Mi a frász volt ez a szocializmus?
2013.11.29. 07:00
Államkapitalizmus vagy kaszányaszocializmus? Nyomtalanul eltűnt? Vagy még mindig itt kísért?
Akárminek is nevezzük, történelmi távlatban szemlélve a szocialista projekt a kapitalizmus feltételeit teremti meg itt a félperiférián, és nem a szocializmust hozza létre.
Elszigetelődés és modernizáció
A létezett szocializmusok sokat tipródtak azon, hogy a forradalmuknak először egy polgári forradalmat is meg kell valósítaniuk. Úgy vélték, hogy mindenekelőtt a feudális termelési- és társadalmi szerkezetek fölszámolására, egy társadalmi modernizációra van szükség.
De miért van Kelet-Európában feudalizmus a huszadik század elején is? Éppenséggel nem azért, mert ez a térség el volt zárva a centrum modernizációjától. Hanem pontosan azért, mert a centrumban létrejövő kapitalizmus merevíti meg és alakítja itt ki a feudalizmust a XVII. századtól kezdve (második jobbágyság kora). És ez csak az első alkalom volt az elavult termelési rend kitelepítésének azon hosszú sorában, amely a kapitalizmus történetét jellemzi.
A szocializmus megszüntette a feudális rendet, és széles tömegek számára tette lehetővé a társadalmi fölemelkedést. Eközben széles tömegeket fosztott meg a termelő eszköz feletti rendelkezéstől, az önellátás lehetőségétől és kényszerítette a munkaerejét bérbe adni (azaz proletarizált, éppen úgy, mint a kapitalizmus hajnalán Angliában).
Mindezzel párhuzamosan a szocializmus politikailag - és egy rövid időre gazdaságilag is - elszigeteli a térséget a centrum országaitól, mert csak így nyílik lehetőség arra, hogy fölépítsen egy ipart. Ezt a centrummal való kereskedelmi kapcsolatok nem teszik lehetővé. Ez az importhelyettesítő iparosítás a centrumtól való függést próbálja meg enyhíteni. Ám azokban a későbbi esetekben, amikor ez már nyugati technológia (licenszek, gyártósorok) bevonását jelentette, a folyamat megint csak nem volt egyéb, mint az elavult technológia kitelepítése a perifériára. Ráadásul ez a szocialista országok számára erejükön fölül igényelte valuta megszerzését (eladósodás).
Visszailleszkedés
Mindenesetre amikorra a szocializmusok vége bekövetkezik, a korábbi feudális maradványok helyett már egy városias, iparosított, és zömmel munkabérből élő társadalom illeszkedik vissza a világ-kapitalizmus alá. Az állammonopolista irányítású proletarizáció és iparosítás nyitotta meg a teret arra, hogy aztán privatizálni lehessen magukat a monopóliumokat és a bérmunkást is. Az ekkor beérkező nyugati tőkebefektetés lesz a szocializmus évtizedei alatt létrehozott társadalmi és termelési viszonyok haszonélvezője: a szocializmus által létrehozott bérmunka neve ettől kezdve „olcsó és jól képzett munkaerő”.
A létezett szocializmus valójában befejezte azt a tőkés projektet, amit a centrum által irányított világrendszer a 19. század végén nem tudott: nevezetesen a félperiférián bemerevedett feudális viszonyokat számolta föl. Ez az egész globális tőkés rendszer túlélésének is a feltétele volt.
Ez persze azért is volt lehetséges, mert a kelet-európai szocialista kísérletek az elszigetelődés és a gazdasági felzárkózás programját a hetvenes évektől föl kellett adják. Ráadásul maguk a szocialista elitek rendezik vissza a térséget a tőkés világrendszer alá.
Vörös burzsoázia
A szocializmus széles tömegek számára ténylegesen először nyújtott politikai és gazdasági jogokat, miközben elméletben egy osztály nélküli társadalom kialakítását tűzte ki célul. Csakhogy a globális gazdasági környezet ugyanazokon a nyomáspontokon, mint másutt, itt is elkezd osztályokat kialakítani. Ez a folyamat a gazdasági nyitással mindig erősödik. A kvázi-osztályszerkezet a szocializmusban a politikai monopóliumokhoz való hozzáférésben, a politikai gépezet irányításában öltött leginkább testet. A privatizáció majd ezt a lappangó rétegződést teszi nyilvánvalóvá és fordítja a klasszikus félperifériás társadalmi szerkezetbe.
Ahogyan írtuk: "A politikai apparátus a 70-es évektől visszacsatolja az országot a nyugat világrendszerébe. Ezért cserébe, a rendszerváltást követően a termelési eszközök egy része fölött menedzsmenti és tulajdonosi jogokat gyakorolhat. De míg az elmúlt két évtizedben a helyi elit fő funkciója a világrendszerbe való becsatoltság biztosítása volt, a nemzetközi rend ezért biztosított számára előnyöket, és erre használta fel az államot, időközben érdekei megváltoznak, relatív súlya megnő, új szereplőkkel bővül ki és itt helyben újraformálódik egy „nemzeti burzsoáziává"."
Ez a sztori pontosan azért alakul így, ami világos volt a szocializmus első nagy trockista-sztálinista válaszútja elején is. Mert szocializmus nem lehetséges egy országban, de még egy fél földrészen sem, ha az kapcsolatot tart fenn a tőkés világrendszer centrumával.
Ahogyan korábban is írtuk: "Az államot tehát használni kell majd és ettől nem szabad előre irtózni…De még ez sem elegendő. A helyi harcnak azt is elő kell segítenie, hogy minél több országban kerekedjen fölül a nép…"
A bejegyzés trackback címe:
https://fenteslent.blog.hu/api/trackback/id/tr995653540
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
@maxval, a gondolkodni igyekvő birca:
Bármi is következik ebből, valahogy biztos el tudsz majd jutni a liberálisok gaztetteiig, az ateisták erkölcstelenségéig, vagy a meleglobbi ténykedéséig. Légy kreatív!
Bármi is következik ebből, valahogy biztos el tudsz majd jutni a liberálisok gaztetteiig, az ateisták erkölcstelenségéig, vagy a meleglobbi ténykedéséig. Légy kreatív!
@maxval, a gondolkodni igyekvő bircа:
Vén, szenilis fasz vagy, maradjunk ennyiben.
Vén, szenilis fasz vagy, maradjunk ennyiben.
Kedves Döry,
A cikk már rögtön az elején megbukott azzal, hogy a 20. század eleji viszonyok és a mondjuk 12. századi viszonyok közé a "feudalizmus" szó használatával egyenlőségjelet tenni, ráadásul egyre több történész kérdőjelezi meg, hogy a "feudalizmus" egyáltalán használható kategória-e BÁRMILYEN kor leírására? en.wikipedia.org/wiki/Feudalism#Feudalism_revisionism
Általában a "feudalizmus" kifejezés sűrű használata két dolognak lehet a jele: a felszínesebb balprogresszív világképben pusztán értékítélet, nem tényállítás: "csúnya gonosz egyenlőtlen elnyomó", az ennél egy fokkal igényesebb marxista történelemelméletben - szerintem itt erről van szó - pedig azért szükséges kategória, mert az egész marxista elmélet arra épül, hogy feudális rendszerek elleni polgári forradalmak hozzák létre a kapitalizmust. Ha a feudalizmust nem vesszük túl komolyan - márpedig nem kellene - akkor a marxista elmélet komoly bajban van.
Pedig tényleg nem kellene túl komolyan venni. Például a centrum országaiban nem közvetlenül következette a feudalizmusra a kapitalizmus, hanem volt közben egy kisvállalkozói időszak, amit Angliában Adam Smith dícsérően, Napóleon lekicsinlően a "boltosok nemzetének" nevezett. Hasonlóan pl. a marxista történetírás szeret elfelejtkezni az angol parasztság jobbágyság és bekerítés közötti, nem feudális, hanem egyre függetlenebb, saját földön farmerkedő, yeomanry időszakáról, mert nem illik bele az egész feudalizmus -> polgári forradalom -> kapitalizmus világképébe.
Úgyhogy az egészet a kályhától előről kéne kezdeni, a feudalizmusok emlegetése nélkül. Mivel ma sem az van.
