagjainál, és ne a 4K!-nál tegye.