Papp Réka Kinga írása

Nem az a kérdés, hogy a mélyszegénységben élő, esetleg hajléktalan szülők a saját hibájukból jutottak-e ide; hogy a bűnelkövető, akit bevarrnak, cigány-e, és lehet-e őt ezért cigánybűnözőnek nevezni, hanem az, hogy van-e, aki vigyázzon a gyerekeikre. Az igazán fontos az, hogy ezeknek a gyerekeknek ki ad enni, hol alhatnak, és legfőképpen ki fogja őket abban segíteni, hogy beilleszkedjenek a társadalomba, hogy használható tudást szerezzenek, hogy önmaguk lehessenek, kirekesztettség és önmegtagadás nélkül. A többgenerációs munkanélküliséget, az iskolázatlanságot nem gyűlölni kell, hanem megelőzni.

Ilyen ember például Vidó Ildikó, a Burattino Iskola szakmai vezetője, aki ebben a videóban beszél:

A csepeli Burattino Iskola célja, hogy segítsen a nehéz sorsú gyerekeknek kinőni a hátrányaikat. 22 éve működik a suli, több gyermekotthont, egy általános iskolát és egy szakképző iskolát egyesít magában, és szakmailag mindenki elismeri őket. Mégsem kapnak elég pénzt az államtól a fennmaradásukra.

Eddig sem vetette fel a pénz az iskolát, mert az állami normatívák épp csak a minimumra voltak elegendőek. Most azonban, az oktatás-finanszírozás átszervezésével az eddigi források egy részétől is elestek, ami a teljes anyagi bizonytalanságba taszította az iskolát.

Ebben a videóban az igazgató, Mezei Kata beszél a finanszírozási helyzetről; de az is meglátszik benne, hogyan segít magán az iskola, ha az állam cserben hagyja: