Sortilegus írása

A magyar társadalom talán legnagyobb rákfenéje, a gazdasági kibontakozás egyik legkomolyabb akadálya a korrupció. Dr. Papanek Gábornak, a Magyar Tudományos Akadémia Ipari és Vállalatgazdasági Bizottságának elnökének tanulmánya szerint Magyarországon a korrupció kárai jóval meghaladják az évi 1000 milliárd forintot. A Magyar Európai Üzleti Tanács (HEBC) éves jelentése megállapítja: „A korrupció Magyarországon 3–25%-kal növeli az árakat, és a közbeszerzéseket 20–25%-kal drágítja. A korrupció visszaszorítása jelentős többletforrást jelentene a gazdaság élénkítése és az ország fejlődése számára.”

Sokan sokszor kifejtették (így például Az Állami Számvevőszék Fejlesztési és Módszertani Intézetének tanulmánya is), hogy a korrupció nagyrészt a pártok finanszírozásához kapcsolódik.

Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet részletes elemzésekkel mutatta ki, hogy „minden tíz forint kampánykiadásból kilenc forint illegális forrásból, törvénysértő módon kerül a pártok kampánykasszájába, és törvénysértő volt e pénz elköltése is. Ezek a törvénysértések több bűncselekmény tényállását is kimerítik. A jelenlegi kampány- és pártfinanszírozási szabályok az általánossá tett korrupción túl a demokrácia tartalmi sérülését is okozzák.”

A Transparency International Magyarország és a Freedom House Europe közös közleményben jelentették ki: „Becslések szerint a parlamenti pártok 2006-ban közel 7,6 milliárd forintot költöttek kampányaikra. Ezzel szemben a jelenleg hatályos törvényben meghatározott költségkeret pártonként nagyjából 400 millió forint elköltését teszi lehetővé, és a kötelezően benyújtott elszámolásukban a pártok nem meglepő módon ennyiről is számoltak el. A két összeg közötti, szerény becslések szerint is milliárdos különbség forrásai ismeretlenek, mozgásuk követhetetlen az ellenőrző szervek és a választók számára egyaránt. … [A jelenlegi pártfinanszírozási rendszer] korrupcióhoz, a törvények semmibevételéhez vezet éppen azok által, akiknek feladata lenne a törvények példaértékű betartása.”

Röviden összefoglalva, azok a pártok, amelyek a 2006-2010 közötti időszakban alkották az országgyűlést, bűnszövetkezetek. Ezt bizonyítja az is, hogy ezek a pártok teljes egyetértésben szavaztak meg az országgyűlésben és számos önkormányzatnál is sok olyan jogszabályt, határozatot, amelyek megkönnyítették, illetve lehetővé tették az említett bűncselekmények elkövetését. Szintén teljes egyetértésben ezek a pártok szabotálták a civil szervezetek, független intézmények javaslatainak megvalósítását a korrupció visszaszorítására.

A szóban forgó törvénysértések, bűncselekmények elkövetését Gyurcsány Ferenc miniszterelnök 2009. január 29-i parlamenti felszólalásában beismerte: „Hozzá kell nyúlni a pártfinanszírozáshoz, nem elég csak a kampányfinanszírozásról beszélni, szembe kell menni azzal a hazugsággal, ami itt van, mert valamennyi párt lényegesen többet költ annál, mint amiről hivatalosan beszámol – lényegesen!” Azonban Gyurcsány Ferenc akkor nemcsak miniszterelnök volt, hanem az MSZP elnöke is, azaz ő vezette az egyik bűnszövetkezetet. (Egyébként jól jellemzi a hazai viszonyokat, hogy a beismerésnek semmilyen jogi következménye nem lett. Többek között egyik parlamenti párt sem követelte, hogy aki elismeri az általa vezetett párt által elkövetett bűncselekményt, az ellen legalább indítson vizsgálatot az ügyészség.)

Hiheti-e bárki, hogy Bajnai Gordon, aki a Gyurcsány-kormány idején a fejlesztési pénzek elosztásáért, százmilliárdok felhasználásáért volt felelős, kimaradt ezekből a bűncselekményekből? Arra, hogy nem maradt ki, utal az is, hogy nem kevesen voltak annak idején, akik figyelmeztették Bajnai Gordont a fejlesztési pénzek felhasználása körüli visszásságokra, azonban Bajnai ezen a figyelmeztetések nyomán általában semmilyen intézkedést nem tett.

Később Bajnai Gordon már miniszterelnökként egy kérdésre válaszolva beismerte, hogy a jelenlegi pártfinanszírozás a korrupció melegágya. Vajon ezt honnan tudta, ha nem személyes tapasztalatból, és ha már tudta, kormányfőként miért nem tett semmit a korrupció visszaszorításáért?

A cél nem az (kellene, hogy legyen), hogy 2014-ben az egyik maffiafőnököt a másik váltsa az ország élén, hanem az, hogy tisztességes, hiteles, korrupcióval nem érintett emberek kerüljenek hatalomba.