Parragh László felsőoktatási reformjától a trafikbotrányig. Az O-izmus a rendszerváltást kívánja korrigálni így, számára is hasznosak olyan flex-szervezetek, mint a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt., a Nemzeti Földalap, az MMA, a Magyar Nemzeti Filmalap. Tisztázatlan kompetenciáik, mindennapi működésük és forráselosztásuk gyakorlata a felelősség és számonkérhetőség elrejtését szolgálja.

A lengyel, a magyar és kisebb részben az orosz rendszerváltást is jellemezte egy igen érdekes szervezeti újdonság. A minden lében - így a keleti rendszerváltások levében is - kanál nyugati társadalomtudomány a jelenséget flex organization-nek írta le. A flex organization egy olyan átmeneti szervezettípus, amely jogi státuszát tekintve lehet állami tulajdonú, lehet privát, lehet non-profit, profitorientált, vagy akár egy civil szervezet is. Feladatában és működésében azonban erős kapcsolódási pontokkal rendelkezik az állam felé és állami tulajdon, monopólium, vagy állami feladat fölött diszponál.

Ha számára az az előnyös, hogy a társadalom vagy más szereplők felé „állami” szereplőként mutatkozzon, amely az állam kényszer-apparátusát is használja, akkor ezt az orcáját mutatja. Ellenben ha érdekei azt kívánják, akkor tetszőlegesen mutathatja be magát privát vállalkozásként, amelynek nem kell a közjót szem előtt tartania, hanem például üzleti tervét, alapító levelét, mission statement-jét, a tulajdonosi érdekeket stb., amely így tehát a társadalom felé döntéseiért nem felelős.

Flex organization-ök egyrészt azért jöttek létre, hogy az állami vagyont gyorsabban, „hatékonyabban” lehessen eltüntetni (Magyarországon: ÁPV Zrt.). Lengyelországban (agencije) állami gazdaságok, szénbányák magánosítását olajozták. Oroszországban egyszer kormányszervként kötnek szerződést az IMF-el, majd elutasítják az elszámoltathatóságukat a társadalom felé, egy nyugati adományokból is gazdálkodó NGO a kormánnyal kötött szerződés útján irányítja az orosz nemzeti vagyon felszámolását.

Egyrészt a kommunista káderek a flex-szervezeteket is használva sikerrel váltották át társadalmi hálózatukat és lettek menedzserek – másrészt a flexek a nyugati policy behatolásának is príma eszközei voltak.

Ez a többarcú szervezettípus tehát akkor volt igazán virulens, amikor a tulajdonviszonyok radikális, közösségi ellenőrzés nélküli átrendezése zajlott. Mivel az orbánizmus a rendszerváltás tulajdon- és érdekviszonyait kívánja átrendezni, az ő számára is hasznos lehet például a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt., a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet, az MMA, a Magyar Nemzeti Filmalap mint köztestületek, kamarák, nonprofit Zrt-k, stb.

Persze jogi, szervezeti jellegük szerint olyan valamikről van szó, amelyek létezhetnek egy jogállamban. Tisztázatlan kompetenciáik, mindennapi működésük és forráselosztásuk gyakorlata azonban  - miközben kikerülik a hagyományos kormányzati intézményeket - a felelősség és számonkérhetőség elrejtését szolgálják.

Ez persze csak hasonlat: a fenti szervezetek már nem a rendszerváltás környezetében cselekszenek, nem külső tervet ültetnek át és nem is civil szervezetek, de közös jellegzetességük, hogy míg az állammal való kapcsolat előnyeit élvezik, autonómiájukra hivatkozva hatékonyabban rejtik el döntéseiket a társadalom elől, mintha az állam egy minisztere lenne a „chain of command” végén.

Az autoriter neoliberalizmus orbáni műfaja centralizál, sőt, a liberális sikolyok szerint „államosít”. Tegyük hozzá: ott, ahol érdeke ezt kívánja, de mint gyakorlatias hatalom-menedzsment szívesen ki is szervez ott, ahol ez neki megéri.

Janine Wedel a flex-szervezetek jellegzetességét három képességükkel írja le: (1) működési területük változékonysága; (2) az egyébként jelentős állami szereplőket is meg tudják kerülni; (3) „letagadhatóság”: a felelősséget el tudják hárítani.