A feudalizmus ugyanis távolról sem egyenlő a nagy anyagi különbségekkel vagy a munkavállalók kiszolgáltatottságával és korunk már problémáival.
A cikk már rögtön az elején megbukott azzal, hogy a 20. század eleji viszonyok és a mondjuk 12. századi viszonyok közé a "feudalizmus" szó használatával egyenlőségjelet tenni, ráadásul egyre több történész kérdőjelezi meg, hogy a "feudalizmus" egyáltalán használható kategória-e BÁRMILYEN kor leírására? en.wikipedia.org/wiki/Feudalism#Feudalism_revisionism
Általában a "feudalizmus" kifejezés sűrű használata két dolognak lehet a jele: a felszínesebb balprogresszív világképben pusztán értékítélet, nem tényállítás: "csúnya gonosz egyenlőtlen elnyomó", az ennél egy fokkal igényesebb marxista történelemelméletben - szerintem itt erről van szó - pedig azért szükséges kategória, mert az egész marxista elmélet arra épül, hogy feudális rendszerek elleni polgári forradalmak hozzák létre a kapitalizmust. Ha a feudalizmust nem vesszük túl komolyan - márpedig nem kellene - akkor a marxista elmélet komoly bajban van.
Pedig tényleg nem kellene túl komolyan venni. Például a centrum országaiban nem közvetlenül következette a feudalizmusra a kapitalizmus, hanem volt közben egy kisvállalkozói időszak, amit Angliában Adam Smith dícsérően, Napóleon lekicsinlően a "boltosok nemzetének" nevezett. Hasonlóan pl. a marxista történetírás szeret elfelejtkezni az angol parasztság jobbágyság és bekerítés közötti, nem feudális, hanem egyre függetlenebb, saját földön farmerkedő, yeomanry időszakáról, mert nem illik bele az egész feudalizmus -> polgári forradalom -> kapitalizmus világképébe.
Úgyhogy az egészet a kályhától előről kéne kezdeni, a feudalizmusok emlegetése nélkül. Mivel ma sem az van.
A feudalizmus ugyanis távolról sem egyenlő a nagy anyagi különbségekkel vagy a munkavállalók kiszolgáltatottságával és korunk már problémáival.
szovjet helyett ojrópai unió, szélsőséges szocializmus helyett szélsőséges imperializmus.
a sok barom elhitte, hogy ha belép az unióba, majd alanyi jogon a nevére iratnak egy bécsi cukrázdát, s még most sem lázad, amikor már nyilvánvaló, hogy a demokratikus értékrendjét, szuverenitását, alapvető emberi jogait, gazdaságát vették el az egységbe forrt szabad köztársaságok.
magyarország megérdemli a sorsát: hogy elolvadjon, s a helyén egy totalitáriánus gyár-állam épüljön, ahol cigányok és arab és néger bevándorlók élnek és dolgoznak tized annyiért az európai unió vadkapitalista gyártóüzemeiben.
megérdemli, mert erre szavazott minden alkalommal, amikor lehetősége nyílt rá - még a tiszta, nyílt választásokon is, ahol minden erő képviseltethette magát. én nem erre szavaztam, és nem is értek ezzel egyet, de a magyar demokratikus akaratot nem vitathatom el. lassan eljön az ideje, hogy szedem a sátorfámat, s vár a fehér és keresztény oroszország.
a sok barom elhitte, hogy ha belép az unióba, majd alanyi jogon a nevére iratnak egy bécsi cukrázdát, s még most sem lázad, amikor már nyilvánvaló, hogy a demokratikus értékrendjét, szuverenitását, alapvető emberi jogait, gazdaságát vették el az egységbe forrt szabad köztársaságok.
magyarország megérdemli a sorsát: hogy elolvadjon, s a helyén egy totalitáriánus gyár-állam épüljön, ahol cigányok és arab és néger bevándorlók élnek és dolgoznak tized annyiért az európai unió vadkapitalista gyártóüzemeiben.
megérdemli, mert erre szavazott minden alkalommal, amikor lehetősége nyílt rá - még a tiszta, nyílt választásokon is, ahol minden erő képviseltethette magát. én nem erre szavaztam, és nem is értek ezzel egyet, de a magyar demokratikus akaratot nem vitathatom el. lassan eljön az ideje, hogy szedem a sátorfámat, s vár a fehér és keresztény oroszország.
Az importhelyettesítő iparosítás nem az ún. létező szocializmus találmánya. Ezt már az I. világháború után széleskörűen alkalmazták, mikor a régi állami-gazdasági keretek széthullottak és új államok jöttek létre.
Magyar példa:
1918 előtt Magyarországon alig volt textilipar, e fajta szükségleteinket a lajtán túli területekről elégítettük ki. Nálunk így nem a textil,- hanem az élelmiszeripar lett a kapitalizmus alapágazata. 1920-1930 közötti évtizedben a textilipar volumene megháromszorozódott, harmadannyi területen, 60%-al kisebb népességgel.
Ezzel szemben Csehszlovákia gabonából önellátóvá vált, noha 1918 előtt a cseh-morva területek Magyarországról fedeztek gabonaszükségletük zömét. (Csehszlovákia részévé vált Felvidéken nem volt jelentős gabonatermesztés, mivel a Csallóköz kivételével hegyvidéki terület, ahol az állattenyésztés dominált.)
Ennek oka: a térség országai igyekeztek gazdaságukat függetleníteni. Ez nemcsak magyar-cseh relációban volt érvényes.
Amint az is érdekes lehet, hogy a szocializmusban végrehajtott iparosítási program nem saját találmány, még csak nem is szovjet minta másolása, hanem az 1938-ban elfogadott győri program végrehajtása. Lásd Dunaújvárosi acélmű megépítését, ezt eredetileg Mohácson tervezték megépíteni, csak az akkori jugó-magyar viszony miatt építették meg északabbra. Másik példa bős-nagymarosi vizierőmű, mely a rendszerváltáskori zöld propagandával ellentétben nem "a szocializmus környezetpusztítás emlékműve", hanem egy - Mosonyi Emil által készített- 1943-as terv leporolása és az akkori követelményekhez történő passzintása.
Magyar példa:
1918 előtt Magyarországon alig volt textilipar, e fajta szükségleteinket a lajtán túli területekről elégítettük ki. Nálunk így nem a textil,- hanem az élelmiszeripar lett a kapitalizmus alapágazata. 1920-1930 közötti évtizedben a textilipar volumene megháromszorozódott, harmadannyi területen, 60%-al kisebb népességgel.
Ezzel szemben Csehszlovákia gabonából önellátóvá vált, noha 1918 előtt a cseh-morva területek Magyarországról fedeztek gabonaszükségletük zömét. (Csehszlovákia részévé vált Felvidéken nem volt jelentős gabonatermesztés, mivel a Csallóköz kivételével hegyvidéki terület, ahol az állattenyésztés dominált.)
Ennek oka: a térség országai igyekeztek gazdaságukat függetleníteni. Ez nemcsak magyar-cseh relációban volt érvényes.
Amint az is érdekes lehet, hogy a szocializmusban végrehajtott iparosítási program nem saját találmány, még csak nem is szovjet minta másolása, hanem az 1938-ban elfogadott győri program végrehajtása. Lásd Dunaújvárosi acélmű megépítését, ezt eredetileg Mohácson tervezték megépíteni, csak az akkori jugó-magyar viszony miatt építették meg északabbra. Másik példa bős-nagymarosi vizierőmű, mely a rendszerváltáskori zöld propagandával ellentétben nem "a szocializmus környezetpusztítás emlékműve", hanem egy - Mosonyi Emil által készített- 1943-as terv leporolása és az akkori követelményekhez történő passzintása.
"Az ekkor beérkező nyugati tőkebefektetés lesz a szocializmus évtizedei alatt létrehozott társadalmi és termelési viszonyok haszonélvezője"
Veletlenul sem. A "szocializmus évtizedei alatt létrehozott társadalmi és termelési viszonyok" a szocializmuson kivul teljesen hasznalhatatlanok (igazabol a szocializmuson belul is, csak annak a rendszernek leteleme a valos teljesitmeny elfedese). Nem veletlenul nem tudsz mondani egyetlen egy ex-szocialista, azota is sikerrel mukodo vallalatot sem.
Az a bizonyos "jol kepzett" munkaero is max. termeszettudomanyos elmeleti temaban (volt) jol kepzett, de ez onmagaban baromi keves.
