Endlösung der Nyuggerfrage
Puzsér Róbert posztja
Válasz Farkas Attila Mártonnak
Nos, kedves FAM! Mindenképpen reagálnom kell a nyuggerkérdéssel kapcsolatos írásodra, mielőtt még gyanútlan és jóhiszemű tömegeket dezinformálnál vele. Bár személy szerint nem lettem megszólítva, mind a ketten tudjuk, hogy írásod során következetesen nekifeszülsz egy Puzsér-alakú árnyéknak, úgyhogy klaviatúrát ragadtam, hogy tisztába tegyem a dolgokat.
Kezdeném azzal, hogy nem azok hergelik egymás ellen a nyugdíjasokat meg az aktívakat, akik rámutatnak arra, hogy mennyire igazságtalan az ingyenes utazás akkor, amikor egy általános iskolás gyereknek már fizetnie kell a bérletért. Nem azok hergelik egymás ellen a generációkat, akik szóvá teszik, hogy miközben a kormányok erőn felül emelik a nyugdíjakat, szétrohad az oktatás, a kultúra és a közbiztonság. Nem azok uszítanak egymásnak társadalmi csoportokat, akik félmillió emigráló fiatalt látva azt találják mondani, hogy nem lehet több bőrt lehúzni az aktívakról.
A kormány az - és tök mindegy, hogy épp a Bajnai vagy az Orbán vezeti -, ami elsősorban érdekelt ebben a konfliktusban. A kormány az, ami szociális érzékenységet tettetve savat önt abba a sebbe, amit maga ejtett a társadalom testén. Ha a rendszerrel van bajod, akkor látnod kell, hogy az elnyomásnak, a korrupciónak és a gyengéken való átgázolásnak ma az a módszere, hogy a politikai osztály kilóra megveszi a nyugdíjasokat. És ha ez megtörtént, már jöhet bármi: államosítás, jogfosztás, cenzúra, szabadrablás - a kormány nem bukik meg. (Mind a ketten tudjuk, hogy Gyurcsány se az Őszödön kiszivárgott gazemberség vagy a demokratikus világban példa nélküli rendőrattak miatt mondott le, hanem azért, mert a tizenharmadik havi nyugdíj elvételét nem merte felvállalni.) Ha az extrém mértékű nyugdíjak folyósítása akadálytalanul zajlik, a kormány nem bukhat meg - ez a magyar posztszocializmus vastörvénye. A nyugdíjemelés szükségszerű módon tartja hatalmon a kormányt egy olyan országban, ahol hárommillió fegyelmezetten szavazó nyugdíjasra kevesebb, mint négymillió enervált és számtalan módon polarizált adófizető jut, a nyugdíjasok ugyanis döntően a két nagy nyugger-pártra, az MSZP-re és a Fideszre voksolnak. Nézd meg a Békemenetet vagy Mesterházy egyik roadshow-ját, ha látni akarod, hogy a két nagy párt mennyire generációs alapon politizál.
Nyugger. Ezt a kifejezést nem azokra vonatkozóan használom, akik ledolgoztak negyven évet. Van fogalmad, hogy mennyien vannak? A hárommilliónak a hatoda! Négyszázkilencvenezer ember. Nem azokra használom, akik vének és elesettek. Nem a reszkető kezű öregasszonyra, hanem a konditeremben gyúró negyvenes rendvédelmisre. Tudtad azt, hogy ötven alatti nyuggerből majd harminc százalékkal több van, mint nyolcvan fölöttiből? Tudtad azt, hogy amíg 1990-ben az átlagkereset hatvan százalékát fizették ki a frissen nyugdíjba vonulóknak, addig 2008-ra ez az adat százhárom százalékra ment föl? Eközben jól tudjuk, hogy a fizetés vagy a nyugdíj nem mond el mindent valakinek az anyagi helyzetéről: egy nyugdíjasnak jellemzően van valamennyi vagyona, a fiatalok jelentős részének jobb esetben semmije sincs, rosszabb esetben meg hitele van.
