Filippov Gábor posztja

"Minden jog a nép élethez való jogából származik. Minden állami törvény, minden bírói ítélet csak annyi jogot tartalmaz, amennyi ebből a forrásból feléjük árad. (...)
Eddigi módszereinket és gondolatmeneteinket, az eddigiekben uralkodó dogmának számító tudományos elméleteinket és legfelső bíróságaink előzetes döntéseit minden jogterületen újra meg kell vizsgálnunk. Nem szabad vaktában igazodnunk olyan jogi fogalmakhoz, érvekhez és prejudíciumokhoz, melyeket egy régi és beteg korszak hozott létre. (...) Amennyiben a (...) Főtörvényszék (...) a bírói függetlenség értelmét abban látja, hogy az állampolgárt "törvényesen elismert jogaiban egy vele szemben elfogult kormány lehetséges önkényével szemben megvédje", úgy ezt liberális-individualisztikus érzületből nyilvánították ki.
Egy (...) államban azonban, ahol a törvényhozás, kormányzat és igazságszolgáltatás nem ellenőrzik egymást kölcsönös bizalmatlansággal, mint a liberális jogállamban, annak, ami egyébként egy "kormányzati aktus" szempontjából jogos, összehasonlíthatatlanul magasabb mértékben kell érvényesnek lennie..."

Ha valakinek ismerős lenne ez a gondolatmenet, az semmiképpen sem a negyedik Alaptörvény-módosításhoz kötődő kormánypárti kommentároknak vagy a kormányfő bírói ítéletekre vonatkozó véleményének aktualitásából adódik, hanem abból, hogy valószínűleg olvasta Carl Schmittnek a Hosszú kések éjszakája után közölt, "A Führer oltalmazza a jogot" (Der Führer schützt das Recht) című írását.