"Mert szocializmus nem lehetséges egy országban, de még egy fél földrészen sem, ha az kapcsolatot tart fenn a tőkés világrendszer centrumával."
Nem, kapcsolattartastol fuggetlenul, onmagaban nem lehetseges.
Veletlenul sem. A "szocializmus évtizedei alatt létrehozott társadalmi és termelési viszonyok" a szocializmuson kivul teljesen hasznalhatatlanok (igazabol a szocializmuson belul is, csak annak a rendszernek leteleme a valos teljesitmeny elfedese). Nem veletlenul nem tudsz mondani egyetlen egy ex-szocialista, azota is sikerrel mukodo vallalatot sem.
Az a bizonyos "jol kepzett" munkaero is max. termeszettudomanyos elmeleti temaban (volt) jol kepzett, de ez onmagaban baromi keves.
"Mert szocializmus nem lehetséges egy országban, de még egy fél földrészen sem, ha az kapcsolatot tart fenn a tőkés világrendszer centrumával."
Nem, kapcsolattartastol fuggetlenul, onmagaban nem lehetseges.
Nem volt itt szocializmus sehol se. Egy ideológia volt amivel kordában tartották a tömegeket, hogy húzzák az igát és biztosítsák pár "kiválasztott" átlagon felüli életszínvonalát. Kérdem én, a rendszerlopás óta mi változott ebben? Az, hogy más élősködik a magyar állampolgárokon...
@Gerilgfx: Ostoba! Ki szavazott erre? Melyi párt kampányolt azzal, hogy EZ lesz? He?
@maxval, a gondolkodni igyekvő birca: Az, hogyva penznek nincs szaga!!!
a 20- elején? elírás:
ma, a 21-ben is az van
patriarkális társadalom, nök otthon, nem kapnak munkahelyet gyerekkel stb
ma, a 21-ben is az van
patriarkális társadalom, nök otthon, nem kapnak munkahelyet gyerekkel stb
1013 év feudalizmus + fideSS = álamcsőd + belháború
köszönnyük a kisztitkárok/ügynökök nek hogy szétQrták az orszáégot !
ebben kiemelkedő szerepet hasított ki a fidesmafia élén az oroszverő vityával...
köszönnyük kommancsok és dakoták!
mind rohat rézbőrű benzűlött..
köszönnyük a kisztitkárok/ügynökök nek hogy szétQrták az orszáégot !
ebben kiemelkedő szerepet hasított ki a fidesmafia élén az oroszverő vityával...
köszönnyük kommancsok és dakoták!
mind rohat rézbőrű benzűlött..
@Shenpen:
Kapitalizmus mindig is letezett ott, ahol piacgazdasag volt es nem onellatas (pl. okori Athen, Roma, Bizanc stb.). A polgari tarsadalom nem =kapitalizmus, hanem jog es allamrendszer (vagyis nem gazdasagi). pl. a Romai Koztarsasag kezdettol fogva polgari tarsadalom, de meg akkor nem piacgazdasag dominansan). Vagy kb. az 1400-1500-as evektol van kapitalizmus nyugaton, de feudall
Kapitalizmus mindig is letezett ott, ahol piacgazdasag volt es nem onellatas (pl. okori Athen, Roma, Bizanc stb.). A polgari tarsadalom nem =kapitalizmus, hanem jog es allamrendszer (vagyis nem gazdasagi). pl. a Romai Koztarsasag kezdettol fogva polgari tarsadalom, de meg akkor nem piacgazdasag dominansan). Vagy kb. az 1400-1500-as evektol van kapitalizmus nyugaton, de feudall
Nem szeretek magamtól idézni, de valahol azt írtam;
"...amilyen a társadalom, olyan a politikai vezérkar is....."
"...amilyen a társadalom, olyan a politikai vezérkar is....."
@kovi1970: Az akkori és mostani elit életszínvonal nem összehasonlítható. Bármilyen hihetetlen is egy "maszek" sokkal nagyobb jövedelemmel rendelkezett, mint bármelyik az elithez tartozó párttitkár.Árnyalatnyi különbség, hogy mindenkinek nem csak joga, de lehetősége is volt arra, hogy "maszekká" váljon.
@camilló: akkor is utáltuk a gmk-sokat. Miért fusiznak azok délután, hétvégén, amikor a rendes ember már rég a kocsmába ' van ! Sajnos a népet nem lehet leváltani. A munkáshatalom beégett a nemzet DNS-ébe, Mer'. rezsicsökkentés....
@Brúsz Pringstein: ja! A rohadékok. Felélték a munkásvagyont, utána méregdrágán kötőgépeket meg műanyagfröccs üzemet csináltak. Aztán szívrohamban meghaltak. Meg is érdemelték. A magyar nemzet uralkodásra termett, nem munkára! Ezt kéne az alkotmányban rögzíteni. Meg a rezsicsökkentést...,
@soproni1: Lófaszt. 4kor kicsengettek a traktorgyárban utána ugyanazokkal a gépekkel/szerszámokkal ment tovább a magánpraxis. TSZekben ugyanez.
Az vót a jó kapitalizmus!
Az vót a jó kapitalizmus!
Ha érdekel valakit (mer engem nem, én megyek) Járjon utána az amerikai alkotmány négány sorának, hogy rájöjjön mire való az állam. Nem arra, hogy Orbán oda tartsa a seggit, hogy nyaljátok.
@kvasztics47: Rohanunk leszavazni a maszopra.
Szeretnénk ha a maszop bővebben kielemezné nekünk az amerikai alkotmányt.
LoL
Szeretnénk ha a maszop bővebben kielemezné nekünk az amerikai alkotmányt.
LoL
@kovi1970: Sötétség délben. Nehéz lenne olyannak magyarázni akinek fogalma sincs az elmúlt 60.70 év történelméről. Hogy Magyarország kinek a fenhatósága alatt állt 50 évig oszt miért? Azt se tudja, hogy abban a helyzetben Kádár (magyarország) jobban teljesített. Oszt a nép jól élt. A többi meg csak szarozás.
Orbán egy idióta barom. Elmegyógyintézetben a helye, természetesen nem egy jól felszerelt, kapitalista DÖblingben, hanem az általa bezáratott Lipót mezőn. Ha már nemzeti, meg ha már magyar, ugye. Lófaszt a seggébe kiemelt ellátás. A miniszter szó szolgát jelent latinul. Illendő lenne, ha tartaná magát ehhez, hamár együtt érzésről, meg szolidaritásról papol. Nehogy már a rothadó imperialista nyugatot gazdagítsuk bomlott elméjű, tévedésből felhatalmazott miniszterelnökünk gyógyítása - kordában tartása - költségeivel. Éljen a magyar állami egészségügy, abban gyógyuljon átlagos szolgáltatási szinten a nemzeti miniszterelnök, aki a nép barátjának mutatja magát. Különben hiteltelen, hazug, ha magának extra ellátást fizettet, nem de? De. De inkább kapja be a gázcsövet - az olcsóbb. Mindenkinek olcsóbb. Ugye, nem károsítaná meg az adófizetőket becses, sokat ígérő, ám annál kevesebbet teljesítő miniszterelnökünk? Ne okozzon csalódást, nem volna szép:)
„…miért van Kelet-Európában feudalizmus a huszadik század elején is? Éppenséggel nem azért, mert ez a térség el volt zárva a centrum modernizációjától. Hanem pontosan azért, mert a centrumban létrejövő kapitalizmus merevíti meg és alakítja itt ki a feudalizmust a XVII. századtól kezdve (második jobbágyság kora).”
A XVII. és a XVIII. században minden európai hatalom (királyság) egyértelműen colbertisra-merkantilista gazdaságpolitikát folytatott, amelynek alapja éppen az, hogy minden eszközzel igyekeztek elhatárolni a saját gazdaságukat más hatalmakéitól. Ezzel – és: saját ipar megteremtésével – igyekeztek költségvetési aktívumra szert tenni. (Volt ország, amelynek ez tartósan is sikerült: Poroszország. Éppen azért, mert ez az ország alkalmazta a legésszerűbben és a legkövetkezetesebben ezt a gazdasági modellt – olyannyira, hogy pl. Nagy Frigyes még a kávébehozatalt is megtiltotta, helyette a hazai sör fogyasztását írva elő.)