Azzal jössz, hogy az öreg támogatja a gyerekét, és arra megy el a nyugdíj. Ha ez így van, akkor rendben. De mi van azokkal, akiknek már nem élnek a szülei, mert valóban végigdolgoztak negyven évet egy olyan ocsmány munkahelyen, hogy a végén beledöglöttek a robotba. Ők nem tudják támogatni a gyerekeiket. Szerinted igazságos ez? Szerinted normális az, hogy Magyarországon két fizetésből nem lehet fenntartani egy családot, és erre az a rendszer válasza, hogy középkorú, dolgozó emberek kolduljanak pénzt a szüleiktől? És mi van azokkal a nyugdíjasokkal, akik nem vállaltak gyereket? Ők kit támogatnak? A Teleshopot? Ez szerinted rendben van?
Minden rendszerkritikának az kell, hogy legyen az alapja, hogy a működés igazságtalanságát és torz természetét felmutatja. A te rendszerkritikád ezzel szemben szimpla szociális demagógia. Nem akkor vagy szolidáris, ha egy gazdaságilag és demográfiailag tarthatatlan illúzió pártjára állsz, hanem akkor, ha azok mellé sorolsz be, akiket kizsákmányol és megnyomorít a minket körülvevő korrupt és hazug újkádárizmus. A munkában robotoló emberek ezek. A munkaidőben szaunázó és csajozó negyvenes élsportoló pedig nem ilyen. Ahogy azok sem, akik - legyenek akárhány évesek - eladják a szavazatukat és vele az ország jövőjét két pártra való sima modorú bűnözőnek.
A cikked mottójára, mely szerint "In memoriam Szélsőközép", még mindenképpen reagálnom kell. Temetsz egy rádióműsort, temeted sokak személyes hitvallását, akik úgy gondolják, hogy tabuk nélkül, konfrontatívan kell képviselni a normalitást ennek a beteg és hazug világrendnek a közegében. Ebben számomra leginkább az a szomorú, hogy bár pontosan tudod azt, hogy a nyugdíjasok korrumpálása kiüresíti a demokráciát, mégis kényszeresen kapaszkodsz burzsoá és proletár osztályharcának világmagyarázatába, és erőszakolod rá azt olyan problémákra is, mint például a nyuggerkérdés, aminek ahhoz egyáltalán nincs semmi köze. Ennek az oka pedig egyszerű: ez az az értelmezési rendszer, amit jól ismersz, és ezért ez az egyetlen paradigma, amin belül hajlandó vagy társadalmi kérdésekről gondolkodni. A Szélsőközép mint rádióműsor alighanem halott, mint nézetrendszer semmiképpen, mindaz azonban, amivel szemben létrejött, virulens, akár a pestis.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ugye elhiszi hogy a nyugdíj megállapítással nem ÉPESZŰ emberek foglalkoznak.?
A saját nyugdíjukat tervezik.
Talan meg csak annyit,hogy barmiben lefogadom,hogy a szocialista rendszerben ledolgozott 40 ev munkaviszony a felet sem eri annak a robotnak amit ma dolgozunk!
Nézzük újra a címet: "Végsőmegoldás a nyugger kérdésre". A "nyugger" szót "zsidó"-ra cserélve visszakapjuk az eredetit: "Endlösung der Judenfrage". Ennek az Endlösung-nak a kivitelezésére tett kisérlet során több mint fél milló magyar gyereket, anyát, apát, unokát, nagymamát és nagyapát gyilkoltak meg a magyar hatóságok tevékeny közremüködésével.
Ezért gondolom, hogy a cím izléstelen. De valójában nem is ezt gondolom, hanem azt, hogy ez a cím vagy a XX. század történelmével kapcsolatos értetlenségről és refelktálatlan butaságról tesz tanubizonyságot, vagy egy megdöbentő, elemetáris belső sötétségről árulkodik.
