Akár még örülni is lehetne annak, hogy Hoffmann Rózsa eltűnik a felsőoktatás világából, és „csak” a közoktatásban kontárkodik tovább. De ne legyen illúziója senkinek, hogy a felsőoktatási államtitkári poszton érdemi változás lesz: az utód, bár még ki sem nevezték, nyilatkozataival már letette a névjegyét. Klinghammer Istvánnak hívják. Akik esetleg nem ismernék, azoknak most bemutatnánk – az ő bemutatkozásán keresztül.

Az ELTE mindig is ipari mennyiségben termelte ki az olyan, nyugdíjhoz közeli, vagy egyenesen nyugdíjas korú professzorokat, akiknek valahol, valamikor mindig valamilyen pozícióban kell lenniük, különben belepusztulnának, ha nem lehetne tisztségük. Közéjük tartozik Klinghammer is: volt tanszékvezető, dékánhelyettes, majd dékán az ELTE Természettudományi Karán. Később rektorhelyettes, aztán rektor, részben ezzel egy időben a Magyar Rektori Konferencia elnöke. „Közismertek az MDF-es kapcsolatai” – mondta róla a kilencvenes évek közepén egy ELTE-s kari vezető. Nyilván a fideszes kapcsolatai sem lehetnek rosszak, ha most, 72 éves korában, mondjuk így, reaktiválták: felsőoktatási államtitkár lett.

Olyan típus, aki előbb-utóbb mindent elér, amit akar. És mindig pozíciót akar. A legirritálóbb nyomulós fajta. E sorok írója az akkori ELTE-s egyetemi tanács tagjaként emlékszik arra, Klinghammer István majd’ meghalt azért, hogy rektor lehessen. Bárdolatlan stílusa, bornírt megnyilvánulásai – például tegezte a hallgatókat – zavaróak, visszatetszőek voltak.

„A volt rektor hétfőn a köztévé Híradójában azt mondta a tiltakozó diákokról: »mindig vannak olyan forrófejűek, akik úgy érzik, ez egy jó hecc. Nem bántó szándékkal, de megjegyezhetném, hogy talán kicsit éretlenek is ahhoz, hogy értelmiségi pályára készüljenek, és egyetemre járjanak«” – olvashattuk a napokban egy tudósításban. Akkor talán tegyük helyére a dolgokat. Nem bántó szándékkal, de azt kell mondanunk, hogy Klinghammer István egy pofátlan, cinikus alak. Gondolkodása semmiben sem különbözik Kövér Lászlóétól, aki politikai terroristának nevezte a Schmitt Pál plagizálását feltáró újságírót, vagy Lázár Jánosétól, a kormány talán leggátlástalanabb figurájáétól, aki egy napokban adott interjújában a tisztességről beszélt. Csak neki nem habzik annyira a szája. Próbál finomabban fogalmazni, elvégre egy volt rektorról van szó. Mi magunk azzal sem értünk egyet, ha valaki a kormány egyik legaljasabb és leginkorrektebb "találmányát”, a hallgatói szerződésnek nevezett röghöz kötést védelmezi, de azt kifejezetten undorítónak tartjuk, ha egy, a pozíciója birtoklásának tudatában lévő, de azt még el nem foglaló illető gyakorlatilag azt mondja: Kedves tiltakozó egyetemisták, ti egész egyszerűen hülyék vagytok. Ti nyugodtan bohóckodhattok, mert titeket eszem ágában sincs komolyan venni. Ti rendezhettek akár busójárást is az egyetemen, nem érdekeltek. Egyébként meg nincs röghöz kötés, de azért morálisan nem engedünk belőle. Magyarra fordítva: Klinghammer István ugyanúgy fütyül a demokráciára, mint Fekete György.

„A józan ész és a jóízlés minden együttműködési formának feltétele – jegyezte meg, hozzátéve: az írja ki magát minden megbeszélés alól, aki nem tudja a kulturált formáknak alávetni magát” – idézik másutt. A Klinghammer-féle gondolkodás el sem tudja képzelni, hogy az egyetemisták köreiben létezik olyan, hogy tiltakozás, és a tiltakozás, természetéből fakadóan, mindig élesebb megnyilvánulás. A jelenlegi egyetemfoglaló és egyéb tiltakozó akciók azonban semmilyen kulturált formát nem léptek túl. Azokat csak gyáva dékánok és rektorok, meg a Fideszhez hű oktatók, egyszóval a Klinghammer Istvánok tartják, hogy megint csak egy klasszikust idézzünk, „cintányéros, gyermekded felvonulásnak”. Sokkal inkább az a helyzet, hogy ha létezne józan ész és jóízlés Magyarországon, akkor Klinghammer István nem lehetne felsőoktatási államtitkár.

Hát nagyjából ennyit Klinghammer István antréjáról. Maradjunk annyiban, hogy az egyetemisták csupán normális körülmények között és korrekt feltételek mellett akarnak tanulni. A saját tudásuk alapján akarnak diplomát, esetleg tudományos fokozatot, nem úgy, mint Klinghammer István elvbarátai: lopással és csalással.

Szerző: markoláb