Ezek után tisztelettel kérdezem a posztert, hogy a „kapitalista centrum” – azaz abban az időszakban Anglia – ugyan miképpen érte el Poroszország, Ausztria, vagy éppen Oroszország esetében „a feudalizmus megmerevítését”?
A „második jobbágyság” egy tipikus, a marxista történelemtudomány által létrehozott és használt fogalom volt. Összemosott nagyon eltérő társadalomszerkezeti modelleket, folyamatokat és gazdasági kultúrákat, amelyek mind-mind a saját belső hagyományaik és lehetőségeik szerint működtek. Valójában az, amit a marxista történelemtudomány „a jobbágyi terhek megnövekedéseként” írt le, nagyon másért és másként történt – már ahol egyáltalán megtörtént. Ahol – más, jobb megoldás híján – ezt a módszert vetette be az arisztokrácia (Oroszország, Ausztria), ott ez éppen azért történt, mert ezen országok korábbi, saját társadalom- és gazdaságtörténete nem hoz(hat)ott létre „saját” polgárságot-kapitalizmust, így ezek nem is növelhették az adott korszakban ezen államok anyagi erőforrásait.
A hatalmi státushoz viszonyt a harmincéves háború utáni korszakban immár elengedhetetlenek voltak a(z egyre inkább sorozáson alapuló) tömeghadsereget, amelyek a korábbi korszakokhoz képest nagyságrenddel nagyobb terhet jelentettek az államok költségvetésének. (És akkor az újabb típusú fegyverzetről, amelyet ráadásul a régihez képest sokkal több katona számára kellett biztosítani, még nem is eset szó.) Volt olyan hatalom, amely éppenséggel nem a jobbágyok kizsákmányolásának növelését választotta módszerül a megnövekedett anyagi terhek fedezésére, hanem a „központi szervezésű iparfejlesztést” – ez Poroszország volt. Csak egyetlen, rövid időszakra nőttek itt az adóterhek (és nem csak a parasztságé): ez a hétéves háború második fele volt, amikor a porosz állam végveszélyben volt a többszörös túlerővel szemben. Ezzel ellentétben Ausztria és különösen Oroszország – leginkább saját államvezetési hagyományai okán – valóban mindenek előtt a jobbágyságra terhelték az „új idők” többletköltségeit. De ennek semmi köze sem volt a „világkapitalista centrumhoz”. Komoly „tömegkereskedelem” a fejlett, kapitalista-polgári társadalmak (mindenek előtt Anglia) és a „periféria” között csak a XVIII. század legvégén alakult ki, legalábbis olyan volumenben, amelynek bármiféle társadalomalakító hatása lehetett volna – de addigra a porosz, az osztrák és az orosz állam már évtizedek óta haladt a maga útjain.
A XVII. és a XVIII. században minden európai hatalom (királyság) egyértelműen colbertisra-merkantilista gazdaságpolitikát folytatott, amelynek alapja éppen az, hogy minden eszközzel igyekeztek elhatárolni a saját gazdaságukat más hatalmakéitól. Ezzel – és: saját ipar megteremtésével – igyekeztek költségvetési aktívumra szert tenni. (Volt ország, amelynek ez tartósan is sikerült: Poroszország. Éppen azért, mert ez az ország alkalmazta a legésszerűbben és a legkövetkezetesebben ezt a gazdasági modellt – olyannyira, hogy pl. Nagy Frigyes még a kávébehozatalt is megtiltotta, helyette a hazai sör fogyasztását írva elő.)
Ezek után tisztelettel kérdezem a posztert, hogy a „kapitalista centrum” – azaz abban az időszakban Anglia – ugyan miképpen érte el Poroszország, Ausztria, vagy éppen Oroszország esetében „a feudalizmus megmerevítését”?
A „második jobbágyság” egy tipikus, a marxista történelemtudomány által létrehozott és használt fogalom volt. Összemosott nagyon eltérő társadalomszerkezeti modelleket, folyamatokat és gazdasági kultúrákat, amelyek mind-mind a saját belső hagyományaik és lehetőségeik szerint működtek. Valójában az, amit a marxista történelemtudomány „a jobbágyi terhek megnövekedéseként” írt le, nagyon másért és másként történt – már ahol egyáltalán megtörtént. Ahol – más, jobb megoldás híján – ezt a módszert vetette be az arisztokrácia (Oroszország, Ausztria), ott ez éppen azért történt, mert ezen országok korábbi, saját társadalom- és gazdaságtörténete nem hoz(hat)ott létre „saját” polgárságot-kapitalizmust, így ezek nem is növelhették az adott korszakban ezen államok anyagi erőforrásait.
A hatalmi státushoz viszonyt a harmincéves háború utáni korszakban immár elengedhetetlenek voltak a(z egyre inkább sorozáson alapuló) tömeghadsereget, amelyek a korábbi korszakokhoz képest nagyságrenddel nagyobb terhet jelentettek az államok költségvetésének. (És akkor az újabb típusú fegyverzetről, amelyet ráadásul a régihez képest sokkal több katona számára kellett biztosítani, még nem is eset szó.) Volt olyan hatalom, amely éppenséggel nem a jobbágyok kizsákmányolásának növelését választotta módszerül a megnövekedett anyagi terhek fedezésére, hanem a „központi szervezésű iparfejlesztést” – ez Poroszország volt. Csak egyetlen, rövid időszakra nőttek itt az adóterhek (és nem csak a parasztságé): ez a hétéves háború második fele volt, amikor a porosz állam végveszélyben volt a többszörös túlerővel szemben. Ezzel ellentétben Ausztria és különösen Oroszország – leginkább saját államvezetési hagyományai okán – valóban mindenek előtt a jobbágyságra terhelték az „új idők” többletköltségeit. De ennek semmi köze sem volt a „világkapitalista centrumhoz”. Komoly „tömegkereskedelem” a fejlett, kapitalista-polgári társadalmak (mindenek előtt Anglia) és a „periféria” között csak a XVIII. század legvégén alakult ki, legalábbis olyan volumenben, amelynek bármiféle társadalomalakító hatása lehetett volna – de addigra a porosz, az osztrák és az orosz állam már évtizedek óta haladt a maga útjain.
@Bicepsz Elek: a kapitalizmus nem egy objektív természeti jelenség, amit az ember felfedez, hanem egy elvont, absztrakt, definiálható és definiálandó kategória, mint az igazságosság vagy a bűn.
Nem lehet objektív tényként megmondani, hogy mi a kapitalizmus, hanem egyes gazdasági elméleteknek: marxista, libetárius, disztributista stb. megvan a maguk kapitalizmus-definícója.
Nekem az a véleményem róla, hogy hagyni kéne ezt a kifejezést a túróba végre. Ha 150 éve folyik róla a vita megoldás nélkül, akkor valószínűleg máshogy kellene a világ dolgait kategorizálni.
Én disztributista vagyok. Számomra az ideális rendszer az, ha van egy városban 300 taxi akkor mindnek az a tulajdonosa, aki vezeti, és ha így van, akkor megengedhető a viszonylag korlátlan piaci verseny minimális szabályozással és adókkal. Ez kapitalizmus is, nem is. Magántulajdonon és piacon alapul, de nem bérmunkán.
A világban a kapitalizmus gyakran olyan eredményekre vezet, hogy egy embernek van 100 taxija és 100 másik vezeti. Ez nem ideális. Ez a bérmunka-rendszer. Ilyenkor jönnek a szocialista mozgalmak, államosítás vagy szabályozás, adózás, újraelosztás, vagy bármi egyéb. Ezek próbálnak egyfajta egyensúlyt helyreállítani, de mivel rosszul kezdenek hozzá: nem a _TERMÉSZETES_ rend, a munkás közvetlen magántulajdona (boltos, parasztgazda...) fele hatnak, hanem minden más fele: kollektív tulajdon, nincs tulajdon, állami tulajdon, vagy megmarad az 1 ember birtokol 100 taxit, de adóztatás, újraelosztás, szabályozás, nem a termelőeszközök, hanen a fogyasztás, a jövedelem szétterítése (szocdemek) stb. fele hatnak még a nagytőkés kapitalizmusnál is természetellenesebb eredményre jutnak.
A magántulajdon - a munkás magántulajdona, a boltosé, a farmergazdáé, a cipészé, a magántaxisé - a disztributista számára a gazdaság _TERMÉSZETES_ állapota, mert egyformán kezel termelő tulajdont és nem termelő tulajdont - ahogy természetes, hogy a gatya, amit viselek, az enyém, mert a ki a túró másé legyen? Úgy természetes az is, hogy az eszköz, amivel dolgozom, az enyém, mert ki a túró másé legyen?
A nagytőkés kapitalizmus tehát nem a magántulajdon természetes formája, hanem annak betegsége.
De az a nagytőkés kapitalizmust gyógyítani vélő szocializmus, szociális demokrácia csak tovább fokozza a bajt, mert még több elválasztást visz a rendszerbe. A nagytőkés kapitalizmus "csak" a munkát és a tulajdont választja el, a szocdemség még ráadásul a tulajdont és a döntést is. Az elvont marxizmus meg simán debil, eltörölné a tulajdont.
Nem lehet objektív tényként megmondani, hogy mi a kapitalizmus, hanem egyes gazdasági elméleteknek: marxista, libetárius, disztributista stb. megvan a maguk kapitalizmus-definícója.
Nekem az a véleményem róla, hogy hagyni kéne ezt a kifejezést a túróba végre. Ha 150 éve folyik róla a vita megoldás nélkül, akkor valószínűleg máshogy kellene a világ dolgait kategorizálni.
Én disztributista vagyok. Számomra az ideális rendszer az, ha van egy városban 300 taxi akkor mindnek az a tulajdonosa, aki vezeti, és ha így van, akkor megengedhető a viszonylag korlátlan piaci verseny minimális szabályozással és adókkal. Ez kapitalizmus is, nem is. Magántulajdonon és piacon alapul, de nem bérmunkán.
A világban a kapitalizmus gyakran olyan eredményekre vezet, hogy egy embernek van 100 taxija és 100 másik vezeti. Ez nem ideális. Ez a bérmunka-rendszer. Ilyenkor jönnek a szocialista mozgalmak, államosítás vagy szabályozás, adózás, újraelosztás, vagy bármi egyéb. Ezek próbálnak egyfajta egyensúlyt helyreállítani, de mivel rosszul kezdenek hozzá: nem a _TERMÉSZETES_ rend, a munkás közvetlen magántulajdona (boltos, parasztgazda...) fele hatnak, hanem minden más fele: kollektív tulajdon, nincs tulajdon, állami tulajdon, vagy megmarad az 1 ember birtokol 100 taxit, de adóztatás, újraelosztás, szabályozás, nem a termelőeszközök, hanen a fogyasztás, a jövedelem szétterítése (szocdemek) stb. fele hatnak még a nagytőkés kapitalizmusnál is természetellenesebb eredményre jutnak.
A magántulajdon - a munkás magántulajdona, a boltosé, a farmergazdáé, a cipészé, a magántaxisé - a disztributista számára a gazdaság _TERMÉSZETES_ állapota, mert egyformán kezel termelő tulajdont és nem termelő tulajdont - ahogy természetes, hogy a gatya, amit viselek, az enyém, mert a ki a túró másé legyen? Úgy természetes az is, hogy az eszköz, amivel dolgozom, az enyém, mert ki a túró másé legyen?
A nagytőkés kapitalizmus tehát nem a magántulajdon természetes formája, hanem annak betegsége.
De az a nagytőkés kapitalizmust gyógyítani vélő szocializmus, szociális demokrácia csak tovább fokozza a bajt, mert még több elválasztást visz a rendszerbe. A nagytőkés kapitalizmus "csak" a munkát és a tulajdont választja el, a szocdemség még ráadásul a tulajdont és a döntést is. Az elvont marxizmus meg simán debil, eltörölné a tulajdont.
@piefke: ez nagyon jó hozzászólás, gratulálok. Ha van kedve, megkommentálhatná az enyémeket - a két hosszút ez idáig - biztosan lenne hozzátennivalója.
@Shenpen: Amirol te beszelsz azt "cehes iparnak" hivjak. Vagy a spartai foldtulajdonhoz(kb. 15-20000 allando telek) hasonlit.
@Shenpen: Egyebkent meg egy nagy ceg meg mondig jobb munkahely, mint egy Papa-mama bt
@Shenpen: Ahol tulajdon van, ott bérmunka van. (Ezt mondjuk a földdel egyszerűbb megérteni, mint taxikkal. Ha a földet önellátásra használod, akkor a család lesz a gazdasági termelés egysége; a család pedig gyarapodik, fogy, korosodik stb., amihez a föld mérete nem tud rugalmasan alkalmazkodni, ezért két út van: Kelet-Európai konzervált, de nagyon biztonságos nyomorgás, vagy az általad is pedzegetett yeomanry – érdemes MacFarlane-t olvasni erről!) Na most ahol bérmunka van, ott a bérmunkás jellemzően a valamilyen saját tulajdon későbbi megszerzése reményében bérmunkálkodik – rossz esetben erre nincs esélye.
A taxis példa jó, nem tudom, mennyire ismered a NY-i taxirendszert?
A taxis példa jó, nem tudom, mennyire ismered a NY-i taxirendszert?
A közép-kelet európai második jobbágyság a 17.századnál korábbi jelenség, nálunk az azt megelőző,16.század elejétől megjelenik. Werbőczy munkássága az ékes bizonyíték erre.
Tehát szerintem nem is enyhe túlzás ezt valamiképpen a nyugati "centrum" nyakába varrni,mint társadalmi állapotot,amelyet valamiképpen ránk csak kényszerítettek; a 16.század elejének "nyugatját" pedig nem lenne okos dolog "a kapitalista" nyugatként leírni.
Az persze igaz,hogy az itteni társadalmak (persze nem a nyugat,hanem) a török porta,és azt követően az itt teljesen gyökértelen Habsburg kísérlet miatt elakadnak a polgárosodás útján,amely állapot szomorú módon egészen a 19.század közepéig tart.
(Vagy ha akad polgárosodás,akkor az olyan etnikai /kisebbségi/ jellegzetességekkel bír,amely pont a /többségi/ társadalmak elakadásának a jele.)
A marxista-leninista proletárdiktatúra nagy társadalmi-gazdasági kísérlete telibe találja tehát a polgárosodásban elakadt itteni társadalmakat,s a hatalom általános jellemzőit tekintve ez a kísérlet nagyon is megfelel ennek az elakadásnak.
S hogy ez az elakadás mekkora,azt nehéz megállapítani, mert a proletárdiktatúra (használjuk nyugodtan ezt a szocializmus helyett) elbukása óta mindössze negyed évszázad telt el, annak létezhetőségében viszont évszázados reflexek működtek közre.
Annyit megállapíthatunk mindenesetre,hogy a NER elég világosan jelzi,hogy ez a majd negyedszázad mintha nyomtalan maradt volna a magyar társadalom fejlődésben, mert ezt a hatalmi konstrukciót ugyancsak az elakadt itteni társadalom fejlődés alapozza meg.
Tehát szerintem nem is enyhe túlzás ezt valamiképpen a nyugati "centrum" nyakába varrni,mint társadalmi állapotot,amelyet valamiképpen ránk csak kényszerítettek; a 16.század elejének "nyugatját" pedig nem lenne okos dolog "a kapitalista" nyugatként leírni.
Az persze igaz,hogy az itteni társadalmak (persze nem a nyugat,hanem) a török porta,és azt követően az itt teljesen gyökértelen Habsburg kísérlet miatt elakadnak a polgárosodás útján,amely állapot szomorú módon egészen a 19.század közepéig tart.
(Vagy ha akad polgárosodás,akkor az olyan etnikai /kisebbségi/ jellegzetességekkel bír,amely pont a /többségi/ társadalmak elakadásának a jele.)
A marxista-leninista proletárdiktatúra nagy társadalmi-gazdasági kísérlete telibe találja tehát a polgárosodásban elakadt itteni társadalmakat,s a hatalom általános jellemzőit tekintve ez a kísérlet nagyon is megfelel ennek az elakadásnak.
S hogy ez az elakadás mekkora,azt nehéz megállapítani, mert a proletárdiktatúra (használjuk nyugodtan ezt a szocializmus helyett) elbukása óta mindössze negyed évszázad telt el, annak létezhetőségében viszont évszázados reflexek működtek közre.