Ami alatta van pedig azért üres és semmitmondó mert a következő banális állásponttal egyenértékű: "Vannak akik szerintem jogosulatlanul veszik fel a nyugdijat, de természetesen nem barkinek is a nagymamájára gondolok!"
vagy miert nem keresel magadnak egy masik rendesebb orszagot?
lehetne feltenni cinikusabbnal cinikusabb kerdeseket kimutatva, hogy te milyen okos vagy es neked milyen jol megy a sorod mert ugyesben megoldasz mindent, de vannak akiknek ezt dobta ki a gep es minimalberert dolgoznak
ismertem egy 31 eves rendvedelmis nyuggert, a szorzok miatt a 25 ev szolgido nekik inkabb tizegynehany
Ez azért torzul rendesen azzal, hogy a 80at meg se élik a magyarok általában.
Ismét: a nagytőke összefog a lumpen réteggel a középosztály kifosztása érdekében, mindez a politikai osztály bábáskodása közepette. Mi ez, ha nem osztályharc?
Nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni?!
A Szocialista Magyarországért kitüntetést kapták:
Orbán Viktor elvtárs, Székesfehérvár Városi Pártbizottság másodtitkára, a város és Fejér megye szocialista fejlődése érdekében kifejtett elvszerű, több évtizedes munkájáért
Dr. Schmitt Pál elvtárs, a MOB elnöke, több évtizedes szocialista sportvezetői munkájáért és nemzetközi érdeklődést kiváltott tudományos munkásságáért
Kövér László elvtárs, az MSZMP Párttörténeti Intézet munkatársa, két évtizedes ideológiai kutatásaiért
Tarlós István elvtárs, tanácstag, a III. kerületi tanács városfejlesztési bizottságában kifejtett munkásságáért
Bakondy György elvtárs, az Országos Védelmi Bizottság párttitkára
A Munka Érdemrend arany fokozatát kapták:
Semjén Zsolt elvtárs, az Országos Egyházügyi Hivatal titkára
Demján Sándor elvtárs, a Gorsium ÁFÉSZ elnöke
Csányi Sándor elvtárs, az OTP V. kerületi fiókjának vezetőhelyettese
Áder János elvtárs, Csorna város pártbizottságának másodtitkára
A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapták:
Széles Gábor elvtárs, az Ikarus üzemi pártbizottságának tagja
Orbán Győző elvtárs, a Gánti Ércbányák nyugalmazott párttitkára
Pokorni Zoltán elvtárs, a Pedagógusok Szakszervezetének főtitkára
Pozsgay Imre elvtárs, a Hazafias Népfront elnöke
Rogán Antal elvtárs, a Sárvári Gimnázium KISZ-bizottságának titkára
A Munka Érdemrend bronz fokozatát kapták:
Hoffmann Rózsa elvtársnő, gimnáziumi tanár
Lázár János elvtárs, Hódmezővásárhely város tanácsának tagja
Kósa Lajos elvtárs, a Debreceni Városi Tanács előadója
Szíjjártó Péter elvtárs, Győr város tanácsa ifjúsági bizottságának tagja
Matolcsy György elvtárs, minisztériumi előadó
Vona Gábor elvtárs, az ELTE KISZ-alapszervezet titkára
Selmeczi Gabriella elvtársnő, a Budaörsi Szocialista Nőszervezet tagja
Deutsch Tamás, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar hallgatója
Már-már kezdem aggasztónak érezni, hogy a mondanivalóid tartalmi részével szinte mindig maradéktalanul egyet tudok érteni. Ez persze valószínűleg abból is fakad, hogy általában olyan témákban szólalsz meg, amelyek egy átlagos jóérzésű, és legalább minimálisan kritikus embernél biztosan kiverik a biztosítékot. A fenti cikkedből legfeljebb a megoldási javaslatot hiányolom, mert bár tudom, hogy a kritikusi álláspont nem feltétlenül jelenti azt, hogy a kritikus az "optimális" megoldási javaslattal is rendelkezik, mégis érdekelne, hogy te hogyan oldanád fel a nyugdíjrendszerünkben rejlő igazságtalanságokat. Mert egyébként sajnos az idő önmaga is meg fogja oldani ezt előbb-utóbb, hisz a demográfiai folyamatok, illetve az azzal összefüggésben lévő folyamatos nyugdíjkorhatár-emelés időzített bombaként ketyegnek a rendszerben.