Annyit megállapíthatunk mindenesetre,hogy a NER elég világosan jelzi,hogy ez a majd negyedszázad mintha nyomtalan maradt volna a magyar társadalom fejlődésben, mert ezt a hatalmi konstrukciót ugyancsak az elakadt itteni társadalom fejlődés alapozza meg.
@piefke: A XIX. században mindhárom jelentős közép-európai állam nekivág egy felülről vezérelt ipari forradalomnak, kapitalizációnak, amelyet teljes egészében említés nélkül hagysz – nem egészen különutasak, egyformán állami tőkével, de liberalizáló gazdaság- és társadalompolitikát folytatva igyekeznek ipart, vasutat, kereskedelmet és piaci árutermelést kialakítani, inkább több, mint kevesebb sikerrel.
Valójában nem az a lényeg, amit a poszt feltesz kérdésként hogy feudalizmus van-e a XX. század elején (ezt azért nehéz volna állítani a Monarchiára vagy a Német Császárságra), hanem hogy autarkiában létező, stagnáló zárt társadalom van-e, avagy sem.
Valójában nem az a lényeg, amit a poszt feltesz kérdésként hogy feudalizmus van-e a XX. század elején (ezt azért nehéz volna állítani a Monarchiára vagy a Német Császárságra), hanem hogy autarkiában létező, stagnáló zárt társadalom van-e, avagy sem.
@Counter:
Valóban - ám a poszt a XVII-XVIII. századdal foglalkozott.
Egyébként radikális eltérés van Németország, Ausztria és Oroszország kapitalizálódása között. Németországé ui. jelentős részben éppenhogy belős társadalmi és gazdasági hagyományrendszeréből indult ki.
Érdemes pl. a legkevésbé iparosult német területet, azaz Poroszországot megvizsgálni - és azt látjuk, hogy ott (az adottságok okán) éppen a mezőgazdaságot "iparosították", és pedig nem jobbágyi nyers erővel. Ajánlom ebből a szempontból a figyelmedbe Sebastian Haffner Poroszorszég egy porosz szemével c. könyvét, amely leírja, miként és miért szervezték "ősidők óta" Poroszországot és annak gazdaságát "végrtelenül racionálisan".
Valóban - ám a poszt a XVII-XVIII. századdal foglalkozott.
Egyébként radikális eltérés van Németország, Ausztria és Oroszország kapitalizálódása között. Németországé ui. jelentős részben éppenhogy belős társadalmi és gazdasági hagyományrendszeréből indult ki.
Érdemes pl. a legkevésbé iparosult német területet, azaz Poroszországot megvizsgálni - és azt látjuk, hogy ott (az adottságok okán) éppen a mezőgazdaságot "iparosították", és pedig nem jobbágyi nyers erővel. Ajánlom ebből a szempontból a figyelmedbe Sebastian Haffner Poroszorszég egy porosz szemével c. könyvét, amely leírja, miként és miért szervezték "ősidők óta" Poroszországot és annak gazdaságát "végrtelenül racionálisan".
@Shenpen:
Elolvastam a két kommentedet és kérésedre reagálok is azokra – félő, hogy nem sok örömöd telik majd benne!:-)
„A nagytőkés kapitalizmus tehát nem a magántulajdon természetes formája, hanem annak betegsége.” – Ez bizony tévedés. Igaz, nagyon gyakori és nagyon népszerű tévedés.
Az egyes társadalmi/gazdasági jelenségeket – mint pl. a kapitalizmust és a tulajdonlást – nem az érzelmeink és a vágyaink és nem is valamiféle „erkölcs és igazságosság” szempontjai alapján kell vizsgálnunk és értelmeznünk, hanem alapvetően és mindenek előtt két szempontból: az emberi viselkedés és az egyes embercsoportok/kultúrák által használt technológiák alapján.
Az ember egy hierarchikus csoportokat alkotó emberszabású főemlős – ilyetén (génjeibe kódolt) egyéni és csoportos viselkedésmintái évmilliók alatt alakultak kis és évmilliók óta ezen viselkedések alapjai és alapvető sajátosságai mit sem változtak. (A régészeti leletek alapján kikövetkeztethetően legalábbis évszázezredek óta alapvetően ezek szabályozzák az emberek és emberközösségek viselkedését.) Ebből a szempontból a csoporton belüli törekvés, illetve az egyes csoportok közötti törekvés arra, hogy „domináns helyzetbe” kerüljenek az egyes egyének, ill. az egyes közösségek, természetes, mondhatni szükségszerű viselkedés – és szükségszerűek az ezen alapuló és ebből következő erőforrás-koncentráló törekvések is.
Ilyen a nagytőkés kapitalizmus is, amely lényegében szintén nem más, mint a hierarchia csúcsára, ill. az erőforrások megszerzésére és birtoklására való ösztönös törekvés.
A technológia felől is szükségszerű a nagytőke – pontosabban: a tőke koncentrál(ód)ása, hiszen ahogy egyre összetettebbé vált az ember által használt technológia és ahogy egyre több erőforrás (anyag és energia, de szellemi és emberi erőforrás is) szükséges e technológia létez(tet)éséhez, úgy kell ehhez szükségképpen egyre nagyon anyagi erőforrás-összevonás is.
Magántulajdonosi közegben ebből egyenesen következik a nagytőke megszületése és jelenléte. Persze, lehet ábrándozni egyéb, kollektív tulajdonlási formákról is – ehhez azonban két fontos dologról nem szabad elfeledkezni! Egyfelől a „kollektív tulajdon” létezik: erről szólnak a részvénytársaságok. Másfelől pedig a „kollektív társadalmakat” úgy szokás elképzelni, hogy azokban az emberek „egyenlő pozícióban” vannak egymáshoz képest, nem csupán állampolgári jogi, hanem a magtermelt anyagi javakból való részesedésük terén is. Azonban az nyilvánvaló, hogy az anyagi javak megtermeléséből még a munkaképes korú és állapotú egyének sem egyenlő súllyal veszik ki a részüket – hiszen más annak a hozzájárulása, aki „az egész koncepciót” dolgozza ki, találja fel – hiszen őt egyéni képességei „kvázi nem csereszabatossá” teszik – és egészen más azoknak a hozzájárulása a közös produktumhoz, akik rész-végrehajtókként vesznek abban részt – kvázi (bocsánat, de) bármikor bárkire lecserélhető „kis fogaskerekekként”. (Nyilván erősen sarkítottam, hiszen a két típus között számtalan átmenet létezik.)
Ha pedig ez így van – és így van! – akkor végtelenül igazságtalan lenne, hogy a „pótolhatatlan zsenit” ugyanannyival honorálja/ismerje el a közössége, mint azt, aki hozzáadott értékben sokkal kevesebbet és ráadásul nem csak olyasmit tett le az asztalra, amire rajta kívül senki, vagy csak kevesen lennének képesek. Egyszerűbben: szegény néhai Steve Jobs nyilván többet ér a piacon, mint Chang, aki valahol Belső-Mongóliában tokokat heftel az iPhone-hoz és már a szobatisztaságra szokás is saját képességei hatásait ostromolta annak idején…
…Igen: a természet igazsága nem azonos a filozófusok és széplelkek – no meg a naiv és/vagy frusztrált társadalomboldogítók – igazságaival!
Elolvastam a két kommentedet és kérésedre reagálok is azokra – félő, hogy nem sok örömöd telik majd benne!:-)
„A nagytőkés kapitalizmus tehát nem a magántulajdon természetes formája, hanem annak betegsége.” – Ez bizony tévedés. Igaz, nagyon gyakori és nagyon népszerű tévedés.
Az egyes társadalmi/gazdasági jelenségeket – mint pl. a kapitalizmust és a tulajdonlást – nem az érzelmeink és a vágyaink és nem is valamiféle „erkölcs és igazságosság” szempontjai alapján kell vizsgálnunk és értelmeznünk, hanem alapvetően és mindenek előtt két szempontból: az emberi viselkedés és az egyes embercsoportok/kultúrák által használt technológiák alapján.
Az ember egy hierarchikus csoportokat alkotó emberszabású főemlős – ilyetén (génjeibe kódolt) egyéni és csoportos viselkedésmintái évmilliók alatt alakultak kis és évmilliók óta ezen viselkedések alapjai és alapvető sajátosságai mit sem változtak. (A régészeti leletek alapján kikövetkeztethetően legalábbis évszázezredek óta alapvetően ezek szabályozzák az emberek és emberközösségek viselkedését.) Ebből a szempontból a csoporton belüli törekvés, illetve az egyes csoportok közötti törekvés arra, hogy „domináns helyzetbe” kerüljenek az egyes egyének, ill. az egyes közösségek, természetes, mondhatni szükségszerű viselkedés – és szükségszerűek az ezen alapuló és ebből következő erőforrás-koncentráló törekvések is.
Ilyen a nagytőkés kapitalizmus is, amely lényegében szintén nem más, mint a hierarchia csúcsára, ill. az erőforrások megszerzésére és birtoklására való ösztönös törekvés.
A technológia felől is szükségszerű a nagytőke – pontosabban: a tőke koncentrál(ód)ása, hiszen ahogy egyre összetettebbé vált az ember által használt technológia és ahogy egyre több erőforrás (anyag és energia, de szellemi és emberi erőforrás is) szükséges e technológia létez(tet)éséhez, úgy kell ehhez szükségképpen egyre nagyon anyagi erőforrás-összevonás is.
Magántulajdonosi közegben ebből egyenesen következik a nagytőke megszületése és jelenléte. Persze, lehet ábrándozni egyéb, kollektív tulajdonlási formákról is – ehhez azonban két fontos dologról nem szabad elfeledkezni! Egyfelől a „kollektív tulajdon” létezik: erről szólnak a részvénytársaságok. Másfelől pedig a „kollektív társadalmakat” úgy szokás elképzelni, hogy azokban az emberek „egyenlő pozícióban” vannak egymáshoz képest, nem csupán állampolgári jogi, hanem a magtermelt anyagi javakból való részesedésük terén is. Azonban az nyilvánvaló, hogy az anyagi javak megtermeléséből még a munkaképes korú és állapotú egyének sem egyenlő súllyal veszik ki a részüket – hiszen más annak a hozzájárulása, aki „az egész koncepciót” dolgozza ki, találja fel – hiszen őt egyéni képességei „kvázi nem csereszabatossá” teszik – és egészen más azoknak a hozzájárulása a közös produktumhoz, akik rész-végrehajtókként vesznek abban részt – kvázi (bocsánat, de) bármikor bárkire lecserélhető „kis fogaskerekekként”. (Nyilván erősen sarkítottam, hiszen a két típus között számtalan átmenet létezik.)
Ha pedig ez így van – és így van! – akkor végtelenül igazságtalan lenne, hogy a „pótolhatatlan zsenit” ugyanannyival honorálja/ismerje el a közössége, mint azt, aki hozzáadott értékben sokkal kevesebbet és ráadásul nem csak olyasmit tett le az asztalra, amire rajta kívül senki, vagy csak kevesen lennének képesek. Egyszerűbben: szegény néhai Steve Jobs nyilván többet ér a piacon, mint Chang, aki valahol Belső-Mongóliában tokokat heftel az iPhone-hoz és már a szobatisztaságra szokás is saját képességei hatásait ostromolta annak idején…
…Igen: a természet igazsága nem azonos a filozófusok és széplelkek – no meg a naiv és/vagy frusztrált társadalomboldogítók – igazságaival!
@piefke: A posztban az a kérdés is szerepel, amit idéztél is. Amely kérdés szerint itt a XX. század elején egy XVII. század óta változatlan feudalizmus van.
Szerintem ez egy tarthatatlan, sőt nyilvánvalóan képtelen állítás. Még Oroszországra sem igaz.
Szerintem ez egy tarthatatlan, sőt nyilvánvalóan képtelen állítás. Még Oroszországra sem igaz.
@maxval, a gondolkodni igyekvő bircа:
Ki volt, és mit tett,
Hótta után, oly mind egy,
Elfelejtik
Jó, rossz tettit,
Föld elrejti,
Jóindulat elfelejti,
Akit feljegyeznek,
Uralkodók,
Népet nyomorítók!
Király
Vagy Kádár?
Mindegy, elmúlt!
Világa ki múlt!
Megérte?
Ö is megérte!
Hazugsága el multát,
„Műve” ki multát!
Ez lett büntetése!
Isten verése!
Lesújtott rája,
Tankokra épített világa,
Összeomlott
Elmentek a tankok!
Ő maradt csak,
Megvetett halottnak!
Gazemberek,
Pártvezérek,
Mit se érő senkik,
Kínozták a többit!
Kik voltak cselédei?
Kutyás se érdekli!
Törleszkedtek,
Fenntartották,
Hazug uralmát!
Fényében sütkéreztek,
Károtokra nektek!
Sok ártatlan senki
Nektek elszenvedni,
Kellett!
Kellett?
Így lett!
Múlta után,
Mindegy!
2013-11-29
Ki volt, és mit tett,
Hótta után, oly mind egy,
Elfelejtik
Jó, rossz tettit,
Föld elrejti,
Jóindulat elfelejti,
Akit feljegyeznek,
Uralkodók,
Népet nyomorítók!
Király
Vagy Kádár?
Mindegy, elmúlt!
Világa ki múlt!
Megérte?
Ö is megérte!
Hazugsága el multát,
„Műve” ki multát!
Ez lett büntetése!
Isten verése!
Lesújtott rája,
Tankokra épített világa,
Összeomlott
Elmentek a tankok!
Ő maradt csak,
Megvetett halottnak!
Gazemberek,
Pártvezérek,
Mit se érő senkik,
Kínozták a többit!
Kik voltak cselédei?
Kutyás se érdekli!
Törleszkedtek,
Fenntartották,
Hazug uralmát!
Fényében sütkéreztek,
Károtokra nektek!
Sok ártatlan senki
Nektek elszenvedni,
Kellett!
Kellett?
Így lett!
Múlta után,
Mindegy!
2013-11-29
Egyfajta értelemben a feudalizmus nem ért véget, sőt! A szocializmus pedig éppenséggel nem segített semmit ezen. A feudalizmus közjogi kivetülése a hűbéri rendszer, melynek lényege:
"két főszereplője a hűbérúr, akinek földbirtoka van, és a vazallus (hűbéres), aki örökletes használatra megkapja a földet. A hűbérúr megvédi a vazallusait, és igazságot szolgáltat nekik, a vazallus pedig szolgálatokkal tartozik neki."
Persze, ma nem királyok vannak és földbirtokok (illetve nem csak), hanem adóbevételek, visszaosztási mechanizmusok, döntési pozíciók. Nem nehéz felismerni, hogy (legalábbis Magyarországon) a politikai élet szereplői ugyanezen logika alapján működnek: van a hűbérúr, aki rendelkezik az erőforrások felett, és a vazallusok, akik hűségükért cserébe megkapják bizonyos összegű pénzek feletti rendelkezés jogát.
Ráadásul természetessé vált számunkra, hogy a hatalomhoz való közeliség pénzre váltható, és ez jelenleg magáncégeken és állami megrendeléseken keresztül történik, fenntartva a kapitalista magántulajdon látszatát. Ilyen szempontból az csak fokozatban új, hogy mostanában kendőzetlenül pofára osztanak földeket és üzleteket, illetve veszik el másét. A lényeg azonban egy: aki hűséges, annak pénzt csorgatnak. A politizálás Magyarországon redukálódott erre: hűbéri tömbök versenyére az adóbevételek feletti rendelkezésre, illetve a tömbökön belül, a saját táborban minél jobb pozíció kiharcolására.
És akkor azt még nem is említettem, hogy a közvetlen csókosokon kívül is rengeteg vállalkozás igyekszik állami vagy uniós pénzeket megfogni, amikor a piac pang, vagy a tehetség, esetleg más erőforrások hiányoznak a piacon való boldoguláshoz. A végeredmény pedig mindkét vonalon egy erősen állam- és hatalomfüggő gazdaság, erős feudalisztikus vonásokkal, kontraszelekciós folyamtokkal, de kapitalizmusnak álcázva.
A szocializmus lehet ugyan, hogy modernizálta a gazdaság szerkezetét a megelőző időkhöz képest, de egyáltalán nem modernizálta az arról való gondolkodást, hogy honnan és mi alapján várjuk a boldogulást. Fentről és a hatalom kegyéből: ez éppoly jellemző volt a szocializmusra, mint a feudális berendezkedésre. Mindkettőre ugyanúgy jellemző volt a hatalmi elithez való hűség szükségessége.
"két főszereplője a hűbérúr, akinek földbirtoka van, és a vazallus (hűbéres), aki örökletes használatra megkapja a földet. A hűbérúr megvédi a vazallusait, és igazságot szolgáltat nekik, a vazallus pedig szolgálatokkal tartozik neki."
Persze, ma nem királyok vannak és földbirtokok (illetve nem csak), hanem adóbevételek, visszaosztási mechanizmusok, döntési pozíciók. Nem nehéz felismerni, hogy (legalábbis Magyarországon) a politikai élet szereplői ugyanezen logika alapján működnek: van a hűbérúr, aki rendelkezik az erőforrások felett, és a vazallusok, akik hűségükért cserébe megkapják bizonyos összegű pénzek feletti rendelkezés jogát.
Ráadásul természetessé vált számunkra, hogy a hatalomhoz való közeliség pénzre váltható, és ez jelenleg magáncégeken és állami megrendeléseken keresztül történik, fenntartva a kapitalista magántulajdon látszatát. Ilyen szempontból az csak fokozatban új, hogy mostanában kendőzetlenül pofára osztanak földeket és üzleteket, illetve veszik el másét. A lényeg azonban egy: aki hűséges, annak pénzt csorgatnak. A politizálás Magyarországon redukálódott erre: hűbéri tömbök versenyére az adóbevételek feletti rendelkezésre, illetve a tömbökön belül, a saját táborban minél jobb pozíció kiharcolására.
És akkor azt még nem is említettem, hogy a közvetlen csókosokon kívül is rengeteg vállalkozás igyekszik állami vagy uniós pénzeket megfogni, amikor a piac pang, vagy a tehetség, esetleg más erőforrások hiányoznak a piacon való boldoguláshoz. A végeredmény pedig mindkét vonalon egy erősen állam- és hatalomfüggő gazdaság, erős feudalisztikus vonásokkal, kontraszelekciós folyamtokkal, de kapitalizmusnak álcázva.
A szocializmus lehet ugyan, hogy modernizálta a gazdaság szerkezetét a megelőző időkhöz képest, de egyáltalán nem modernizálta az arról való gondolkodást, hogy honnan és mi alapján várjuk a boldogulást. Fentről és a hatalom kegyéből: ez éppoly jellemző volt a szocializmusra, mint a feudális berendezkedésre. Mindkettőre ugyanúgy jellemző volt a hatalmi elithez való hűség szükségessége.
@nevetőharmadik:
A lényeg az, hogy volna-e más lehetőség, mint a feudalizmus? Szerintem nem, mert nincs egységes, magyartudattal rendelkező un. kapitalisra réteg.
A lényeg az, hogy volna-e más lehetőség, mint a feudalizmus? Szerintem nem, mert nincs egységes, magyartudattal rendelkező un. kapitalisra réteg.
@Eric Teodor Cartman: Valóban, a kérdés az, hogy ez a réteg hogyan alakítható ki (feltéve, hogy már tudjuk, mit értünk kapitalista rétegen, ugye).
Szükséges-e, vagy a feudálisnál nincs jobb? Ha idegen érdekeket szolgáló kapitalista réteg van, az is függésben van valakiktől, ugye? Ha a "jobbágynak" meg vannak a jogai, ha lehet a jobbágyból is hazai kapitalista (földesúr) akkor az a társadalni rendszer modern, hatékony, a kor kihívásai szerint működik. Mindig a megfelelő képességű ember a haza (nemzeti terület) kerüljön a döntéshozó pozícióba lehetőleg.
@Counter: persze, hogy valamennyi bérmunka mindig van, a kérdés az aránya és ezzel együtt a saját tulajdonszerzés esélye, azaz a társadalmi osztályok "merevsége".
Az a baj viszont hogy manapság sokan a társadalmi osztályt fogyasztáscentrikusan definiálják. És ezen keresztül a társadalmi mobilitást stb. stb.
Ez súlyos hiba. Engem nem az érdekel, mennyi esélye van a melósnak kétszer vagy háromszor többet keresni ugyanúgy alkalmazottként, hanem az, hogy mennyi esélye van saját ipart nyitni, akkor is, ha küszködik, mert ez más szempontból, de jobb.
Az a baj viszont hogy manapság sokan a társadalmi osztályt fogyasztáscentrikusan definiálják. És ezen keresztül a társadalmi mobilitást stb. stb.
Ez súlyos hiba. Engem nem az érdekel, mennyi esélye van a melósnak kétszer vagy háromszor többet keresni ugyanúgy alkalmazottként, hanem az, hogy mennyi esélye van saját ipart nyitni, akkor is, ha küszködik, mert ez más szempontból, de jobb.
@piefke: természetesen nem kollektív tulajdonról beszéltem, hanem széleskörű magántulajdonról.
Egyszerűen arról, hogy egy munkaeszköz használata, és egy munkaeszköz személyes (nem kollektív) birtoklása között annyira szoros, természetes kapcsolat van, hogy ennek kellene lenni a normális helyzetnek, és ha ez megtörténik, akkor több más, mesterségesen szétszakad dolgot is össze lehet hangolni: a lakhelyet a munkahellyel, és a munkaidőt a szabadidővel. És most nem utópiáról beszélek, nem valami kollektív szoci izéről, hanem teljesen konkrétan a középkori céhes városokról.
A dominanciatörekvés oké, ismerem. Mégis. A középkornak sikerült.
Sikerült pl. az utóbbi évtizedekig a vidéki Amerikának is, viszonylag könnyű volt saját lábra állni, saját farmot, vagy út menti csehót alapítani.
Egyszerűen arról, hogy egy munkaeszköz használata, és egy munkaeszköz személyes (nem kollektív) birtoklása között annyira szoros, természetes kapcsolat van, hogy ennek kellene lenni a normális helyzetnek, és ha ez megtörténik, akkor több más, mesterségesen szétszakad dolgot is össze lehet hangolni: a lakhelyet a munkahellyel, és a munkaidőt a szabadidővel. És most nem utópiáról beszélek, nem valami kollektív szoci izéről, hanem teljesen konkrétan a középkori céhes városokról.
A dominanciatörekvés oké, ismerem. Mégis. A középkornak sikerült.
Sikerült pl. az utóbbi évtizedekig a vidéki Amerikának is, viszonylag könnyű volt saját lábra állni, saját farmot, vagy út menti csehót alapítani.
@Shenpen: Ez egy jó meglátás. Unalmas lehet, hogy folyton Angliával jövök, de a késő középkori/kora újkori angol társadalomról írták a kortársak, hogy a gyerekek fiatal koruktól elszegődtek mezőgazdasági _bér_munkásnak (_pénzért_, nem koszt-kvártélyért, és soha nem a saját családjuk gazdaságához!), s hogy ebből kuporgatták össze ~28-30 éves korukra a saját farm vételárát.
Ennek következménye volt az is, hogy az egy fedél alatt élő nagycsalád, a valamilyen fokú gazdasági egységet alkotó nemzetség, a generációk óta ugyanazon a birtokon gazdálkodó parasztcsalád ismeretlen és értelmezhetetlen fogalom volt. Irattárak szerint átlagosan 3 generáció alatt lecserélődött egy-egy falu családnév-állománya.
---
Értelemszerűen, ha 2-3x többet kereshet, akkor több esélye van vagyont felhalmozni, saját vállalkozásba kezdeni. Már persze ha nem fogyasztja el. Ha meg elfogyasztja, ez van.
Ennek következménye volt az is, hogy az egy fedél alatt élő nagycsalád, a valamilyen fokú gazdasági egységet alkotó nemzetség, a generációk óta ugyanazon a birtokon gazdálkodó parasztcsalád ismeretlen és értelmezhetetlen fogalom volt. Irattárak szerint átlagosan 3 generáció alatt lecserélődött egy-egy falu családnév-állománya.
---
Értelemszerűen, ha 2-3x többet kereshet, akkor több esélye van vagyont felhalmozni, saját vállalkozásba kezdeni. Már persze ha nem fogyasztja el. Ha meg elfogyasztja, ez van.
